Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának é mondtam, hogy igenifi, bizonyos fokú leépítésre szükség van, de a leépítésnél figyelembe kell venni az alkalmazottak szociális helyzetét. Azokra, akik 160.000 értékű valutát tudnak a pincékben elsibolní és mellette Üti. tisztviselők, ott semmi szükség nincs. (Homonnay Tivadar: Nincs sok ilyen!) De van néhány. Viszont arra is felhívtuk a figyelmét az ottani köröknek, hogy elsősorban meg kell védeni a kisembereket; az elbocsátásokat ne az altiszteknél és a díjnokoknál kezdjék, hanem nézzék meg a fent ülőket, azoknak helyzetét, akik úgy jöttek oda, hogy íróasztal sem állt rendelkezésükre. Ott kell egy kissé szétnézni, hogy vájjon kell-e 24 igazgató az Oti.ban. Mélyen t. Ház! Legyen szabad a keresztényszocialistáknak azt az álláspontját is leszögeznem, hogy a járandóságok megtartását minden körülmények között kívánják és a biztosítottak járandóságainak leszállításához semmi körülmények között hozzájárulni nem tudnának. Legyen szabad itt az Oti.-val kapcsolatosan az Üti. önkormányzatáról is nyilatkozni és rámutatni arra, hogy az Oti.-nál úgy a munkaadók, mint a munkavállalók közösen, majdnem egyhangúlag az önkormányzat meltett nyilatkoztak. A munkavállalók és így a keresztényszocialista delegátusok is, az önkormányzat mellett szavaztak. Nagyon sajnálom, hogy a t. szociáldemokrata képviselő

1 urak nincsenek itt, főleg azok, akikkel együtt vagyunk az Oti. elnökségében, igazgatóságában és közgyűlésében, mert egy-két szavam volna hozzájuk. Mi azt az elvi álláspontot valljuk, hogy a munkavállalók, a biztosítottak érdekét kell minden körülmények között szolgálni, itt nem lehet különbség párt és szakszervezet disztinkciója közt, azonban meggondolásra késztet az a nyilatkozat, illetve az a közbeszólás, amelyet egy. szocialista vezető mondott egyik képviselőtársunknak felszólalása alkalmával, amikor &

t szociálpolitikai és Mabi.ügyekről beszélt és arra alludált, hogy ebben az intézményben és intézetben közösen kell dolgozni és ott meg kell osztozkodni. Az egyik t. képviselő úr azt mondta erre, hogy öreg zsidó lesz akkora magából, amikor osztozásra kerül a sor. Ez, azokat az embereket, akik az önkormányzatnak egyébként hívei, meggondolásra késztetik, mert ez magában rejti azt a gondolatot, hogy az Oti.-ból, a Társadalombiztosítóból újból egy olyan intézményt csináljanak, amelyben nekünk keresztényszocialistáknak, munkaadóknak és nem szociáldemokrata munkavállalóknak vajmi kevés szavunk lenne, ehhez pedig mi semmi szín alatt hozzá nem járulhatunk és semmiféle pártdiktatúrának az Oti.-ban statisztái nemi lehetünk. (Homonnay Tivadar: Nem volna szabad statisztálni!) Én csak abban a hitben, abban a tudatban fogadhatom el a költségvetést, hogy nemsokára eljön annak az ideje, amikor ez a Ház azt a munkaügyi minisztériumot meg fogja alkotni, amelyről beszéltem és amelynek hatásköréhez tartozni fognak az összes munkaügyek, illetőleg a szociálpolitikai ügyek. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Hegymegi Kiss Pál! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Következik? Petrovics György jegyző: Tauf fer Gábor! Tauf

fer Gábor: T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy az általános vita, során egy szakkérdéssel foglalkozzam, az ország gyógyszer9. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. 201 ellátásának kérdésével. Az ország gyógyszerellátása a gyógyszertárakon keresztül történik és meg kell állapítanom azt a szomorú tényt, hogy ma Magyarország gyógyszertárai a legnagyobb gazdasági válságban sínylődnek. Ez válságot jelent nemcsak magának a gyógyszerésznek, aki a gyógyszertárat vezeti, hanem a gyógyszerellátás szempontjából is válságot jelent, mert egy gyógyszertár menete nemcsak a gyógyszerészre fontos, hanem elsősorban a betegekre, akiknek gyógyszerellátása a gyógyszertáron keresztül történik. Azok közül a sérelmek közül, amelyek a gyógyszerellátást is sújtják, a leglényegesebb a gyógyszertáraknak nagyarányú elszaporítása. Felhívom a figyelmet arra, hogy 1920. év végén 970 volt a gyógyszertárak száma és tíz év alatt a gyógyszertárak száma 1280-ra emelkedett; míg 1920-ban 8227 lélekre esett egy gyógyszertár, ezidőszerint 6784 lakosra esik egy gyógyszertár. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszertárak olyan mértékben szaporodtak el, amire közegészségügyi indok nem volt és bizony, sokszor kellett észlelnünk azt, hogy nem akkor adtak gyógyszertárnyitási jogot, amikor erre a közönségnek szüksége volt, hanem mikor bizonyos befolyások érvényesültek. (Zaj.) Előfordult az is, hogy egy hatezer lakosú községben, ahol egy gyógyszertár volt, egy másik gyógyszertári jogot adományoztak és miután a törvény biztosítja a gyógyszertártulajdonost a tekintetben, hogy nem adományozható új gyógyszertár abban az esetben, ha a másik az ő exisztenciáját veszélyezteti, nehogy a kormányzat kártérítési pernek tegye ki magát, kénytelen volt a régi gyógyszerésznek, aki becsukta gyógyszertárát, egy másik községben gyógyszertári jogot adni. Ez az egyik sérelme a gyógyszerészetnek. A gyógy szer különlegességeknek nagymértékű elszaporodása káros úgy gyógyászati szempontból, mint általában a gyógyszertárak fennmaradása szempontjából is. A gyógyszerkülönlegességek gyárilag elkészült gyógyszerek. Minthogy a törvény előírja, hogy a gyógyszerész munkadíja az, amely tulajdonképpen alapját szolgáltatja a gyógyszertár fenntartásának, a gyógyszerkülönlegességeknek kellő korlátozás nélküli r elszaporodása a gyógyszertárak exiszteneiáját veszélyezteti. De veszélyezteti magát a gyógykezelésnek az érdekeit is, mert a nagy reklámozás szuggeszciója folytán az orvosok hozzászoknak, hogy az ő működésük tudományos mivolta bizonyos mértékű korlátozást szenved. Hiszen igen gyakran maga a gyógyszerész sem tudja ások ezer és ezer specialitás összetételét és így maga az orvos sokszor a reklámok hatása alapján rendeli ezeket a gyógyszereket. Ez az egyéni kezeléstől elszoktatja őt, s leszoktatja arról, hogy vényeket írjon és egyéni kezelés útján gyógyítsa a betegeket. Ami azonban a legszomorúbb ezeknél a gyógyszerspecialitásoknál, az, hogy egyik kiváló intézetünk, az Országos Közegészségügyi Intézet, amely a Rockefeller-alapítvány költségein épült és tartatik fenn, megvizsgálta ezeket a gyógy szer különlegességeket és sajnos, az első megvizsgálás alkalmával megállapította, hogy a megvizsgált specialitásoknak 92%-a volt olyan, amely nem felelt meg az előírásoknak. Ujabban javultak az állapotok, azonban még ma is az a helyzet, hogy a különlegességek 33%-a nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyeket maguk a kül ön legességgyártók a mi27*