Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

192 Az országgyűlés képviselőházának Elnök: A képviselő úr sincs jelen; jelentkezése töröltetik. Következik"? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Gróf Széchenyi György igen érdekes és értékes folyóiratában, a «Korunk Szava» legutóbbi szamában tizenhárom pontban sorolja fel azokat a tennivalókat, amelyek a munkanélküliségnek s ezzel kapcsolatosan az ifjúságnak, de főleg a tanoncoknak és az ifjúmunkásoknak érdekében a teendők között volnának. Sajnos, az idő korlátozott voltára való tekintettel nem foglalkozhatom részletesen ezekkel az igen helyes és figyelemreméltó szempontokkal, de szükségesnek tartottam ennek hangot adni itt a parlamentben is, mert olyan kérdéseket vetett fel, amelyek okvetlenül megvalósitandók s amelyeket Európa legtöbb államában már meg is valósítottak. Ugyancsak az idő korlátozott voltára való tekintettel nem akarok szólani most az Országos Társadalombiztosító Intézetnek és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének ügyeiről sem, amely kérdésekkel egyíziben már a szabad orvosválasztás kérdésében tartott interpellációmban részletesen voltam bátor foglalkozni és ugyanakkor szólottam egyúttal e kérdésről, mikor az Ipartestületek Országos Központjáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta a Ház. Ugyanezen alkalomkor voltam bátor szóvátenni a műhely-, bolt- és lakbérek kérdését, amelyekkel éppen ezért ez esetben nem kívánok foglalkozni, de amely kérdésekre vonatkozólag ismételten előterjesztem azt a kérelmemet a kormányhoz, mely kérelem elsősorban a kereskedő és kisiparos társadalom vágyakozását, de egyben egzisztenciáját is jellemzi. Méltóztassék sürgősen felálltíani a műhely-, bolt- és lakbérkérdés tekintetében a lakbéregyeztető bizottságokaet. A rokkantak, a hadiözvegyek és hadiárvák kérdésével — miután ez már csak ideiglenesen tartozik a népjóléti minisztérium hatáskörélbe — majd a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalása alkalmával óhajtok teljes részletességgel foglalkozni. T. Ház! Most csak egy kérdést szeretnék szóvátenni. Ez a kérdés túlmegy a népjóléti tárca keretén, mert minden egyes minisztériumot érinti de ez elsősorban szociális kérdés, másodsorban, mint generális intézkedés, a népjóléti tárcát vezető miniszterelnök úrnak a felelőssége alá tartozik. Ez a kérdés^ a közalkalmazottak illetményeinek redukálásával van összefüggésben. A felhatalazási törvényjavaslat vitájánál már voltam bátor kifejteni azt, hogy a közalkalmazottak fizetésének és a nyugdíjasok illetményeinek leszállítása közvetve nemcsak ezt a társadalmi réteget, hanem a kereskedelmet és az ipart is érinti, mert ezáltal kisebbé válik a fogyasztás és a fogyasztás kisebbedése által csekélyebb lesz a forgalom^ aminek egyenes következménye az, hogy ezáltal maga az állam szenved, mert kevesebb lesz az adóalany és kevesebb adó folyhat be az állampénztárba. Valamennyien, a Háznak minden egyes tagja, állandóan és napról-napra kapjuk a különbözői memorandumokat, amelyekben nagyon súlyos panaszok és meg kell állapítanom, nagyon keserű igazságok foglaltatnak. Itt van például a Segédhivatali Tisztviselők Országos Egyesületének, a Magyarországi Vármegyei Tisztviselők Egyesületének, a Magyar Állami és Egyéb Közszolgálati Altisztek Nyugdíjpótló és Segélyző Egyesületének memoranduma, amelyeket ha elolvasunk — amit a t. Háznak minden egyes tagja elolvashatta — 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. nagyon keserű és szomorú

