Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-93

Az országgyűlés képviselőházának 9 a gazdasági tudományok egyetemes oktatásá­nak szükségét, sőt ezen tudományok oktatásá­nak szinte elválaszthatatlanságát a technikai tudományok oktatásától. A József Ipar-tanodának, a műegyetem közvetlen elődjének megalakulásakor, 1844-ben, három osztálya volt: gazdászati, műtani és kereskedelmi osztálya. De nem nóvum ez a külföldi egyetemeken és műegyetemeken sem. Nagyon sok és talán a legnevezetesebb kül­földi műegyetemeknek van ma közgazdasági és mezőgazdasági fakultása. Mi azonban ezzel a megoldási tervezettel távolról sem kopíro­zunk külföldi példákat. r Bizonyos nemzeti büszkeséggel, nemzeti önérzettel kell felemlí­tenem, hogy a magyar tudomány-politikának elévülhetetlen eredménye, hogy a technikai és gazdasági oktatás terén nagyon sok eset­ben úttörő munkát végzett. A természettudo­mányok laboratóriumi oktatása a XVIII. szá­zad második felében legelőször hazánkban, a Selmecbányái bányászati iskolában jelentke­zett. Ezt vették mintául a franciák^ 1794-ben alapított leghíresebb technikai intézetüknek, az Ecole Polytechnique-nek megszervezésekor. A legutóbbi évtizedben pedig a mi műegyete­münknek a technikai és közgazdasági tudo­mányok egyetemévé való fejlesztése mutatko­zott éppen így mintául veendő alkotásnak. Mi, amint említeni bátor voltam, már 1914-ben nyitottuk meg a műegyetemen ia köz­gazdasági osztályt, egyelőre, szerényebb vi­szonyokhoz mérten, egyéves tanfolyammal. A német műegyetemek, Drezda, München és Ber­lin csak a háború után egészítették ki techni­kai főiskolájukat közgazdasági fakultással, azzal a különbséggel persze, hogy ők mind­járt megcsinálták azt végleges formájában, négyéves tanfolyammal. T. Ház! Szeretném hinni és remélni, hogy ha ez a megoldás, amelyet az előbbiekben rövi­den vázoltam, valami formában megvalósul és létrejön — minden anyagi áldozat nélkül, sőt a takarékoskodás reményével a jövőre nézve — a technikai és gazdasági tudományok egységes egyeteme, ez sokban hozzá fog járulni ahhoz, hogy azok a nagy technikai alkotások, amelyek egészen átalakították az emberiség életét, telí­tődnek majd szociális és gazdasági tartalommal és akkor valóban az emberiség igaz boldogulá­sának és igaz fejlődésének előmozdítására fog­nak szolgálni. A költségvetést a részletes tárgyalás alap­jául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobb felöl és a középen. — A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt rátérnék ugyanarra a témára, amely­lyel előttem szólott t. képviselőtársam foglal­kozott és mielőtt vele ebben a tekintetben vi­tába szállanék, legyen szabad a mai napon el­hangzott két felszólalásra néhány megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk!) E felszólalások az ellenzéki padokról hangzottak el és mindig kel­lemetlen rám nézve, hogy itt azokkal kell szem­beszállnom, akik a jelenlegi kormánnyel éppen ellenkező oldalon ülnek. (Halljuk! Halljuk!) En azt hiszem, hogy ebben a városban szor­galmasabb színházlátogató, mint én, nincsen, (Igaz! Ügy van!) mert hogy olyan darabot ad­janak Budapesten, vagy olyan kabaré-est le­gyen itt, — még ha ott engem is kifiguráznak — ahol én jelen ne legyek és azt meg ne néz­zem, olyan nincs. Sőt megjegyzem, ami az Ope­. ülése 1932 május 31-én, kedden. 