Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 9 ifjúság szüleit lehetőség szerint kímélje a megterheléstől, sőt lehetőség szerint tehermentesítse. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem mulaszthatom el, hogv ennél a pontnál, úgv mint minden esztendőben, amikor e tárca költségvetését előadni szerencsém volt, rá ne térjek a mezőgazdasági népoktatásra, abban a Íriszemben, hogy ezzel pártkülönbség nélkül, a különböző oldalakról a szónokok majd úgyis részletesebben fognak foglalkozni. Csak azt akarom közölni, hogy itt ugyanaz a szellem vezeti a közoktatásügyi kormányzatot, mint a népiskoláknál. Az 58 Önálló gazdasági népiskolát továbbra is fenntartotta, hasonlóképpen az 1380 kisebb, úgynevezett továbbképző mezőgazdasági iskolát is. Az előbbiben a tanulók száma 19.083 volt az elmúlt esztendőben, az utóbbiban pedig 92.015 tanuló volt. Pedig ez a létszám, éppen úgy fog emelkedni, amint emelkedik — mint ahogyan méltóztatnak látni — a népiskolai tanulók száma, úgyhogy a kultuszkormány, akárcsak a népiskoládnál, itt sem volt abban a helyzetben, hogy egy nagyobb csökkentést csináljon. Ezért az idei költségvetésben az e célra előirányzott 680.000 pengőt csupán 40.000 pengővel engedte lecsökkenteni és a most tárgyalt következő évi költségvetésiben ez a kiadás méig mindig: 640000 pengőre fog- rúsni Ide tartozik még pár szóval való megemlékezés a tanítók helyzetéről. Nem akarok ennél a pontnál sokáig időzni, mert meg vagyok róla győződve, hogy erről a t. képviselő urak amúgy is részletesen fognak szólni. Hiszen az öisszes képviselők megkapták a Magyarországi Tanító Egyesületek Országos Szövetségének memorandumát. Ebben röviden össze van foglalva mindaz a sérelem, amely a tanítóságot érte, egyrészt a terményárak hihetetlen zuhanása folytán, másrészt azáltal, hogy a VII. fizetési osztályba való előléptetésüket felfüggesztették, végre pedig azáltal is, hogy a lakbért, nevezetesen családalapítás esetééi, ha mindkét házastárs állami szolgálatban van, a kisebb lakbért élvezőnél 50%-kal csökkentik. A tanítók panaszai azonban nem ezért jogosultak, — és legyen szabad kérnem,, hogy méltóztassék az én felfogásomhoz csatlakozni — hiszen ezek a sérelmek az összes állami és törvényhatósági tisztviselőket egyformán érték. Nem itt van tulajdonképpen a panaszok főiétjogqsíultsága, hanem abhan van, hogy kik azok, akik ezt elszenvedték. (Úgy van! a jobboldalon.) Elszenvedték azok, akikre tulajdonképpen bízva van a nemzet kincsének, a gyermekeknek nevelése és akikre rá van bízva a gyermekeink jövője. Ennek folytán nem mulaszthatom el, hogy erről a helyről is felhívjam külön is a kultuszkormány és a kultuszminiszter úr figyelmét erre a kérdésre. El lehet mondani azt, hogy az ország tanítói most lettek igazán a nemzet napszámosai. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) S ezen segíteni kell. A középiskolákról is legyen szabad néhány szót mondanom. A középiskolák ellátására fel" vett összeg 1,350.000 pengő csökkentést szenvedett. Az arányszámot megtartották, mert míg tavaly 93% esett a középiskolák ellátására, addig a mai költségvetésben W% jut erre. Legyen szabad azonban felhívnom a t. Képviselőház figyelmét két jelenségre, amely mindenesetre érdekelni, fogja különösen azokat, akik az ifjúság jövőjével ebben a pillanatban sokat foglalkoznak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt találjuk ugyanis, hogy a középiskolai tanulók létszámánál 'bizonyos visszaesés mutatkozott az elmúlt évben. Ez egészen új