Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-86
12 Az országgyűlés képviselőházának 86. ülése 1982 május 18-án, szerdán. alkalmasak az ilyen visszaélések megakadályozására. Mármost csak azt vagyok bátor mondani (Halljuk! Halljuk) a magam részéről, hogy bármennyire örömmel is üdvözöltem azt, hogy a magyar magánjogi törvénytervezet a Ház asztalára kerüljön, időközben azonban a viszonyok olymódon változtak, hogy annak tárgyalása nem vált aktuálissá. Hogy ennek a törvény- ' könyvnek, illetőleg törvényjavaslatnak a tárgyalása nem vált aktuálissá, azt a magam részéről a mai adott^ körülmények között csak helyeselni tudom. Bátor voltam már annakidején jogi szaklapokban is kifejezést adni annak az álláspontomnak, hogy a mostani időszakot nem '• tartom alkalmasnak egy ilyen átfogó törvénykönyv elkészítésére, annál kevésbbé, mert ennek a törvénykönyvnek az elkészítése lazítaná azokat a szálakat, amelyek bennünket a megszállott területen lévő magyarsággal és egész Nagy : Magyarország lakosaival összekapcsol- : nak. Mindenesetre, ha a viszonyok változtával az ; igazságügyminiszter úrnalk módija lesz arra, hogy ez a törvényjavaslat a törvényhozás előtt tárgyaltassék. tisztelettel kérem, méltóztassék mjnden lehetőt megtenni arra, hogy ebben a törvénytkönyvben r a magyar jogna'k azok a szabályai, amelyek évszázadokon keresztül a magyar közönség lelkületébe toeleedződtek, változatlanul maradjanak meg és csak annyiban módosíttassanak, amennyiben arra az adott körülmények között feltétlenül szükség' van. Különösen kívánatosnak tartom, hogy például az örökiog tekintetében ne egy külföldi örökjog szabályait vegyük át. hanem a magyar örökjognak — esetleg az idők által követelt módosításaitól eltekintve — szabályai mellett maradjunk meg. Tekintettel arra, hogy még számosan vannak feliratkozva^, nem óhajtok a többi kérdésekkel foglalkozni és öröimmel fogadom el az igazságügyi tárca költségvetését. (Éljenzés jobbfelől) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Normális viszonyok között alkotmányos országban az igazságügyi szolgálat nem hatalmi kérdés. Nem is lehet hatalmi kérdés, mert a jogélet az igazságszolgáltatás pártatlan szerve nem is lehet másféle, mint olyan, ahogy a mitológia ábrázolja Themis istenasszonyt: bekötött szemmel. Nálunk, sajnos, az ellenforradalomban az igazságügyi tárca, mint legfőbb igazs^ágüeri szolgálat, hatalmi tárcává nőtte ki magát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az igazságügyi tárcának minden tevékenysége abban merült ki % hogy a mai uralmi rendszert alátámassza és, hogy a mai uralmi- és pártrendszernek jó szolgálatokat tegyen a jog- és igazságszolgáltatás terén. T. Képviselőház! Mindjárt beszédem elején fel kell hívnom a mélyen t. igazságügyminiszter úr és a Képviselőház figyelmét a statáriumra, mint az állam szempontjából egyik nagy sérelemre. Bátor vagyok feltenni a kérdést: ha az urak a mai állapotokat normális, konszolidált állapotoknak tartják, minek tartják fenn ezt az intézkedést, miért kell ma Magvarországon statárium, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ez az ország számára nem is jó ajánlólevél a külföldön? Nem hiszem, hogy egyetlen olyan ország van ma kerek e világon, ahol normális viszonyok vannak és ahol statáriumot hirdetnek és statáriumot tartanak fenn. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sajnos, egyre több helyen van statárium!) Igen! Ahol nincsenek normális vil szonyok, forradalmi, vagy diktatórikus országokban találkozunk statáriummal, de konszolidált normális viszonyok között élő ország ma nincs a világon, ahol statáriumot tartanának fenn. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Normális viszonyok között lévő ország nincs ma a világon!) Méltóztassék csak felfigyelni, mélyen t. miniszter úr, a japán eseményekre, ahol azok a határtalanul elítélendő dolgok történtek, a tömeges merényletek, a miniszterelnök meggyilkolása stb. és ott mégsem hirdetnek statáriumot, azzal a megokolással, hogy nem akarják az ország hitelét rontani kifelé és nem akarnak pánikot kelteni az országban benn. (Erődi-Harrach Tihamér: De bankzárlatot és tőzsdezárlatot azt hirdettek!) Bocsánatot kérek, most a statáriumról beszélek. Ön ügyvéd, a kettő között bizonyára tud disztingvláni. (Erődi-Harrach Tihamér: Még ügyvédnek sem kell lenni hozzá!) Annál inkább tudnia kell egy ügyvédnek. Mikor ezt látjuk, azt hiszem, nem indokolatlan az a kívánság, — nem pártszempontból és nem egyéni szempontból, hanem az ország jól felfogott érdeke szempontjából és az ország népének megnyugtatása szempontjából — hogy ezt az intézkedést végre vonják vissza, szüntessék meg a statáriumot (Ügy. van! a szélsőbaloldalon.) és ha azt hirdetik, hogy Magyarországon konszolidált állapotok vannak, akkor tessék ennek külső formáit is megadni! T. Képviselőház! Egyébként, amint beszédem bevezető részében mondottam, úgy a jogalkotás, mint a jogszolgáltatás terén észlelhető és én, mint laikus, valahogyan úgy érzem, hogy ez nem lehet cél és ez nem szolgálja a közérdeket. Kezdődik mindjárt az igazságszolgáltatás kilengése az előzetes nyomozásnál, ami nem tartozik ugyan szorosan ennek a tárcának a keretébe, a belügyi tárcához tartozik, de én azt hiszem, hogy az igazságügyminisztériumnak és az igazságszolgáltatásnak mégis van valami köze hozzá, mert hiszen az előzetes nyomozás kiegészítő része az igazságszolgáltatásnak és ha az előzetes nyomozás ilyen módon folyik le, ami ma már úgyszólván rendszerré válik, ez komplikálja az igazságügyi gépezet későbbi működését és az^ igazságügyi események további lebonyolítását. Az ilyen előnyomozási rendszer mellett a bíróság elé rendszerint két tényállás és két kép kerül: egy valódi és egy hamis. Egy hamis, amit az előnyomozati hatóságok konstruáltak r és hoztak létre és egy valódi, amely a nyilvános főtárgyaláson kerül elő, amely mindenesetre sokkal megbízhatóbb és megfelelőbb az igazság szempontjából, mert ott már nem lehet puskatussal, ott már nem lehet talpveréssel, nem lehet «felakasztással», próbaakasztással és hasonló csendőrbrutalitásokkal valakiből vallomást kivenni. Odakerül tehát a másik kép az előbbivel szembe és egészen bizonyos, hogy ez a kettősség és ez a két különböző kép igen megnehezíti a bíró munkáját, úgyhogy ha az igazságügyminisztérium hivatásának magaslatán állna, gondoskodnia kellene arról, hogy az igazságszolgáltatás egész menete pártatlan és tiszta legyen, az első nyomozati lépéstől kezdve egészen a jogerős ítélet kihirdetéséig. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldsalon.) Tudom, hogy nem tartozik ide a dolog, de felhívom rá az igazságügyminisztérium figyelmét, hogy mi megy végbe a vidéken a csendőrség nyomozása során. Nincs is igen sok
