Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-92

Az országgyűlés képviselőházának 92. ülése 1932 május 30-án, hétfőn. 331 kentés. Ez egy kisebb tárca. A népjóléti minisztériumnál 20% a csökkentés. Ez egy olyan tárca, amely kimúlás előtt áll, világos tehát, hogy a tárcának nem is volt egy olyan védője, vagy egy olyan képviselője, akinek az lett volna az ambíciója, hogy a tárcát, műit ilyent, védje, hiszen a tárca az 1933/34-es költségvetésben szét fog osztatni az egyéb tárcák között. Ezután jön a kultusztárca 15%-os csökkentéssel, utána az igazságügyminiszteri tárca 13%-kai, a "belügyminiszteri tárcának csökkentése 6%-kai, a honvédelmi minisztériumé 1%-kal, egy kis tárcának: a külügyi tárcának csökkentése 0'3%-kal. Es ezzel végeztünk is azokkal a tárcákkal, amelyek le lettek csökkentve. Hátra van még két tárca, a földmívelesügyi és a kereskedelemügyi, mindkettőnek, de különösen a kereskedelemügyi minisizteri tárcának pediglen nem csökkentésben lett része, hanem igenis emelésben. Méltóztatik tehát látni, t. Képviselőház, azt, hogy az összes tárcák között — miután a miniszterelnökségi tárca ebben a tekintetben szerepet nem játszik, a népjóléti tárcáról pedig nyilatkoztam — a kultuszminiszteri tárca az, amelyik a legerősebben meg lett nyirbálva ebben a költségvetésben. Mindazok tehát, nem mondom a kultúrának ellenségei, sőt azt sem akarom mondani, a kultúrának ellenfelei, hanem mégis mindazok, akik a kultusztárcának túlduzzasztásáról beszéltek az elmúlt esztendőkben, amely túlduzzasztás egyébként már megfelelő apasztásban kezdett részesülni 1930-tól kezdve, örömüknek adhatnak kifejezést, ha van ezen örülni való, hogy a kultusztárca az, amíely 15%-kal — ebben a költségvetésben az összes tárcák közt a legerősebben — lecsökkentetett. A két gazdasági tárca, a földmívelesügyi és a kereskedelmi tárca pedig ilyen csökkentésben nem részesült, hanem ellenkezőleg, még bizonyos emelkedésben van részük. Ennek ellenére is azonban,^ ha szárú szerűen méltóztatik nézni a kultusztárca kiadásait, akkor azt méltóztatik látni, hogy a kultusztárcának van — számszerűen kifejezve — a legnagyobb költségvetése, még pedig 119 millió, illetőleg a nyugdíjak nélkül 106 millió. Utána jön a honvédelmi minisztérium és azután a belügyminisztérium. (Szűcs István: Mert a legnagyobb a személyzete!) Azt mondhatná valaki, íme, mégis &, kultusztárca az, amely a legjobban dotáltatik. Amint azonban nagyon jól méltóztatott a közbeszólással erre már célozni, ez csak látszat és a számok e tekintetben könnyen megtéveszthetik azt, aki egyébként nem mélyed bele a számok tengerébe. Mert 'mit látunk! Azt látjuk, hogy a kultusztárcánál a 119 millióból nem kevesebb, mint 95'7 milliót, tehát majdnem 96 milliót visznek el a személyi ellátmányok, ami alatt érteni f kell a fizetéseket, a hozzájárulásokat a tanítói és lelkészi javadalmakhoz és a nyugdíjakat. Ha ezt a sort számszerűen tovább fűzöm, azt látjuk, hogy a kult túra tulajdonképpeni kiadásaira, tehát az úgynevezett dologi kiadásokra, beleértve a beruházásokat is, nem marad a 119 millióból több, mint csupán 23*7 millió. (Szűcs István: Ügy van!) Ha ezt százalékosan fejezzük ki, azt látjuk, hogy a kultusztárca kiadásának 80'4%-a személyi ellátmány és csupán 19'6%-a dologi. Ha ezt összehasonlítjuk a többi tárcákkal, különösen a gazdasági tárcákkal, akkor fogjuk meglátni^ mennyi igazság volt abban, amikor az előző