Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-94

Az országgyűlés képviselőházának 9U. tuszminiszter urat, tegye ezt megfontolás tárgyává (Karat'iáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Vidéki viszonylatban már rendeztem a kérdést, fővárosi viszonylatban most folyik a kérdés rendezése! — Ulain Ferenc: Még országos viszonylatban is kellene!) — ha a kultuszminiszter úr akár csak ideiglenesen is, nem tudná helyreállítani ezt az állapotot, amelyet fenntartandónak tartok, akkor én felvetem itt azt a kérdést és egyben kérésként is intézem ezt a kultuszminiszter úrhoz: nem volna-e lehetséges és helyénvaló azoknak az egyetemi tanároknak esetleg önkéntes hozzájárulásából, akiknek most a megszaporodott vizsgadíjak eredményeképpen több bevételük van, vagy mint különösen a műegyetemeknél láttuk, azoknak a professzoroknak horribilis bevételeiből, akik óriási magántevékenységet is fejtenek ki szakértői, ellenőrzői és egyéb minőségben, ezt az Összeget előteremteni. (Ügy van! jobbfelöl.) Nem hiszem, hogy ezt a csekély összeget a magyar egyetemek professzori kara, ha kellő szervezéssel és azt mondhatnám, kellő gondossággal és szeretettel karolják fel ezt a kérdést, ne tudná összehozni. (Jánossy Gábor: Erre a beszédre is megteszik! — Malasits Géza: Rosszul ismeri őket! Egyik sem tud úszni, de két fillérért átúsznak a Dunát! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A közgazdasági egyetem tanári kara önként igen tekintélyes adományokat ajánlott fel!) Ez az öszszeg nem nagy összeg, hozzá képest az elérni kívánt cél rendkívül nagy és figyelemre érdemes. Nem hiszem, ihogy ezt az összeget ne lehetne ebben a formában 'biztosítani, ebben az átmenetileg legnehezebb és terhes időben, amikor elismerem, a magyar államra súlyos terhek hárulnak, amelyeket úgyszólván alig képes fedezni. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon örülnék neki! — Jánossy Gábor: Ezek után meg kell nekik csinálni, nem térhetnek ki előle ! — Zaj. — Jánossy Gábor: A jobbat tételezem fel, miért a rosszabbat? Pénzbe nem kerül! — Malasits Géza: Mert az ő pénzükbe kerül!) Még egy kérdés van, amelyet azért vetek itt fel, mert szeretnék a kultuszminiszter úrtól megnyugtató választ kapni rá. Ez a tudományos szempontból igen kiváló agykutató intézet kérdése, amelynek fenntartása tényleg nem kerül ezidőszerint többe, mint 8000 pengőbe és amelynek tudományos értéke, azt mondhatnám, nemcsak Európa-szerte, hanem világszerte elismert, amelynek kiváló vezetője olyan súlyt tudott biztosítani, hogy külföldiek is elég számosan járnak ide tanulni, s professzorok is felkeresik és nemzetközi relációban ennek az agykutató intézetnek előkelő tudományos pozíciója van. (Ulain Ferenc: Ki kellene terjeszteni a parlamentre is a működését! — Jánossy Gábor: Tessék indítványt tenni!) 8000 pengőbe kerül ennek az intézetnek fenntartása. (Szűcs István: Mindenki azt akarná, hogy a másikat vizsgálják meg! — Kun a P. András: Ulain bizonyosan beleesik! —- Malasits Géza: Már jelentkeznek az agytulajdonosok! — Derültség.)

r Ügy tudom, hogy az egyetemnek e komoly kérdés iránt komolyan érdeklődő köreiben nem abban a tekintetben van aggály, mintha ez az intézet most mindjárt megszűnnék, mert hiszen Schaf fer professzor úrnak megvan a maga katedrája és így az agykutató intézetnél külön díjazást nem élvez, az ő tevékenysége ezidőszerint díjtalanul áll a magyar nemzet rendelkezésére, de ha Schaffer professzor úr nyugdíjba KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIII. ülése 1932 június i-én, êzerdán. 449> menne, vagy egyáltalában visszavonulna a tudományos működéstől, akkor állna elő az a helyzet, hogy itt ennek a vezető pozíciónak megszüntetése végeredményben az intézmény megszüntetését is eredményezné, mert semmiféle más állás terhére be nem töltött pozícióról lévén szó, csak véletlen, hogy Schaffer professzor egyébként is már állami fizetésben részesülvén, ezt az intézetet is vezeti és irányítja. Schaffer professzor úr személyétől azonban nem tehető függővé ennek az intézetnek fenntartása. Ez az intézet minden körülmények közt fenntartandó és ennek az intézetnek törlése végeredményben csak 8000 pengő megtakarítást jelent.„ (Karafiátb Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A tudományos célt biztosítani fogjuk!) Ezekben voltam bátor a kultusztárca költségvetéséhez azokat a megjegyzéseket megtenni, amelyeket az adott körülmények között még szükségesnek tartottam elmondani. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy indítványaim megvalósíthatók és méltóztassanak elhinni, hogy innen, ellenzéki padokról sem fogok soha olyan indítványokat tenni, amelyeket ha a túlsó oldalon ülnék, nem tartanék realizálhatóknak és megvalósíthatóknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindaz, amit itt előadni bátor voltam, csupa olyan tény és indítvány, amelyeket gondosan lemérve lelkiismeretemben, végrehajthatóknak tartottam, ^és kérem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezeket ugyanebben a konkrét szellemben figyelembe venni. (Élénk helyeslés és éljenzés a baloldalon és jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Elismerem,, hogy a t. kultuszminiszter úr igen nehéz helyzetben van, mert olyan költségvetést kell képviselnie^ amely a szükségletek mérvéhez képest erősen lecsökkentett irányban dolgozik, ami pedig az állam mai nehéz anyagi helyzetében sem indokolt. Ez a költségvetés jóformán a levegőt veszi el a kulturális szükségletek több ágazatában a továbbfejlődés és az intenzív élet lehetőségétől, holott vannak az országban közgazdasági vállalatok, amelyek mint adózási erőforrások nincsenek kellően igénybe véve, amelyek révén pedig az ország több kulturális terhet bírhatna el

% A 6-os bizottság valóságos mészárostaglőval ment neki a kultuszköltségvetésnek. Elfeledkezett arról, hogy a földmívelésügyi költségvetés mellett — amelytől sok tekintetben függ, hogy a szántóvető verejtékes" munkája, miképpen gyümölcsözik — a kultuszköltségvetés végzi, irányítja azt a lelki magvetést, amelynek eredményétől függ, hogy az ország gyermekserege és ifjúsága miképpen válik ä nemzet életében olyan ható tényezővé, olyan erőkifejtő szellemi és etikai rezervoárrá, amely biztosítja mindnyájunknak a reánkzudult világválság és a belső gazdasági és politikai válság ellenére is a magyar jövendőt. A 6-os bizottság és az a szellem, amelyét a biztosítási intézeti kartellbe beleszerelmesedett és a biztosítási ügyletek nagy hasznától nem idegen, azzal szemben nem indifferens Teleszky János és a mellé sorakozott és az ingó nagytőkét reprezentáló urak képviselnek a pénzvilágban és a politikai életben, mint ma is szinte teljhatalmú erőtényezők, rányomták szégyenbélyegüket, fekete bélyegüket a kultuszköltségvetésre. (Ügy van! balfelŐl.) Kérdezem a t. kultuszminiszter úrtól, igaz-e* az, hogy ezeik az urak erőszakolták, hogy száz62 .