Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 357 Az nem bűn, mint ahogyan Klebelsberg volt miniszter úr mondotta, hogyha ő Debrecenbe utazik le, két jogakadémián megy keresztül és amikor elutazott Debrecenbe, hogy megcsinálja az egyetemet, akkor is keresztülment a két jogakadémián. Amikor Szegedre ment, akkor Kecskeméten utazott keresztül, ahol a százéves akadémiát akarják megszüntetni, amely százéves akadémia igazán nagyot termelt ki úgy tudományban, mint növendékekben, akik között most is ott vannak az országnak nagyjai. Egerről nem beszélek, mert ezt illetlenségnek tartanám, de méltóztassék csak megnézni milyen kulturmunkát végzett és végez az a jogakadémia, amely Miskolcon van. Ezeket az akadémiákat egyszerűen eltüntetni nem más, mint belenyúlni a darázsfészekbe, mint ahogyan a volt kultuszminiszter úr mondotta. Amikor a felsőtiszai református egyházkerület gyűlése volt és tiltakoztak ezek ellen az intézkedések ellen, azt mondotta a kultuszminiszter úr a Magyar Távirati Iroda szerint : «Tudom, hogy darázsfészekbe nyúlok.» Hát én megmondom neki, — és ezt *a kultuszminiszter úrnak is figyelmébe ajánlom — igenis darázsfészekbe méltóztatik nyúlni akkor, amikor a jogakadémiák kérdéséhez, amikor az egyházak főiskoláinak fenntartása kérdéséhez méltóztatik hozzányúlni, darázsfészekbe, ahol nem biztos, hogy a darazsak kit fognak megcsípni. Hogy rátérjek a katholikus egyház kérdésére, a katholikus egyháznak nem mai keletű dolga az, hogy főiskolákat alapít és főiskolákat tart fenn. A katholikus egyház már ezelőtt 1600 esztendővel alapítgatta a maga főiskoláit és a katholikus egyház volt az első, amely egyetemeket alapított. Az 1400 előtti egyetemek közül 56-ot alapítottak a római pápák és osak 14-et alapítottak más fejedelmek. Ha megnézzük a legutóbbi időket, eltekintve attól, hogy Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Belgiumban és magában Franciaországban öt katholikus egyetemet alapítottak az utóbbi három esztendő alatt, miért van az, hogy nekünk magyaroknak, nem szabad egyetlen katholikus főiskolánkat megvédenünk? Miért van az, hogy a nemzeti alapon álló magyar kultuszminiszter megy neki' a katholikus gondolatnak? T. Ház! Ha a volt kultuszminiszter úr áttanulmányozta volna az egyházi törvényeket, és megnézte volna a Codex Juris üanonicinak pár szakaszát, ha át méltóztatott volna neki nézni az 1375., az 1113. és az 1379-iki canonokat, — sajnos nincs időim felolvasni őket — meg vagyok róla győződve, hogy feltámadt volna benne a katholikus ember, az egyházias gondolkozású ember, és nem mérite volna bántani a magyar felekezetek főiskoláit, azoknak a magyar felekezeteknek főiskoláit amelyeknek papjaira annyira szükség van, kivétel nélkül, mert ezek a papok, a mai rettenetes időkben a megértést és a mindennel való megalkuvást prédikálják, és biztosítják a konszolidációt, és akkor nem került volna ki ez a rendelet sem. Ha áll az, hogy a katholikus egyháznak kötelessége megvédeni főiskolaí'enntartási jogát, akkor minden katholikus embernek, minden református embernek és minden lutheránus embernek saját iskolájának jogát a tradiciók alapján igenis kötelessége megvédeni. Ha kell, igenis leszünk a darázsfészekben darazsak, akik ki fogunk repülni és hogy hol fog megállani a darázs, azt előre egyikünk sem tudja megmondani. Nem hiszem, hogy a katholikus klérusban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VUL volna egy főpásztor is, — mintahogy Eger főpásztora is olyan, — aki végletekig ne ragaszkodnék iskolájához Méltóztassék elolvasni azt a levelet, amelyet Eger főpásztora, aki mindig nagyon szépen ír, intézett a kultuszminiszterhez akkor, amikor megkapta a rendelettervezetet. Ebben a levélben megmondotta, hogy mindent elenged, csak a főiskoláját nem engedi, csak a főiskolájához, iskolafenntartási jogához ragaszkodik és fog ragaszkodni a magyar katholikus klérus is, mintahogy kötelessége is ragaszkodni, ha hű akar maradni az egyház a maga kétezer éves történelméhez. T. Ház! Ezekután méltóztassék megengedni, hogy a mostani kultuszminiszter úrtól kérjek valamit. Mindazt, amit a volt kultuszminiszter úr a jogakadémiáktól elvett, mindazt, amivel a jogakadémiák képesítési jellegét elvette, és a jogakadémiákat — mint ahogy ő szokta mondani — másod- és harmadrangú jogi intézetekké süllyesztette, méltóztassék megváltoztatni és méltóztassék a rendelettervezetet úgy átdolgoztatni, hogy a jogakadémiák, mintahogy régen megvolt, kapják meg a képesítési jelleget, hogy a jogakadémiák továbbra is éljenek, és a felekezeti jogakadémiák továbbra is termeljék ki azokat a kiváló tanerőket és azokat a kiváló egyéniségeket, akik a múltban onnan kikerültek. Mivel nem látom biztosítva, hogy ez a kerésem egyelőre (teljesíttetni fog, a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslések balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Petrovácz tfyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! A házszabályok rendelkezése, az a félórás idő, amely alatt egy-egy tárcához hozzászólunk, azt a szokást teszi most már ismétlődővé, hogy minden képviselő a tárca költségvetésének egy gondolatát markolja meg és összes mondanivalóit arra koncentráljia. Pakots képviselő úr az irodalomról mondotta el beszédét, Szűcs képviselőtársam a középfokú oktatás és a polgári üskola kérdéseit taglalta, most pedig hallottuk Petro képviselőtársunktól a jogakadémiák problémáját. Én a magam részéről lemegyek a mélységekbe és de profundis, a magyar nyomorúság mélységeiből, azokból a mélységekből, amelyek a kultusztárca alá tartoznak, fogok hangokat hallatni: a magyar alsópapság sanyarú helyzetéről és a magyar hitvallásos tanítóság nyomorúságáról fogom beszédemet megtartani. A katholikus, a református, az evangélikus, — előrebocsátom mindjárt — a keresztény felekezetek papsága a nyomornak olyan lejtőjére jutott, amely lejtőn megállás nincs, amely lejtő ezeknek a férfiaknak tekintélyét ássa alá, azt a tekintélyt, amelyre nemcsak egyházi mivoltukban, hanem amelyre nemzeti érdekekből is szükségük van, (Meskó Zoltán: Ügy van! Ügy van!) nem saját maguk részére, hanem annak a gondolatnak részére, amelyet ők a falvakban reprezentálnak. Régente a papság általában irigylés tárgya volt, a papság anyagi helyzetét irigykedve emlegették. Ma retteneteset fordult az idő kereke és a mai gazdasági helyzet ezt az irigyelt pozíciót sajnálatraméltóvá tette. Sajnálatraméltóvá tette ÊLZ: cl lehetetlen elavult rendszer, amely ezeknek a férfiaknak jövedelmét szabályozza, az a rendszer, amely olyan tényezőkön nyugszik, amely a legkritikusabb időkben felmondják

1 a szolgálatot. Hyenek közé elsősorban a párbért kell sorolnom. A párbér az az ásó, amely a legmélyebb árkot ássa a lelkipásztor és a hívő közé, 48