1 megállapításokra kell jutnunk- Ha az adók emelése és az illetmények leszállítása, amint azt mondják, az államháztartás rendbehozatalára szolgál, akkor méltóztassanak megengedni, hogy ama véleményemnek adjak kifejezést, hogy papíron lehetséges az államháztartás rendbehozatala, a valóságban azonban ez mem áll meg, a valóságban viszont sikerült a magángazdaságot teljesen és tökéletesen tönkretenni és az ma már tulajdonképpen csak a papíron létezik. Én ezzel a kérdéssel kapcsolatban csupán egyetlenegy kérdésre akarom felhívni a miniszterelnök úrnak, mint a népjóléti tárca vezetőjének figyelmét. Egy interpelláció kapcsán voltam bátor szóvá tenni azt a lehetetlen helyzetet, hogy vannak olyan gyárak, olyan cégek, amelyek tisztviselőnőiket akkor, ha férjhez mennek, állásukból elbocsátják. Voltam bátor hangot adni annak a nézetemnek, hogy ez a családi élet tisztaságának, a házasság szentségének az ellentétét vonja maga után és ezáltal tulajdonképpen a polgári rend aláásását jelenti. Én most ugyanezt a szellemet látom a közigazgatás terén is megnyilvánulni. Ha ugvanis a házastársak közül mind a két fél közalkalmazott, az egyik fél elveszti lakbére felét- Összeg szerint ez egyenlő a legsúlyosabb fegyelmi büntetés összegével. Ez tehát azt jelentené, hogy házasságot kötni, vagy férjhez menni r fegyelmi vétséget képez. Nem tudom ezt másképpen felfogni, mint a polgári rend aláásásának, a családi élet tisztasága és a házassági intézmény felrúgásának. De antiszociális is ez az intézkedés, mert az alsóbb fokon vámnak tisztviselők, tisztviselői házaspárok, akiknek együttes negyedévi lakbére 384 pengőt tesz ki, míg a legfelsőbb fokú tisztviselő lakbére ugyanakkor 667—714 pengő. (Pintér László: Disztingválni kell!) Tehát egy tisztviselőinek magasabb lakbére esetén nem történik semmiféle levonás, de a kisebb fokokon levő két ember lakbéréből igen súlyos levonás történik. Most tételezzük fel, hogy a házastársak közül a férj egy magáncégnek, banknak nagyjöivedelmű tisztviselője és abban az esetben, ha a felesége közalkalmazott, nem veszít el semmit sem lakbérilletményéből, ha azonban mindkét fél közalkalmazott, ha pl egy tanító és tanítónő házasságáról van szó, akkor már büntetés alá esnek. De még egy másik kérdést is meg kell itt említenem. Ha több testvér lakik együtt és mindegyik testvér közalkalmazott, abban az esetben nem esik csökkenés alá a lakbérilletmény, ha szülő és gyermek lakik együtt, akkor sem, pusztán a házastársak üldöztetnek és részesülnek büntetésben, mert polgári törvényes házasságban merészelnek élni. Ez mindennek nevezhető, csak az erkölcs diadalának nem és a miniszterelnök úr puritán egyénisége és jóhiszeműsége, mert ezt^ elismerjük minden oldalról, sajnos, hogy odáig jutottunk, hogy ez külön érdemszámban megy, kell, hogy olyankor is érvényesüljön, ha ilyen erkölcstelen intézkedés — mert ezt erkölcstelen intézkedésnek kell neveznem — megszüntetéséről van szó. A miniszterelnök úr elég erősnek bizonyult arra, hogy megindítsa a tisztító munkát a közerkölcsök területén. En szeretném, ha ez a közerkölcsöket tisztító munka nem állana meg egyes csokroknál, vagy egyes szobroknál, szeretném, ha ez a közerkölcsöket tisztító munka minden egyes szobrot leleplezne, minden egyes szobor leleplezésén végigmenne akkor is, ha az nem is márványból, hanem húsból és vérből való élő szobor és szeretném, ha