Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 343 adták ki az újabb felszólításokat, lehet tehát, hogy változik még az eredmény, de ma még 1,532.000 pengő a hátralék. Amikor minden esztendőben 3 millió pengőnek kellene befolynia, ezzel szemben 7 millió pengőre tehető a mai napig a hátralék! Méltóztatnak látni ebből is, hogy az egyes iskolafenntartók és tanítók törvényes f kötelezettségüknek sem tudnak eleget tenni és méltóztatnak látni az államkincstár lehetetlen helyzetét. Azért foglalkozom kissé bővebben ezzel a kérdéssel, mert úgyszólván valamennyi képviselőtársainat a legélénkebben érdekli. (Ügy van! Ügy van!) Lehetne ezeken a kérdéseken talán oly módon segíteni, hogy elsősorban az aránytalanságot szüntessük meg. De az aránytalanság megszüntetése csak annyit jelentene, hogy valamennyi f felekezeti, nem állami tanító csak a középarányosát kapná meg a dotációjának és az állami tanítókkal szemben mindnyájan diszparitásba kerülnének. Ez a gondolat tehát nem szerzett általános szimpátiát és el kellett tőle tekinteni. Voltak azután különböző tervek, amelyek a sajtóban is napvilágot láttak; ezeknek közös hibájuk az volt, hogy az államkincstártól momentán nagy anyagi áldozatot követeltek. Az 1908 : XLVI. tc.-vel megszüntetett tandíjszedési jog visszaállításáról is volt szó. Ez azonban egy hatalmas elvvel, a kötelező népoktatás ingyenességének elvével ellenkezik. Méltóztassék tekintetbe venni ezzel kapcsolatban még

1 azt is, hogy ez az elv most annyira erősödik, mindenütt annyira terjed, annyira demokratizálódik az egész oktatásügy, hogy például Amerikában már a középfokú iskolák tandíjmentessége is be van vezetve. Franciaország is éppen most nem régen, 1930-ban fogadott el egy törvényt arra vonatkozóan, hogy a középfokú iskolák is tandíjmentességgel legyenek látogathatók. A tandíjszedési jogot tehát visszaállítani (Egy hang a balközépen: Nem lehet!) nem lehet. Nagyon igaza van t. képviselőtársamnak. Már csak azért sem lehet, mert még ez sem volna oly tökéletes megoldás, amely mindenkit kielégítene. A tandíjmentességeket ugyanis nagyon liberálisan kell kezelni, hogy legalább az ne 'fizessen, aki szegény. Ennélfogva ezzel a módVlal nem tudnám megtalálni azt az összeget, amelyre a nem állami tanítóságnak szüksége volna. így kerül ismét előtérbe az a gondolat, amely ugyan szintén nem hozható a legközelebbi jövőben a parlament elé, hogy az 1868 : XXXVIII. te. által behozott 5%-os iskolai pótadót próbáljuk, mihelyt lehetővé válik, újra életre hívni. Arra kérem a Ház minden oldalán ülő t. képviselőtársaimat, méltóztassanak ezt a kérdést nagyon melegen szívükön viselve, felkarolni. En. magam is igyekezni fogok a közoktatásügyi bizottság tagjainak és minden érdeklődő képviselőtársamnak módot és alkalmat adni arra, hogy gyakorlati tanácsokkal, útmutatással szolgálhassanak, és azt r hiszem, együttes munkával el fogunk valamit érni ezen a téren is. Súlyosak azok az anyagi nehézségek is, amelyek a természetbeni javadalmazással ellátott tanítóknál mutatkoznak, a búzaérték 21 pengős átszámítási kulcsa, mert 21 pengő sem felel meg ma már a tényleges állapotnak. Ez a megállapítás is^ annak idején egy millió pengőjébe került az államkincstárnak és több, mint egymilliójába került volna, ha ugyanakkor a lelkészekre is kiterjesztetett volna ez a rendezés. Ha tehát mi takarékoskodni akarunk, akkor