Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-89

Az országgyűlés képviselőházának 89. ülése 1932 május 23-án, hétfőn. 177 képtelenség, teljes lehetetlenség ennek az állapotnak a fenntartása. Végül még csak egy kérdésre kívánom a t. miniszter úr figyelmét felhívni és ez az, hogy a miniszterelnök úr, aki most a népjóléti ügyeket intézi, nem tudom micsoda indoktól vezettetve, állítólag az egész népjóléti minisztériumi ügyeit, illetőleg csak az Oti.-ügyeket a belügyminisztériumba kívánja utalni. Ez ellen nekünk a leghatározottabban állást kell foglalnunk. Állást kell foglalnunk azért, mert teljesen összeegyeztethetett ennek tartjuk azt, hogy abban a minisztériumban, ahol a tolonoügyeket, rendőri és egyéb ügyeket intézik, intézzék a munkásság szociális ügyeit is. Azt hiszem, megállapíthatom minden politikai vonatkozás nélkül is, hogy a biztosítás ügye csak oda való, ahol azelőtt is volt. Hiszen az 1907 : XIX. tc.-et is a kereskedelemügyi minisztérium csinálta s a kereskedelemügyi minisztériumba tartoztak a betegsegélyezési ügyek. Képtelen helyzet állt elő. Az iparfelügyeleti ügyek, az ipari ügyek, az iparral és kereskedelemmel összefüggő minden ügy a kereskedelemügyi minisztériumba tartozik, de ezekben az iparágakban és a kereskedelemben foglalkoztatott munkások biztosítási ügye és szociális ügye a belügyminisztériumba fog tartozni. Megkérdezném ezzel kapcsolatban az igen t. agrárképviseletet, mit szóina ahhoz, ha pl. a mezőgazdasági munkások biztosítását nem a foldmívelésügyi minisztériumra bíznák, hanem pl. a belügyminisztériumba utalnák át? Azt hiszem, a mezőgazdasági érdekeltség a leghatározottabban és a legnyomatékosabban tiltakoznék az ellen, hogy ne a foldmívelésügyi minisztérium, amely ennek a szakmának egyéb vonatkozású ügyeit intézi, végezze el ezt a biztosítást is, hanem egy mláisik minisztérium, s minden ügyben átiratokat, leveleket, ankétokat és tanácskozásokat kelljen majd csinálni. Lehet, hogy ez momentán egyes tisztviselő uraknak, egyes vezetőknek, talán egyénileg előnyösebb állapotot teremtene; úgy tudom, hogy az adminisztráció részéről történt az a propozíció, hogy a belügyminisztériumba utalják az Oti. ügyeit, olyan indokolással, hogy ez pártatlan fórum. Ez aztán a legnevetségesebb indokolás, amely valaha csak létezett, hogy a^belügyminiszté;riu.m pártatlan fórum. Nem szívesen megyek abba a minisztériumba szociális ügyeket intézni, ahol egyúttal a tolón cházi ügyeket is el kell intézni. Nem rajongok a belügyminisztérium szelleméért és legkeyésbbé sem várok javulást tőle szociális téren, ha rendőri és csendőri szellemiben fogják a szociális ügyeket kezelni. Bárhogyan is mondják azt, hogy ez egy külön osztály, minden a szellemtől és az irányítástól függ. attól, hogy a miniszter milyen gondolatot és milyen irányítást kíván belevinni, márpedig, ha a munkaadók testületei és a munkások érdekképviseletei mindannyian amellett foglaltak állást, hogy az Oti. ügyeit a kereskedelemügyi minisztériumba utalják át, akkor azt hiszem, ez egészen világos dolog. Végeredményben csak azoknak véleményét lehet ennek a kérdésnek elbírálásánál figyelembevenni, akik évek óta gyakorlatilag foglalkoznak a kérdéssel. Ha ezt egyedül csak a munkások követelnék, akkor talán lehetne valamit mondani ez ellen, de azt hiszem, a kereskedelemüayi minisizter úr politikailag éppoly távol áll tőlünk, mint a