Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 9 porodott. A tanulók számának igazán nagymérvű szaporodása és az egyes területek népnevelésének elhanyagolt volta hozta létre az 1926 : VII. tc.-et, és megindult a népiskolaépítési akció, amely akció nyomán éppen 5095 tanterem nyert elhelyezést, és még mindig 50%-os a hiány. A miniszter úr hivatali elődje tehát nagyon is értékes és az utókort is hálára kötelező munkát végzett, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Ügy van! Ez kétségtelen! — Farkas István: Most is ezt kellene^ csinálni!) amikor ezeknek az iskoláknak létesítését, a tantermekben való jobb elhelyezését^ tette lehetővé és ezzel Magyarországnak egészségügyét is nagymértékben előmozdította. Mert mi, akik figyelemmel kísérhettük ezt, láttuk, hogy alacsony tantermekben összezsúfolva, a tanító és a tanuló egészségét egyaránt veszélyeztetve küzdöttek ezek a szegény fiúk és lányok, és nem csodálom, hogy a tuberkulózis elleni harc eredménytelen volt ilyen körülmények között, amikor a zsenge, fejlődő és tuberkulózisra úgyis hajlamos magyar ifjúság ilyen egészségügyi feltételek mellett volt kénytelen felnőni. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez kétségtelen!) Ezért nemcsak a tanügy, a közoktatásügy, hanem a magyar közegészségügy is hálával tartozik a miniszter úr hivatali elődjének. Es az én^ ajkamról igazán furcsán hallatszik, de én mégis ki merem mondani, (Halljuk! Halljuk! balfelol.) hogy nekem inkább kell egy analfabéta eleven gyermek, mint." egy ilyen, zsúfolt tantermekben korai sírját lelő ifjú. (Igaz! Ügy van! bal felől. — Farkas István: Kaszárnyák kellenek!) Bocsánatot kérek, nekem mint képviselőnek tulajdonképpen feljelentést kellene tennem a népjóléti miniszter úrnak, illetve most már a belügyminiszter úrnak, ha ilyen túlzsúfolt tantermeket Iáitok, mert ez nemcsak hogy nem használ, hanem a tanítót és a tuberkulózis csirájával járó növendéket egyaránt igazán korai sírba viszi. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Mindezt azért mondom, mert a miniszter úr hivatali elődje az 1922. évben rendeletet bocsátott ki, hogy az egy tanítóra eső növendékek száma 35-től 50-ig mehet, (AndaháziKasnya Béla: Sajnos, csak a rendeletben volt!) az 1931. évben kiadott 865/153. számú rendelet azonban 70 tanulót zsúfol be egy osztályba. (Farkas István: Hallatlan! Ennyit nem lehet tanítani!) Bocsánatot kérek, vagy van kultúrpolitika, vagy nincs. Mert kultúrpolitika alatt én nemcsak a közoktatást, nemcsak a tanítást értem, hanem a kultúrpolitikában benne van a népegészségügy és minden a világon. Nem kultúrpolitika az, amikor megengedi, sőt nemcsak megengedi, hanem most már elrendeli a vallás- és közoktatásügyi miniszter, hogy 70 tanulót is lehet tanítani egy osztályban. Ne méltóztassék azt hinni, hogy csak 70 tanuló van egy osztályban, van 100—120 is. (Ügy van! jobbfelől.) Nehéz a magyar tanítót lehetetlen feladatok elé állítaui, de biztosíthatom a mélyen t. Képviselőházat, hogy lehetetlen feladat elé állítják, különösen ma. Hiszen megjelent egy új terv, — azt hiszem