nagyon nagy nehézségekbe ütközünk, amikor végeredményében mégis ilyen milliós tételek beállításához kellene folyamodnunk. Én ezzel a kérdéssel igen sokat foglalkoztam és igen sok időt t fordítottam erre, mert szerettem volna, ha már ennek a költségvetésnek ,a keretén belül tudtam volna valami megnyugtató kijelentést tenni. Azonban méltóztassanak, — egész tárgyilagossággal foglalkozva a kérdéssel — meghallgatni, hogy ha a búzaérték-számításnál egy-egy pengővel lej ebb megyünk, mit jelent az a kincstárra nézve. A további csökkentés minden pengőnél 145,614 pengő, 5%-os interkaláréval együtt 138.249 pengő kiadási többletet jelent. A 16 pengős megállapításhoz ennélfogva csupán a tanítóknál 725.695 pengő, ami 5%-os interkaláréval 689.667 pengő szükséges, a 15 pengőre való csökkentéshez 871.158 pengő, 5%-os interkaláréval 827.600 pengő, a 14 pengőre. való csökkentéshez — és körülbelül ez 'az általános óhaj — 1,016.351 pengő és még az 5%-os interkaláré leszámítása mellett is 965.533 pengő szükséges. Ehhez természetesen még hozzá kell vennünk a lelkészeknél is a kulcs átszámítását, miután a lelkészek ezzel szemben még most is nagy hátrányban vannak. Legyen szabad mégegyszer arra kérnem képviselőtársaimat, hogy e tekintetben szerencséltessenek minél több alkalommal. En módot keresek arra, hogy minden képviselőtársamat 'ismételten meghallgassam, a közoktatásügyi bizottság tagjait összehívom és velük mindazokat, 'akik a kérdés iránt érdeklődnek. A magány részéről ettől függetlenül ismét az egyházak főhatóságaihoz fogok fordulni és velük együtt ngyancsak megfelelő tárgyalásokat folytatni, 'mert belső meggyőződésem szerint ezt a kérdést, — férfias erővel nézvén szembe annak összes nehézségeivel — meg kell oldanunk, mert az iskolafenntartók válsága az oktatásügyre végzetessé válhatik. Már Pestalozzi panaszkodott a miatt, hogy az iskola a közellátóknak, a gyenge tüdejűeknek, a szűkmellűeknek, idegeseknek és a nyomorékoknak egész raját szolgáltatja. Még a béke éveiben Svédországiban, amelyet a háború borzalmai egyáltalában nem kezdtek ki, egy fiziológus, Axel Key igen érdekes tanulmányokat folytatott és megállapította 11.000 sápkóros és ideges iskolásgyermekről, hogy az első iskolaév kezdetétől az utolsó iskolaév végéig a beteg gyermekek száma megkétszereződik. A legutóbbi időben, 1930. őszetői, Debrecenben rendkívül érdekes tanulmányokat folytatott Neuber Ede egyetemi professzor úr, aki 1909 gyermeket vizsgált meg. Ezek inind rendkívül szomorú adatok, felvetődik a kérdés, hogy ezekből milyen kötelezettség hárul reánk, trianoni Magyarországra! En azt hiszem, e kérdések felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. (Ügy van! a jobboldalon.) Az egyik következtetés, amelyet ebből kifolyóan magamranézve elfogadok az, ^hogy különös súlyt kell helyeznünk a jövőben az iskolaorvosi intézményre, amelyre Gerlóczy Zsigmond felsőházi tag és egyetemi tanár nagyrabecsült barátom nagyon sok alkalommal hívta fel a közvélemény figyelmét, de amely kérdésről ebben a Házban is gyakorta ^hangzottak el felszólalások. A másik, amire konTdudálni kívánok az, hogy nagyobb gondpt kell 'fordítanunk a jövőben az ifjúság^ egészségügyére. Ahol lehet, ahol alkalom nyílik rá, létesítsünk szabadlevegős, erdei iskolákat. Ahol és amikor csak lehetséges, vigyük a gyermekeket szabad levegőre. Már magam is tapasztal46*