385 rát illeti , hogy még mielőtt az Opera felépült volna, már a Nemzetig Színházban bérletem volt az operaelőadásokra és ismeretes, hogy a 11-es páholy birtokomban van azóta, amióta az Opera fennáll. Bizonyos muzikalitásom is van, talán több, mint igen t. képviselőtársaimnak, akik felszólaltak, (Erdélyi Aladár: Mi csak fütyülni tudunk! — Derültség.) mert már tizenkétéves koromban — keresztény templomban! — orgo­nista voltam, tehát bizonyos zenei tanultsá­gom is van. És én megnyugtathatom az igen t. miniszter urat, a mi Operánkat mintaszerűen vezetik. (Elénk felkiáltások a jobb- és a bal­oldalon: Ügy van! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon köszönöm!) Megnyugtathatom őt arról, hogyha nem is olyan, mint a milanói Scala, nem olyan, mint a bécsi Opera, de ha a többi operákat, a német­országi operákat, vagy akár az angol Covent Garden-t vesszük, akkor azt mondhatom, hogy a mellett a szerény dotálás mellett, amit az állam az Operának adhat, oly mintaszerűen vezetik az Operát, hogy jobban nem is lehet. (Ügy van! Ügy van! — Karafiáth Jenő vallás­és közoktatásügyi miniszter: Nagyon köszö­nöm.) Beck Lajos t, képviselőtársam minden év­ben, úgy iá pénzügyi bizottságban, mint itt is, ismételten megtámadja a színházakat, nem tu­dom miért. En rendkívül nagy rab ecsülöm a mi színházainkat, színészeinket fölé helyezem az egész világ színészeinek; ők elviszik idegen nyelveken külföldre is ia darabokat, — la&t mondhatnám, hogy evvel kultúrát exportálunk az országból és dicsőséget szereznek az ország­nak. Nincsen és nem lehet ebben a tekintet­ben, semmiféle panaszunk. (Ügy van! Ügy van!) Még az sem áll, amit t. képviselőtársiam mon­dott, hogy többször adnak egy abonnensnek egy darabot. Minden abonnens, sajnos, csak egyszer hallja ugyanazt a darabot. (Zsindely Ferenc: így van! Ezt meg is mondottam! — Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Az valami tévedés!) Ha példákra kell hivatkozni, — nem tudtam arról, hogy erről ma itt szó lesz — akkor csak azt mondom, hogy ha képes volt a m. kir. Opera olyan Wagner-elő­adásokat produkálni, aminőknek tanúi voltunk, olyan karmesterrel, mint Failloni, aki könyv nélkül dirigálta mintaszerűen az egészet, — úgyhogy még Bayreuthban sem adják olyan nagyon jól, mint nálunk »adták, ha nem is olyan nagy hanggal — akkor büszkék lehetünk a mi Operánkra. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és bal­oldalon.) Nem mondok mást, pl. a Mosoly or­szágát ha nem is Tauber énekelte, gyönyörűen adták, gyönyörű kiállítással. Előadták új beta­nulásban a Sába királynőjét, olyan kiállítás­sal oly perfekt betanulással hogy jobbat el sem lehet képzelni. Előadták Verdi Requiemj ét olyan előadásban, aminőt én életemben sehol sem hal­lottam, pedig hallottam vagy ötvenszer. En nem tudom, hogy ezen mit lehet kritizálni . . . (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi mi­niszter: Tárgyilagos kritika a képviselő úr ré­széről!) En mondom, mint ellenzéki: kénytelen vagyok, köteles vagyok az igazságnak megfe­lelően (Általános helyeslés.) megmondani, hogy büszkék lehetünk az Operánkra. (Zsindely Fe­renc: így is van!) Ugyanebbe a kategóriába esik a Nemzeti Színház, amelynek szintén minden egyes darab­ját megnézem. A t. képviselő úr hiába lafcatr előadatni olyan darabokat, amelyekhez a pub­likum nem megy. (Ügy van! Ügy van! a jobb­és baloldalon.) Kii mondja, laz a baj, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents