Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

410 Az országgyűlés képviselőházának Béla: Még húsz szónok lett volna és mindegyiknek sürgős mondanivalója!) A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Igen tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék nekem megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak azokra a felszólalásokra, amelyek a tegnapi napon és a mai nap folyamán elhangzottak. Mindenekelőtt megállapítom, hogy a bevezető beszédem végén előadott az a ténymegállapítás, amely szerint szeretettel és megértéssel találkoztam a kultúra iránt az eddigi tárgyalások, bizottsági tárgyalások és minden egyes olyan értekezés és megbeszélés alkalmával, amelyet egyes képviselőtársaimmal szerencsés voltam megtartani, megerősítést nyert a tegnapi és mai magasnívójú vitában elhangzottakkal. Az a 18 felszólalás, amely ezt a vitát igen magasnívójúvá tette, mindenesetre a leghálásabb köszönetet érdemli részemről. A felszólalásokra vonatkozóan szívesen adok felvilágosításokat, méltóztassék azonban nekem megengedni, hogy mivel egyes felszólalások lokális jellegűek voltak és így nem tartoznak a t. Ház elé, ezeket külön intézzem el az egyes képviselő urakjkal és itt csupán azokra a kérdésekre, illetve felvetett ideákra adjak rövid választ, amelyeket az egyes képviselő urak olyan értelemben vetettek fel, hogy azok általános jellegűeknek tekintendők. (Helyeslés jobbfelől.) Elsősorban meg kell állapítanom, hogyha mindaz a sok óhaj és kívánság, amely e két nap alatt elhangzott, teljesítést nyerhetne az államkincstár, illetve a pénzügyi kormányzat részéről, akkor tulajdonképpen a kultuszbudgetnek hosszú, nehéz, keserves munka árán történt leszállítása teljesen hiábavaló munka volna, mert duplán kapnám vissza & két nap alatt különböző oldalon megjelent kívánságokból azokat az összegeket, amelyeket hosszú fáradság útján igyekeztem, hogy mai szóval éljek, lefaragni a kultusztárca budgetjébőL (Ügy van!) Elsősorban is Pakots^ József képviselőtársamnak legyen szabad válaszolnom. A képviselő úr, de rajta kívül mások is, fölvetette a selejtezővizsga kérdését. Tulajdonképpen köszönettel tartozom mindazoknak a képviselő uraknak, akik erről a kérdésről olyan színezetű felolvasásokat, nyilatkozatokat, előadásokat és felszólalásokat tartottak, amelyek az úgynevezett rostavizsgát előnytelen színben tüntetik fel. Különösen köszönnöm kell ezt azért, mert én azt gondoltam, hogy csak bizonyos évek multán fog bekövetkezni ezáltal a szellemi túltermelésnek bizonyos csökkenése, úgy látszik azonban, hogy már a legközelebbi esztendőkben, sőt már most ősszel mutatkozni fog ennek eredménye és sokan azok közül a szülők közül, akik tájékozatlanok voltak a középfokú oktatás tekintetében, már most igyekezni fognak távol tartatni tehetségteleneknek tartott gyermekeiket a középfokú iskoláktól. így azután nem kell tartanunk attól, hogy a felsőoktatás terén is túlságos szellemi túltermelésről kell panaszkodmunk a jövőben. Teljes tárgyilagossággal kell azonban megállapítanom, hogy ez a színezet, amelyet igen t. képviselőtársaim — még pedig legelőször Fábián Béla t. képviselőtársam egy interpellációjában — előadtak, nem felel meg a tényeknek. Legyen szabad tehát teljes őszinteséggel felolvasnom az erre vonatkozó rendelkezést, valamint az ezzel kapcsolatban később kiadott uta93. ülése 1932 május 31-én, kedden. sítást is, hogy egészen tiszta képet alkothassunk erről a kérdésről. Azt hiszem, ez meg fogja nyugtatni tisztelt és ezidőszerint még mindig aggodalmaskodó képviselőtársaimat is. Ez a rendelkezés, t. Ház, a következőképpen szólt (olvassa): «A középiskolai felvételre^ jelentkező tanulók évről-évre növekvő száma miatt mind nehezebbé vált érvényt szerezni a törvény ama rendelkezésének, amely a tanulói létszámot osztályonként úgy .ai fiú- mint a leány középiskolákban 40—40-ben állapította meg és az egyes iskolák kénytelenek voltak 60, sőt 70 tanulót is felvenni egy-egy osztályba, minek következtében az utóbbi években részben olyan tanulóifjúság lepte el a középiskolákat, mely megfelelő képességek hiányában kielégítő eredményt elérni nem tmdott és az intenzív tanítást akadályozta. Ez az egészségtelen állapot különösen a fővárosban és a népesebb vidéki városokban egyfelől veszélyezteti a középiskolai oktatás jól felfogott érdekeit, másfelől azt eredményezi, hogy oly gyenge előképzettségű ifjak kerülnek ki a középiskolákból, akik az egyetemi tanulmányokat alig képesek folytatni. A középiskolai oktatás jól felfogott érdekében szükségesnek tartom tehát, hogy ezen az állapoton változtassunk és távol tartsuk a középiskoláktól és különösen ezeknek magasabb osztályaitól a gyenge képességüknél fogva oda nem való tanulókat».. Ez vezette be azt az intézkedést, amelyet — mint előbb említettem — elsősorban Fábián Béla t. képviselőtársam peticionált meg. Az első tárgyaláson kijelentettem, hogy voltaképpen még nem lehet olyan szerencsés a képviselő úr, hogy ennek a rendelkezésnek tulajdonképpeni végrehajtási utasítását is láthatta volna, mert hiszen az még nem jelent még. Egy második interpellációt is jegyzett be a képviselő úr, ezt azonban nem mondta el. Ezt az interpellációt, úgy látom, az a hír tette szükségessé, amely az egyik újságban április hó 26-án jelent meg s amely közleményben legnagyobb meglepetésemre, noha március hó 26-ig, sőt egészen május hó 11-ig semmiféle ilyen rendelkezést nem adtam ki, a következőket olvasom (olvassa): «A rostáló középiskolai rendelet szigorú utasítása.» T. Ház, ez szemenszedett koholmány. Ebben a cikkben a következő foglaltatik (olvassa): «Saját tudósítónktól. A tankerületi főigazgatóság útján az ország és Budapest középiskolái most kapták meg^ a rostáló rendelet utasítását, melyet az utolsó tanári konferenciákon ismertettek az intézetek igazgatói a tanári karral. Az utasítás hű maradt ahhoz a szellemhez, amelyben az alaprendelet megfogant. Információkat kaptunk a rendelet végrehajtási utasításáról és módunkban, van^ azt megismertethetni az érdekelt szülőkkel és Magyarország pedagógusaival.» Azt mondja továbbá (olvassa): «Az utasítás a többi közt azt is mondja: saját személyében teszem felelőssé az egyes intézetek igazgatóit azért, ha a következő évben a felsőbb osztályba lépett növendékek gyengéknek mutatkoznak. Körülbelül ez a végrehajtási utasítás lényege.» Macskakörmök között van idézve, úgylátszik tehát a cikkíró ezt a végrehajtási utasítást, amelyet én soha nem láttam, soha nem ismertem, valahonnan «leírhatta». (Derültség.) Nem tudom miért maradt el ez az interpelláció... (Szabóky Jenő: Melyik sajtótermékben jelent megl) Az mellékes, nem akarok személyeskedni, mindenesetre az informátor valószínűleg közölte, hogy tévédé-