belügyminiszter úr, azzal a különbséggel, hogy talán neki nincsenek csendőrei, szóval kevesebb bajunk van vele ebben a vonatkozásban. Elnök: Az idő lejárt. Tessék befejezni! Peyer Károly: Ha hozzátartoznának a csendőri ügyek, akkor valószínűleg vele lenne ugyanannyi bajunk, mint a belügyminiszter úrral, aki ezen a téren még nem igen tudott valami eredményt elérni, iryugalmat teremteni. Végezetül arra kérem a miniszterelnök urat, hogy ne engedje magát befolyásolni, hanem fogadja el azt a propozíciót, amely arra irányul, hogy a Társadalombiztosító ügyeit pedig abba a minisztériumba utalja, ahol anélkül is a kereskedelmi és az ipar egyéb ügyeit intézik. A népjóléti minisztérium tárcájának költségvetését a kormány iránt érzett általános bizalmatlanság miatt nem fogadom, el. Elnök: Nem akartam a szónokot zavarni, ezért most utasítom < rendre Kabók képviselő urat egy sértő megjegyzésért. (Kabók Lajos: Nem tettem semmiféle megjegyzést! — Zaj.) Csendet kérek. Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Túri Béla. Turi Béla: T. Ház! Van valami látszólagos ellentét abban, ha a népjóléti és munkaügyi minisztérium költségvetését, mint önálló költségvetést tárgyaljuk, holott a népjóléti minisztérium megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot már a Felsőház is megszavazta. De ez a látszólagos ellentét nem indokolhatja azt, hogy az ember ennek a költségvetésnek címeit, illetőleg a költségvetés címeinél lévő költsége ket meg ne szavazza, mert hiszen ha ez a minisztérium mint önálló minisztérium megszűnik is, azért összes címei és ügyei — mint már előttem szólott képviselőtársaim is mondották — itt maradnak és megmaradhatnak, tehát ezekre a költségeket meg kell szavaznunk. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Én nagyon sajnálom és ama párt is, amelyhez szerencsém van tartozni, sajnálja, hogy a népjóléti minisztériumot. — elsősorban talán takarékossági szempontból — feloszlatták. Jóllehet, tisztelettel veszem tudomásul a miniszterelnök úr ama kijelentését, hogy magának a miniszterelnökségnek akarja a szociálpolitika irányítását fenntartani, (Propper Sándor: Csak Bencs Zoltán ne!) amiből azt következtetem, hogy igenis, a kormány és a, jelenlegi miniszterelnök úr a szociálpolitikát egyáltalán nem akarja elejteni, tehát nemcsak egyes reszortkérdéseket, de magát a szociálpolitikát sem, mégis a véleményem az és pártom véleménye is az, hogy ebben a minisztériumban ezeknek az ügyeknek kezelése talán egységesebb volt és célszerűbb, egységesebb kitűzéseket lehetett a szociálpolitika terén eszközölni. Miért létesítettük a népjóléti minisztériumot? A népjóléti minisztérium létesült akkor. amikor a háború következményeképpen a nyomornak különböző fajai jelentkeztek. Egyszer én azt mondottam valakit citálva. — ha jól emlékszem, boldogult Vass minisztert citálva — az előadói székből, hogy a népjóléti költségvetés olyan, mint Veronika kendője, amelyen a mai társadalomnak minden fájdalma kiverődik. Nem olyan időket élünk, hogy ezek a fájdalmak csökkentek és enyhültek volna és hogy ne volna szükség továbbra is Veronika kendőjére. A másik ok az volt, hogy tényleg létesüljön Magyarországon komoly szociálpolitika. (ÜQy van! Ügy van!) E szociálpolitika szükségessége nem szűnt mes, sőt mikor a nagy gazdasági válság következtében a gazdasági változásokkal nagy társadalmi elváltozások járnak, ilyenkor, ami24*