% 1925-ben — amely új tanterv egyéni foglalkozást kívánt a tanulókkal akkor, amikor a tantervet nagyon bölcsen a miniszter úr hivatali elődje 35—50 tanulóra állapította meg. Most ugyané tanterv mellett 70 tanuló van. (Dinich Ödön: Most is egyénileg foglalkozik a tanulókkall) Ez lehetetlen. Mondom, nagyon nehéz a magyar tanítót lehetetlen feladatok elé állítani, mert Ï. illése 1932 május 30-án, hétfőn. 353 a magyar tanító ma már igen művelt, igen j tanult egyéniség. A tanítóképzést 30 év óta állandóan fokozták, | a legutóbb már öt évre tették, (Ügy van!) és ! igenis nagyon szeretném, ha a képviselő urak j meghallgatnának valamennyien egy tanítóké| pesítő vizsgálatot. Meglátnák, hogy mi minl dent kívánnak egy tanítótól és mennyit tud ! egy tanító. És amikor a tanító az életbe kerül, \ tőle nemcsak tanítást kívánnak, hanem kíván; ják a néppel való foglalkozást, a leventeokta| tást, az iskolán kívüli népművelést is. (Büchler \ József: És a politizálást! — Meskó Zoltán: Azt j nem kívánják tőle! — Büchler József: A kor| mánypárt érdekében!) Biztosíthatom, hogy ezt I nem kívánták soha, (Zaj. — Elnök csenget.) j mert ha kívánták volna, általam kívánták ! volna, általam pedig ezt kívánni nem lehetett. ; (Zaj. — Pakots József: A tanfelügyelő urakat ! informálni szokták! Nálam is informálták! — j Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, de politizái lás nélkül is igen nagy társadalmi munkát véj géznek az iskolán kívül. (Meskó Zoltán: Régi i 48-as emberek az alföldi tanítók!) Figyeltem a i mostani inségakciót, amely a főváros környéI kén és Pest vármegyében Preszly főispán úr | vezetése alatt lefolyt. Ebben az inségakcióban | a legnagyobb segítői, de még anyagi áldozatot j hozói is, igenis, a tanítók voltak. (Meskó Zol; tán: És nem kapnak hónapokig fizetést! Sajnos. ! ez a baj!) Nagyon sajnálom, hogy ezek a most már ; képzett tanítók, ezek a most már magas, iro; dalmi színvonalon álló, irodalmilag működő j tanítók is ugyancsak részesülnek a fizetéscsök' kentés átkában. A tisztviselők többsége a vároi sokban van, ahol gyermekeiket bármilyen mostoha viszonyok közt, de mégis taníttathatják. (Ügy van! jobbfelől.) A tanítók ellenben vagy tanyán, vagy falun működnek, legalább óriási többségükben, és ha ezek a szegény emberek gyermekeiket taníttatni akarják, fizetésüknek nagyon, de nagyon nagy részét r kénytelenek csak egy gyermek után erre fordítani, (Meskó ! Zoltán: Az egészet!) de mivel náluk — hála Istennek — rnég megvan a gyermekáldás, háromnégy gyermeket is kell taníttatni ok. (Zaj.) Merem állítani, hogy ebben a kategóriában, — ebbe a kategóriába számítom bele a vasutasokat is, mert ugyanolyan viszonyok közt működnek, s velük valóságos kivételt kell tenni — legalább az automatikus előlépést megállítani nem lehet. Mert egyenlőtlenekkel egyenlően elbánni Arisztoteles szerint is lehetetlen. ÍBrogU József: És a terményjárandóság értékelését 21 pengőben állapították meg! — Zaj.) A felekezeti tanítók termény járandóságának rendezéséről volt szíves ma a kultuszminiszter úr beszélni és bejelentette jó szándékát. Tudom, hogy jó szándékból nem lehet megélni, de a miniszter úr mindenesetre keresi és talán meg is fogja találni a módot arra, hogy ezek i a tanítók illetményeikhez juthassanak, mert I Mzony vannak igen sokan, akik már 3—4 hónapja nem kapták meg illetményeiket. S akkor hiába teszünk szemrehányást a megszállott területeken levő nyugdíjasok miatt, ha az itteni tanítók, a gyermekek nevelői, majdnem szégyenszemre, koldulni kénytelenek. (Meskó Zoltán; Kölcsönt kérnek jobbról-balról az egyházj község tagjaitól! — Andaházi-Kasnya Béla: j El vannak adósodva nyakig! Rettenetesen! — Meskó Zoltán: Tekintélyrombolás!) A tanítókI tói nagyon sokat kívánunk, de meg is kell őket j becsülni. Rövid akarok lenni, mert időm lejáróban