Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-93
Az országgyűlés képviselőházának 9 a gazdasági tudományok egyetemes oktatásának szükségét, sőt ezen tudományok oktatásának szinte elválaszthatatlanságát a technikai tudományok oktatásától. A József Ipar-tanodának, a műegyetem közvetlen elődjének megalakulásakor, 1844-ben, három osztálya volt: gazdászati, műtani és kereskedelmi osztálya. De nem nóvum ez a külföldi egyetemeken és műegyetemeken sem. Nagyon sok és talán a legnevezetesebb külföldi műegyetemeknek van ma közgazdasági és mezőgazdasági fakultása. Mi azonban ezzel a megoldási tervezettel távolról sem kopírozunk külföldi példákat. r Bizonyos nemzeti büszkeséggel, nemzeti önérzettel kell felemlítenem, hogy a magyar tudomány-politikának elévülhetetlen eredménye, hogy a technikai és gazdasági oktatás terén nagyon sok esetben úttörő munkát végzett. A természettudományok laboratóriumi oktatása a XVIII. század második felében legelőször hazánkban, a Selmecbányái bányászati iskolában jelentkezett. Ezt vették mintául a franciák^ 1794-ben alapított leghíresebb technikai intézetüknek, az Ecole Polytechnique-nek megszervezésekor. A legutóbbi évtizedben pedig a mi műegyetemünknek a technikai és közgazdasági tudományok egyetemévé való fejlesztése mutatkozott éppen így mintául veendő alkotásnak. Mi, amint említeni bátor voltam, már 1914-ben nyitottuk meg a műegyetemen ia közgazdasági osztályt, egyelőre, szerényebb viszonyokhoz mérten, egyéves tanfolyammal. A német műegyetemek, Drezda, München és Berlin csak a háború után egészítették ki technikai főiskolájukat közgazdasági fakultással, azzal a különbséggel persze, hogy ők mindjárt megcsinálták azt végleges formájában, négyéves tanfolyammal. T. Ház! Szeretném hinni és remélni, hogy ha ez a megoldás, amelyet az előbbiekben röviden vázoltam, valami formában megvalósul és létrejön — minden anyagi áldozat nélkül, sőt a takarékoskodás reményével a jövőre nézve — a technikai és gazdasági tudományok egységes egyeteme, ez sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy azok a nagy technikai alkotások, amelyek egészen átalakították az emberiség életét, telítődnek majd szociális és gazdasági tartalommal és akkor valóban az emberiség igaz boldogulásának és igaz fejlődésének előmozdítására fognak szolgálni. A költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felöl és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt rátérnék ugyanarra a témára, amelylyel előttem szólott t. képviselőtársam foglalkozott és mielőtt vele ebben a tekintetben vitába szállanék, legyen szabad a mai napon elhangzott két felszólalásra néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) E felszólalások az ellenzéki padokról hangzottak el és mindig kellemetlen rám nézve, hogy itt azokkal kell szembeszállnom, akik a jelenlegi kormánnyel éppen ellenkező oldalon ülnek. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy ebben a városban szorgalmasabb színházlátogató, mint én, nincsen, (Igaz! Ügy van!) mert hogy olyan darabot adjanak Budapesten, vagy olyan kabaré-est legyen itt, — még ha ott engem is kifiguráznak — ahol én jelen ne legyek és azt meg ne nézzem, olyan nincs. Sőt megjegyzem, ami az Ope. ülése 1932 május 31-én, kedden. 385 rát illeti , hogy még mielőtt az Opera felépült volna, már a Nemzetig Színházban bérletem volt az operaelőadásokra és ismeretes, hogy a 11-es páholy birtokomban van azóta, amióta az Opera fennáll. Bizonyos muzikalitásom is van, talán több, mint igen t. képviselőtársaimnak, akik felszólaltak, (Erdélyi Aladár: Mi csak fütyülni tudunk! — Derültség.) mert már tizenkétéves koromban — keresztény templomban! — orgonista voltam, tehát bizonyos zenei tanultságom is van. És én megnyugtathatom az igen t. miniszter urat, a mi Operánkat mintaszerűen vezetik. (Elénk felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Ügy van! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon köszönöm!) Megnyugtathatom őt arról, hogyha nem is olyan, mint a milanói Scala, nem olyan, mint a bécsi Opera, de ha a többi operákat, a németországi operákat, vagy akár az angol Covent Garden-t vesszük, akkor azt mondhatom, hogy a mellett a szerény dotálás mellett, amit az állam az Operának adhat, oly mintaszerűen vezetik az Operát, hogy jobban nem is lehet. (Ügy van! Ügy van! — Karafiáth Jenő vallásés közoktatásügyi miniszter: Nagyon köszönöm.) Beck Lajos t, képviselőtársam minden évben, úgy iá pénzügyi bizottságban, mint itt is, ismételten megtámadja a színházakat, nem tudom miért. En rendkívül nagy rab ecsülöm a mi színházainkat, színészeinket fölé helyezem az egész világ színészeinek; ők elviszik idegen nyelveken külföldre is ia darabokat, — la&t mondhatnám, hogy evvel kultúrát exportálunk az országból és dicsőséget szereznek az országnak. Nincsen és nem lehet ebben a tekintetben, semmiféle panaszunk. (Ügy van! Ügy van!) Még az sem áll, amit t. képviselőtársiam mondott, hogy többször adnak egy abonnensnek egy darabot. Minden abonnens, sajnos, csak egyszer hallja ugyanazt a darabot. (Zsindely Ferenc: így van! Ezt meg is mondottam! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az valami tévedés!) Ha példákra kell hivatkozni, — nem tudtam arról, hogy erről ma itt szó lesz — akkor csak azt mondom, hogy ha képes volt a m. kir. Opera olyan Wagner-előadásokat produkálni, aminőknek tanúi voltunk, olyan karmesterrel, mint Failloni, aki könyv nélkül dirigálta mintaszerűen az egészet, — úgyhogy még Bayreuthban sem adják olyan nagyon jól, mint nálunk »adták, ha nem is olyan nagy hanggal — akkor büszkék lehetünk a mi Operánkra. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Nem mondok mást, pl. a Mosoly országát ha nem is Tauber énekelte, gyönyörűen adták, gyönyörű kiállítással. Előadták új betanulásban a Sába királynőjét, olyan kiállítással oly perfekt betanulással hogy jobbat el sem lehet képzelni. Előadták Verdi Requiemj ét olyan előadásban, aminőt én életemben sehol sem hallottam, pedig hallottam vagy ötvenszer. En nem tudom, hogy ezen mit lehet kritizálni . . . (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tárgyilagos kritika a képviselő úr részéről!) En mondom, mint ellenzéki: kénytelen vagyok, köteles vagyok az igazságnak megfelelően (Általános helyeslés.) megmondani, hogy büszkék lehetünk az Operánkra. (Zsindely Ferenc: így is van!) Ugyanebbe a kategóriába esik a Nemzeti Színház, amelynek szintén minden egyes darabját megnézem. A t. képviselő úr hiába lafcatr előadatni olyan darabokat, amelyekhez a publikum nem megy. (Ügy van! Ügy van! a jobbés baloldalon.) Kii mondja, laz a baj, hogy a