Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-92
338 Az országgyűlés képviselőházának í azt a nemzeti hatóerőt, erkölcsi erőt, amely egy kultusztárca és egy kultúrpolitika mögött van. Nem lehet, t. képviselő úr, bármennyire szeretnék is némelyek, kizárólag a gyomron keresztül elintézni az ügyet. (Eber Antal: Kultúrpolitika-transzferálás ! ) A kultúrpolitika mögött nagy nemzeti célok vannak, ezt letagadni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A kultúrpolitika bizonyítja azt, hogy az anyagon kívül igenis van más is és pedig van szellem, van nemzeti lét és nemzeti jövő. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Arra kérem a t. Képviselőházat, hogy a kultusztárcának ezt a költségvetését, amelyet a^ megelőző esztendőkben is a béke honvédelmi tárcájának neveztem és ezúttal is annak nevezem, sőt hozzátettem, hogy ma a béke hon- ! mentő tárcája, méltóztassanak elfogadni. I (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Szíves elnézését kérem a t. Háznak, hogy a parlamenti szokás ellenére mindjárt a vita elején szólalok fel, (Halljuk! Halljuk!) de szolgáljon mentségemül az a körülmény, hogy ezt a legelső alkalmat akarom felhasználni arra, hogy a kormányzatnak a kultusztárcát érintő programmjáról tájékoztatást adhassak. Mindenesetre igyekezni fogom beszédemet lehető rövidre szabni és ezért méltóztassék megengedni, hogy azokkal a kérdésekkel, amelyekkel az előadó úr imént elhangzott értékes felszólalásában már hosszasabban foglalkozott, mint például az egyetemek, vagy a Collegium Hungaricumok kérdésével ezúttal nem foglalkozva, azokra máskor terjeszkedjem ki, fenntartva magamnak a jogot arra, hogy a vita folyamán, a vita végén vagy pedig a részletes tárgyalás alkalmával tegyem meg ezekre vonatkozó esetleges megjegyzéseimet. Abban azt hiszem, egyetért velem a Ház minden tagja, hogy a mainál viszontagságosabb és az egész világra egyformán ólomsúlylyal nehezedő gazdasági körülmények között egyetlenegy hivatali elődöm sem fogott még munkájához. (Zsindely Ferenc: Ez így van!) Ez azonban nem jelenthet számomra egyebet, minthogy kétszeres munkakedvvel, kétszeres kötelességérzettel, kétszeres ügyszeretettel s magyar lelkem teljes melegével foglalkozzam a gondjaimra bízott színes és gazdag értékekkel. kel. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Az adott helyzet nem engedi nneg számomra, hogy munka közben egy-egy határkőnél meg-megállva, vissza-visszatekintsek a régmúlt vagy a közelmúlt jelentős vagy kevésbbé jelentős kulturális eseményire és azokat a legkülönbözőbb nézőpontból bírálgatva, osztályozva, taglalhassam. Engem a helyzet adottsága, ugyancsak a munka és a kötelesség parancsa sürgetően arra késztet, hogy mindenkor csak előre nézzek és minden sziabad percemet arra használjam fel: mikép tudom a mai válságos viszonyok közepette, a megdöbbentően sok-sok Scylla és Charibdis között átvezetni a magyar kultúra színpompás, de most kétségtelenül vergődő hajóját a szerintem feltétlenül elkövetkezendő nyugodtabb és csendesebb vizekre. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én feladatom nem lehet a hisztérikus rombolás! (Helyeslés a jobboldalon.) Az ^ én feladatom nem lehet a pillanatnyilag talán tetszetős, út} 2. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. széli demagóg jelszavak lelkiismeretlenül könyörtelen végrehajtása! Az én feladatom nem lehet más, minthogy az adott viszonyok között mindenütt megkeresni és megtalálni azt az utat: mikép lehet a legmagasabb pénzügyi áldozat meghozása mellett, a legcsekélyebb veszteség, a legcsekélyebb kár okozásával lehetővé tenni, a pillanatnyilag talán szüneteltetendő kultúrintézmények átmentését egy szebb és boldogabb jövőre. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Az én programmom tehát a legmagasabb államérdekből indokolt, irányított és igazolt szigorú realitás programmja, amely ugyan mindenkor becsületesen és lelkiismeretesen számol a mával, de sohasem akarja áthatolhatatlan ködbe burkolni a holnapot. Legfőbb feladatom tehát, hogy a tárcám körébe vágó minden konkrét takarékossági probléma elbírálásánál az összes pro és kontra szóló érveket figyelembe vegyem és valamenynyit bedobva a mérleg serpenyőjébe, sohase hozzak döntő ítéletet az audiatur et altera pars egyedül helyes elvének könnyelmű sutbadobásával. (Madai Gyula: Helyes.) Nemzetem javuló sorsába vetett törhetetlen hitem mellett különösen megsokszorozza, megszázszorozza munkakedvemet annak a dantei mondásnak keserves igazsága, amely a legnagyobb boldogtalanság mértékét jelöli meg abban, ha, a nyomorúságból kell visszagondolni a hajdani jólétre. Bízom abban, hogy becsületes, tisztességes, vállvetett munkával mindaz, ami ma még talán dantei értelemben vett visszavágyódásként jelentkezik, bízom abban, hogy előbb vagy utóbb de komoly és becsületes, következetes munkával feltétlenül élő valósággá, igazi, jólétté, tökéletes magyar boldogsággá testesül. T. Ház! Amint az előadó úr beszédéből méltóztatott hallani, a kultusztárca egyike azoknak a tárcáknak, amelyek a legnagyobb veszteséget szenvedték a mai nehéz pénzügyi helyzet következtében. Szinte elenyészően csekély a tárcának az a része, amely felett a miniszter szabadon rendelkezik. Méltóztattak hallani az előadó úr beszédéből, hogy a tárcának 80'4%-a tulajdonképpen személyi kiadás és így alig marad vissza dologi kiadás, amely felett szabadon rendelkezhetem és úgyszólván e^v árva fillér sem marad a dologi kiadásokból, f ami még további lecsökkenés't elbírhatna a nélkül, hogy ezzel helyrehozhatatlan károkat ne okoznánk a magyar kultúrának. Ami a takarékosságot illeti, nekem sokkal régebben megvolt erről a magam felfogása, Fiókkal régebbi időben kristályosodott ki az a lap felfogásom, mint amióta az parancsoló politikai szükségességből foganatba tétetett. Legyen szabad röviden utalnom arra, hogy még 1921 december 14-én, tehát több »mint tíz esztendeje vezércikket írtam a Budapesti Hírlapban «Több takarékosságot» címen, (Mozgás a szélsőbal oldalon.) s ebben arra kértem az akkor alig néhány napja hivatalba lépő kormányzatnak energikus és általam igen nagyrabecsült pénzügyi fejét, Kállay Tibor tisztelt barátomat, hogy tekintettel az általános európai gazdasági viszonyokra és tekintettel országunk szegénységére, több takarékosságot méltóztassék érvényesíteni. (Weltner Jakab: Ezt nem fogadták meg!) Nem azért 'mondom ezt, hanem azért, mert ezzel akarom alátámasztani, Ibogy bár akkor is ez volt a felfogásom s ma is, de a jövőben is hitem laz, hogy a takarékossági életelv nemzetünk létfenntartásával egyértelmű,
