Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

408 Az országgyűlés képviselőházának beszél, fél órája! — (Xlgy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Tévedni méltóztatnak. Hat óráig tart a tárgyalási idő. Hat óra után csak miniszter vagy előadó beszélhet. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Miután az elnök úr ő nagyméltósága nekem csak egynegyed órát engedélyez, holott tudomásom szerint egy fél óra járna még beszédem elmoadásara... Elnök: A képviselő úr tévedésben van, mert a házszabályok 153. §-ának második bekezdése értelmében a kultusztárca részletes tárgyalásának általános vitája délután hat órakor befejezendő. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Gyors tempóban bátor leszek egypár körülményre felhívni a t. Ház figyelmét, elsősorban azért, mert az igen t, kultuszminiszter úr egy kellemes meglepetést szerzett a Képviselőháznak azáltal, hogy az ő nagynevű, fáklyaként f égő elődje után — idézem előttem szólott t. képviselőtársamnak a jelzőit — végre eszébe jutott a jelenlegi kultuszminiszter úrnak az, hogy talán a magyar nemzetnek is van valami köze ahhoz, hogy azokkal a bizonyos vagyonokkal, amelyeket «Alapok» név alatt kezeltek és kezelnek a kultuszminisztériumban, mi történik. Nem bagatell dolgokról van itt szó, hiszen abban a költségvetésben, _ amelyet az igen t. kultuszminiszter úr beterjesztett, ezeknek az alapoknak az évi jövedelme közel 2'5 millió pengőt tesz ki> ami azt jelenti, hogy a tőkevagyon álladéka legalább 50 millió pengőt kell, hogy reprezentáljon. Nagyon kellemes meglepetés nekünk az, amit a kultuszminiszter úr elhatároz, mert az ő nagynevű lángoló elődje tíz esztendőn keresztül úgy^ dolgozott, hogy azt mondotta: hekuba az egész magyar Képviselőháznak az, hogy azzal az 50 millióval, vagy még ennél is nagyobb értékű vagyonnal mi történik. Ehhez kinek mi köze? Azért van ő ott, azért lángoló csóva ő, hogy ő majd megpörköli ezt a vagyont úgy, ahogy jónak látja. (Derültség jobbfelől.) Miután egy évtizeden keresztül ő nagyméltósága, a volt kultuszminiszter úr nem foglalkozott itt a Ház színe _ előtt ezekkel az alapokkal, most azonban az új kultuszminiszter úr előterjeszti azokat, legyen szabad röviden — sajnos, nem lehet alaposan foglakoznom vele — egy-két körülményre rámutatnom azért, hogy határozati javaslatot terjeszthessek elő. Határozati javaslatom lényege az, hogy az igen t. Képviselőház utasítsa a miniszter urat: «terjesszen he részletes vagyoni kimutatást a kultusztárca költségvetésében felsorolt alapokról és alapítványokról a Képviselőház elé. Ugyancsak terjesszen be részletes, tételekre menő kimutatást ' arról is, hogy az egyes alapokból és alapítványokból az elmúlt tíz esztendő alatt milyen kiutalások történtek, milyen kölcsönöket folyósítottak aizokból és jelenleg milyen ezeknek az alapoknak és alapítványoknak a kezelése.» T. Ház! Kérnem kell ezt azért, mert ez alapok körül a kezelés tekintetében bizonyos szabálytalanságokat hangoztattak a múltban és kell hangoztatnunk jelenleg is. A valóságnak megfelel az, hogy a volt kultuszminiszter úr úgy tekintette ezeket az alapokat, mint amelyek felett egyedül neki van intézkedési joga és abszolúte nem helyezett súlyt arra, hogy azok, akik az alapokat létesítették, az alapítványokat megtették, alapítóleveleikben parancsokat írtak elő, amelyek előtt még a fényesen lángoló volt közoktatásügyi miniszter úrnak is meg kellett volna hajolnia. (Szűcs István: Meg is hajolt!) Az alapítványi levelek irányít 3. ülése 1932 május 31-én, kedden. adók lettek volna ránézve, az igen t. volt kultuszminiszter úr azonban azokra nem helyezett súlyt, sőt a legfelsőbb számvevőszéknek is csak két esztendő óta terjesztette be elszámolásra ezeket a dolgokat, úgy, hogy hosszú éveken keresztül azt csinálta ezekkel az alapokkal, amit jónak látott- (Gr. Klebelsberg Kunó: Én voltam az első kultuszminiszter, aki az alapok számadásait a számvevőszék elé bocsátottam! Azelőtt egyáltalán nem bocsátották ezeket a számvevőszék elé!) Ö felségének beterjesztették minden esztendőben és ott felülvizsgálták őket, most azonban kellemes pozíciója volt az igen t. volt kultuszminiszter úrnak; talán azért, mert nem katholikus ember az államfő, vagy nem tudom, miféle okból, nem terjesztette fel az alapokat abból a célból, hogy a szükséges ellenőrzés megtörténjék. (Gr. Klebelsberg Kunó: Ott van az ellenőrzői bizottság!) Méltóztassék megengedni, hogy helyreigazítsam ezt a közbeszólását, mert ellenőrző bizottság van a vallásalapoknál, amelyekről én nem is beszélek, amelyekről egy szó sincs, ezt azonban ő nagyméltósága éppen olyan joi tudja, sőt mivel tíz évig praktizált, jobhan tudja mint én, de ő nagyméltósága... (Uinnyés Lajos: Képviselő úr!) Miután nagy lángoszlop, nem merem ebbe a nívóba beállítani. (Derültség balfelől.) Ennek következtében tudja nagyon jól az igen t. volt kultuszminiszter úr, hogy ezeknek az alapoknak semmiféle ellenőrző bizottságuk nincs, az ellenőrző bizottság 8—10 esztendő alatt az ország képviselőtestülete lett volna, amely elé azonban sohasem került a dologMármost azzal a kéréssel fordulok az igen t. kultuszminiszter úrhoz, legyen olyan kegyes és a Képviselőházat tájékoztassa például a Strahlendorf báróné féle alap kezeléséről, sorsáról és helyzetéről. A miniszter úr költségvetésében erről a Strahlendorf-féle alapról (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: A népnevelési alapoknál benne van!) — még én is tudom — azt méltóztatik jelenteni, hogy létesült az 1909. február 9-én kelt végrendelet alapján és rendeltetése az iskolánkívüli népnevelés szolgálata. Tehát az iskolánkívüli népművelés szolgálata! Ennek az alapnak a jövedeme âvente circa 131.000 pengő. Ez azt jelenti, hogy ez a vagyon körülbelül 2—3 millió értéket reprezentál tőkében. Néhány budapesti ház képezi ezt az alapot és egy birtok. Az alap létesítője azt (mondja, hogy iskolánkívüli népművelésre kell ennek az alapnak jövedelmeit fordítani. Nyilvánvaló tehát, hogy ez olyan intézkedés, amely azt célozza, hogy azok, akik nem járhattak iskolába, vagy akik már nem járnak iskolába, jussanak bizonyos oktatáshoz, nevelésihez. Most normálisan azt kellene feltételezni, hogy egy kultuszminiszter a 131.000 pengőt, vagy azt, amennyi jövedelme van, erre a célra használja fel, mert kell, hogy neki parancs legyen az alapító végső intézkedése. Ugyanebben a kimutatásban azonban a kultuszminiszter úr dicséretes őszinteséggel megvallja, hogy kölcsöntörlesztések és kamatok címén neki ezzel az alappal kapcsolatosan 44.000 pengő kiadása van. Teljesen érthetetlen az első pillanatban, hogy lehet ez az alap, amely egy fillérrel sem volt megterhelve, amikor a nagyméltóságú (Dinnyés Lajos: Itt nincs nagyméltóságú!) minisztérium kezelésébe került, (Sauerborn Károly: Ez a demokrácia!) most megterhelve 44.000 pengő kölcsöntartozással és kamattal. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi mi-