Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

30 Az országgyűlés képviselőházának bom oda pénz őfelsége semmiféle érdekének, a jogszolgáltatás e felett áll. A jogszolgáltatás biztosítása egyetemes nemzeti érdek, és ezért nem mehetünk tovább az említett téren. En ismerem lelkiségüket, velük vagyok, velük érzek, és az ő lelkiségük igazán megkívánja, hogy itt az országgyűlés színe előtt kérjük az illetékes tényezőket, hogy ne menjenek tovább ezen az úton, (Helyeslés.) mert ez nagy veszedelmét jelenthetné a jogszolgáltatásnak, bár büszke vagyok arra, hogy a magyar bírói és ügyészi karban — tessék szorosan venni — nem találnak olyant, aki valaha megtántorodott volna a kötelességteljesítés terén,. Ha volt is ilyen, ez olyan kivételes sporadikus jelenség, amelyet meg sem kell említenem, mert a magyar bírói és ügyészi kar maga dobta ki kebeléből késedelem nélkül azt, aki bármi tekintetben a tóga tisztasága ellen mert volna véteni. Ez a tastület megérdemli a nemzet egyetemétől azt, hogy méltóztassék jogos érdekeit, amelyek egyúttal a jogszolgáltatás érdeked is, tekintetbe venni, nemcsak szimpátia-nyilatkozatokkal, hanem cselekedetekkel is. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket a cselekedeteket várjuk. Ott van a képesítési pótlék. A képesítési pótlék a magyar bírói és ügyészi karnak a nyugdíjba beszámítandó illetménye. A státusztörvénnyel egyidejűleg adta ezt a jogot a magyar törvényhozás a magyar bírói és ügyészi karnak. Most elvitték ennek 50%-át, annak ellenére, hogy ki van mondva, hogy az a nyugdíjba beszámítandó. Mondom, 50%-át elvitték. Ilyen csökkentés sehol nincs, mint a magyar bírói képesítési pótléknál. 50%-nál nincs nagyobb csökkentés a nyugdíjba beleszámítandó illetményeknél. (Gál Jenő: A Futura visszaadhatná a mellényzsebéből! — Zsitvay Tibor ígazságügyminiszter: Ez csak a nyugdíjasokra vonatkozik!) Igen, ez csak a nyugdíjasokra vonatkozik, a ténylegesekre nem. A ténylegesekre a 15%-os általános kulcs vonatkozik, de a nyugdíjba menőknél, akikre nézve ki volt mondva, hogy ez a nyugdíjba beszámítandó illetmény, ebből levontak 50%-ot. (Zsitvay Tibor ígazságügyminiszter: Helytelen!) Ilyen nagyarányú levonás nincs sehol az összes tisztviselői levonások között. Ez nem cselekedet a szimpátia mellett. (Gál Jenő: Ezen igazán kétségbe kell esni!) De ez az aktív bírák szempontjából is lényeges kérdés, mert az aktív bíró tudja, hogy az ő sorsa mi lesz. Vagyont nem gyűjtött, mellékilletménye nem volt, szakadatlanul, önzetlenül kellett eljárnia, öreg napjaira visszavonul, kap egy képesítési pótlékot, amelyből 50%-ot elvesz szanálás címén az állam. Ez nem a jogszolgáltatás érdeke. Mondom, nem kell animálnom az igazságügyminiszter urat, mert pozitív értesülésem van arról, hogy mindig talpraállt ezekben a kérdésekben, de nagyon kérem az összkormányt, hogy ezt a kérdést ne méltóztassék úgy kezelni, hogy ez az általános pénzügyi szempontnak szabályszerű függvénye, de mint az állam különleges érdekét, (Gál Jenő: Létérdeke!) amely minden körülmények között megoltalmazandó. Mert a pengő értékálló, az is fog maradni, de a magyar nemzet még tovább fog megmaradni (Ügy van! Ügy van!) és minden szempontunk, minden • munkánk itt a parlamentben is csak arra irányul, hogy a nemzet jövendőjét szolgáljuk. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosban üdvözlik.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. 86. ülése 19$Ê május 18-án, szerdán. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Felszólalásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas István! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Jelentkezése töröltetik. Szólásra jelentkezik? Patacsi Dénes jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kíván valaki szólni? (Fabinyi Tihamér: Fel vagyok iratkozva!) Méltóztassék. Fabinyi Tihamér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Szükségesnek tartom néhány általános jellegű, de gyakorlati fontosságú megjegyzést fűzni az igazságügyi tárca költségvetéséhez a szűk idő által megszabott rövidség követelményét szem előtt tartva. Ha az igazságügyi költségvetést végignézzük, azt látjuk, hogy az a legszigorúbb, legkorrektebb takarékossággal van összeállítva, amely például szolgálhat minden más tárca számára is, olyan takarékossággal azonban, amely nemcsak most érvényesül ennél a költségvetésnél, hanem évek hosszú sora óta, évtizedekre visszamenőleg jellemzi az igazságügyi tárcát. Ezt azért tartom szükségesnek külön aláhúzni, mert ennek bizonyos hátrányos konzekvenciái is lehetnek, ha kellőképpen nem tartjuk szem előtt az igazságügyi tárca ilyen alakulásának történeti folyamatát. Nevezetesen az igazságügyi költségvetés takarékos, sovány és szerény volt akkor is, amikor gazdasági eszközök sokkal nagyobb mértékben állottak államunk rendelkezésére. (Ügy van! Ügy van! középen.) Abból, hogy a mindenkori igazságügyminiszterek akkor ezt az önmegtartóztatást gyakorolták, nem lehet azt következtetni, hogy ezzel a sovány tárcával szemben olyan mértékű redukciót lehet most is, a jövőben is alkalmazni, amilyennek alkalmazása esetleg indokolt lehet olyan tárcáknál, amelyeknél ezt az önmegtartóztatást, ezt a takarékosságot megközelítő mértékben sem gyakorolták a múltban. Hiszen már az előadó úr is és más szónokok is rámutattak arra, hogy tulajdonképpen sokkal nagyobb csökkenést mutat ez évben az igazságügyi tárca — 12:4 százalékot, mint a költségvetésnek átlagos redukciója, amely csak kereken 8 százalék. Mélyen t. uraim! Az igazságügyi tárcánál a takarékosságot csak bizonyos mértókig lehet vinni, mert bizonyos mértéken túl az rendkívül megbosszulhatja magát. Az igazságszolgáltatás a nemzetnek legféltettebb kincse, de erről nem beszélünk, ezt nem realizáljuk magunk előtt éppen úgy, mint nem realizáljuk azt, hogy levegő nélkül nem tudunk élni. Akkor azután, amikor ez az éltető elem hiányzik, mint láttuk a proletárdiktatúra idején, amikor nem volt igazságszolgáltatás, ráeszmélünk, mit jelent az, ha rendezett igazságszolgáltatás van. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Soha nagyobb szükség rendezett, megbízható, pártatlan igazságszolgáltatásra nem volt, mint napjainkban, amikor a gazdasági elvek látszólag teljesen csődöt mondottak, és nem találunk receptet, nem találunk határozott irányelvekét, amelyek szerint akár nálunk, akár Európában, vagy bárhol a világon a gazdasági életet rendbe lehetne hozni, ma, amikor az osztálygyűlölet, az egyes foglalkozási ágaknak egymással szemben való irigysége lehetetlenül nehéz atmoszférát teremt, ma, amikor a nélkülözések