jelenség, KÉPVISELŐHÁZI KAPLÓ VIII. 2.., ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 333 t amelyből az.idei esztendőiben még nem szabad bizonyos következtetéseket feltétlenül levonni. Hiszen bizonyos számú évnek kell elmúlnia, amíg, a számokból bizonyos határozott irányra következtethetünk. Azok számára, akik fokozott aggodalommal kísérték a szellemi proletariátus kifejlődését, amelynek kezdőpontja a középiskolai tanulók s a maturánsok létszámának is állandó megduzzadása, ez mindenesetre nagyon érdekes szám lehet. Közölni for gom a t. Képviselőházzal

1 ezeket a számokat. (Halljuk! Halljuk!) 1910-ben Nagy-Magyarországon az összes középiskolai tanulók száma 75.000 volt, — a százas számokat elhagyom. Méltóztatnak emlékezni, tavaly már kifejtettem aiz előadói beszédemben, hogy miképpen történt a háború után a tanulóifjúság létszámának rendellenes és hatalmas megszaporodása. Ez a szám 1928-ban 60.412-t tett ki. Tehát Csonka-Magyarország középiskolai tanulóinak létszáma majdnem annyi volt, mint amennyi Nagy-Magyar országé. 1930/31-ben továbhi felszökkenés volt 62.970-re. Az 1931/32. iskolaévben azonban ez a, létszám 700-zal csökkent, 62.200-ra. Ha ezt az érettségiző ifjaknál szemléljük, akkor ott is ugyanezt a jelenséget látjuk. Ott is arra lehet tehát esetleg következtetni, i— de néhány esztendőt e tekintetben még meg kell várni, *— hogy vájjon csakugyan be fog-e következni a szellemi túltermelésnek bizonyos apadása, ami az ország érdekében felette kívánatos. Azt látjuk, hogy míg az érettségizők száma Nagy-Magyarországon 1910-ben 7381 volt, addig abban a bizonyos 1928 esztendőben az érettségizők száma 7196 volt. Méltóztatnak tehát látni, hogy az arány ugyanaz, habár a középiskolai tanullók száma Nagy-Magyarországon körülbelül ugyanannyi volt, mint Osonka-Magyarországon 1928-ban. Az idei iskolaévben ez a szám lecsökkent 6235-re. Ennél 'a pontnál legyen szabad rámutatnom röviden arra, ami az elmúlt esztendőben történt ama felszólalások folytán, amelyek a bizottságban is és a plénumban is a, magyar nyelv tisztaságának s a magyar nyelv védelmének érdekében hangzottak el. Méltóztatik emlékezni az e tekintetben történt felszólalásokra és arra, hogy előadói beszédemben voltam bátor már tavaly erre különös súlyt helyezni. Legyen szabad a t. Képviselőház tudomására hoznom azt, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium ebben a . tekintetben a középiskoláknál egy egészen kivételes intézkedést tett, amennyiben a magyar nyelvnek szigorú és szorgosabb tanítására utasította a tanszemélyzetet. Ezenkívül a Magyar Tudományos Akadémia mozgalmat indított meg, nem tudományosat, '

: amelynek talán kevesebb gyakorlati eredménye volna, hanem igenis, a sajtó bevonásával és mindazok részvételével, akik eziránt egyáltalán érdeklődnek, egy bizottságot állított össze, amely bizottság ki is ad egy havonkint megjelenő igen gyakorlati értékű «Magyarosan» címmel ellátott füzetet és így igyekszik a közönséget, a sajtót, a tanulóifjúságot — szóval gyakorlati szempontból fogva meg a kérdést — belevonni abba, hogy ezen a téren megtörténjék mindaz, ami, azt hiszem, elsőrendű feladatunk. (Elénk, helyeslés.) Erre több szót vesztegetni feleslegesnek tartom. (Zsindely Ferenc: Nagyon helyes! A magyar intelligenciának legfeljebb egy százaléka tud jól magyarul!) Ezek után kegyeskedjék megengedni, hogy rátérjek az egyetemek kérdésére, amellyel sokan foglalkoztak és amely többek között Eber Antal t. képviselőtársamnak is kedves tárgya, 45