kultuszminiszter úrnak és az előző kormánynak működése alatt a kultusztárca teljesen indokolatlan megduzzasztásáról beszéltek. (Éber Antal: Nem teljesen indokolatlan, csak túlméretezett! Nagyon túlméretezett!) Ez ugyanaz. (Weltner Jakab: Különösen az egyházak támogatásában!) Lássuk itt az összehasonlítást a személyiés dologi ellátmányok között is. Méltóztatnak tudni, hogy általában — ismét általános nevezőre hozva az egészet — az összköltségvetésből a sommázatban 54*5% esik a személyi ellátmányokra, a kultusztárcánál pedig, amint láttuk, 80*4%. Az összköltségvetésben 30*1% esik átlagban a dologi kiadásokra, a kultusztárcánál ellenben csak 19'6%. Az összköltségvetésnek 2'6%-a jut beruházásokra, ami önmagában nagyon kevés, a kultusztárcánál a 2"6% helyett is csak fél százalék. (Eber Antal: Tíz éven át elég jutott arra! Abba koldulunk!) Ezzel a kérdéssel foglalkoztam abban a beszédemben, amelyet éppen ebben a tárgyban, az ősszel tartottam, amikor kimutattam, hogy a kultusztárca aránya az összköltségvetéshez viszonyítva 10% és hogy ez olyan szám, amelyet az adott körülmények és adott viszonyok közt túlzottnak mondani nem lehetett. Legyen szabad a kiadásoknak csak átlagban való rövid ismertetése után néhány szót szólnom^ a bevételekről, amelyekkel természetesen, fájdalom, pár 'másodperc alatt lehet végeznem. A bevételek némi csökkenést mutatnak, amennyiben 7'5 millió pengő helyett 7"1 millió pengő áll rendelkezésünkre. Méltóztatnak tudni, hogy ennek legnagyobb része az úgynevezett klinikai bevételekből származik. A többi címnél csupán három esetben vannak ilyen bevételek: a középiskoláknál, a polgári és felsőkereskedelmi iskoláknál, a bevétel azonban e három tételnél összesen nem több, mint csupán 260.000 pengő- Ez előáll a tanulók létszámemelkedése folytán befolyó több tandíjból, a felsőkereskedelmi iskoláknál a tandíjkedvezmény csökkentése és a felvételi díj emelkedése, végül pedig a középiskoláknál a 25%-ois tandíj emelés folytán. Ez nagyon csekély összeg, de mégis megemlítem, hogy egyedül a középiskoláknál történt 25%-os tandíjemelés annak ellenére, hogy az államháztartás és a kultusztárca súlyos helyzetben van. Kisebb tétel mutatkozik a kereskedelmi iskoláknál a magánvizsgálati díjak emelkedése folytán: 10.000 pengő; és végül a bevételeknek harmadik legnagyobb tétele az a 250.000 pengő, amely visszatérül az iskolaépítési kölcsönök részleteinek befolyásából. Mielőtt áttérnék arrai a két nagy problémára, amellyel foglalkozni kívánok, nevezetesen az egyetemek és az állami színházak kérdésére, méltóztassék megengedni, hogy röviden tájékoztassam és felvilágosítsam a t. Képviselőházat ia kiadások és beruházások tételeinél mutatkozó fontosabb csökkentésekről. E tekintetben azt látjuk, t. Képviselőház, hogy az egész csökkentés 21*2 millió pengőre rúg. Miképpen oszlik ez meg? A nem állami elemi iskolák támogatására esik ebből a megtakarításból 6 millió pengő, az elemi népiskolákra esik 2*3 millió pengő, a középiskolákra és középiskolai internátus okra esik 1*3 millió pengő, az egyetemekre — s ennek bizonyára nagyon fognak örülni azok, akik egyes egyetemeknek vagy egyes fakultásoknak megszüntetése mellett vannak — 2*5 millió pengő, (Eber Antal: Csekély 12 millió!) a polgári iskolákra esik 900.000 pengő. A művészeti célok támogatására 600.000 pengővel kisebb az előirányzat, (Kabók Lajos: Az egyházak javadalmazása mennyivel kéve-