Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-89
170 Az országgyűlés képviselőházának nincs joga szólni, tessék csak csendben maradni. Propper Sándor: Azt kérem, méltóztassék az utóbbi nyolc év alatt kiadott patikaenged'élvekre és patikaátírási ügyekre vonatkozó iratokat letenni ide a Ház asztalára. Mondom, minden pártatlan fórum előtt szívesen áüok rendelkezésre, szolgálok okmányokkal, szolgálok tanukkal, ügyszámokkal, adatokkal. (Fábián Béla: És patikával?) Patikával, sajnos, nem tudok szolgálni. Patikával szolgált eddig a népjóléti és munkaügyi minisztérium, szövetkezve Ripka Ferenc székesfővárosi főpolgármester árral. (Fábián Béla: Ejnye, ejnye! Tessék csak ezt hangosabban mondani!) Elnök: Csendet kérek. A képviselő úr ne adjon utasításokat. Tessék csendben maradni. (Esztergályos János: A képviselő úr nem téved? Ripka Ferenc, Budapest főpolgármestere 1 ?) Propper Sándor: Ennek a minisztériumnak lenyakazása után azt volnék bátor megkérdezni a mélyen t. kormánytól, — a népjóléti minisztertől már nem kérdezhetek semmit, mert ő, mint ilyen, már megszűnt — hogy mit szándékozik tenni az egyre sokasodó megoldatlan problémákkal? (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert a népjóléti minisztérium elmegy, eltűnik a semmiségbe, viszi magával a maga sötét múltját és árnyékát. De mi lesz a problémákkai, amelyek itt maradnak? A problémák itt maradnak a maguk teljességében és a maguk megoldatlanságában. Mit szándékozik tenni a kormány ezekkel a problémákkal? Feltehetném azt a kérdést is, hogy hova fogják az egyes ügyköröket beosztani. Beszélnek arról, hogy egyes ügykörök a belügyminisztériumba kerülnek (Esztergályos János: Jól fog kinézni!) és nagyon furcsa, hogy éppen a munkásbiztosítást akarják a belügybe áttolni, (Malasifs Géza: Ez méltó lenne a rendszerhez!) ami nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy hivatalosan rendőri üggyé minősítik nemcsak a munkásügyeket, hanem általában a szociális biztosítási ügyeket is. (Malasits Géza: A toloncügyek mellé a szociális biztosítás! Ez a kurzus szelleme! Itt nyilvánul meg!) Ez már nem par excellence munkásügy, hanem társadalombiztosítási ügy. (Esztergályos János: A Társadalombiztosítónak Andréka lesz az elnöke, Hetényi a helyettese! — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ha állandóan közbeszólnak, akkor nem lehet tanácskozni. Propper Sándor: Nem tudok azért lelkesedni, hogy például, a hírek szerint, a rokkantügyek áttétetnének a honvédelmi minisztériumba. Normális, egészséges viszonyok közt lehetne számítani arra, hogy itt egy kis bajtársi szellem fog megnyilvánulni a szegény, elhagyott rokkantak, özvegyek és árvák iránt, végtére a harctéren elesett katonák hátramaradottairól, vagy sebesültekről, rokkantakról van szó. Akik nem sebesültek meg, akik nem haltak meg, akik szerencsésebbek voltak, tartoznának egy kis szolidaritással és egy kis bajtársi érzéssel ezek iránt. A mai viszonyok közt azonban — ne méltóztassék ezt tőlem rossznéven venni — ezt nem remélem; inkább úgy látom és attól > félek, hogy hatalmi szempontok lesznek majd irányadók és a «Kehrt euch! Marsch!» alapján fogják ezentúl elintézni a rokkantakat, az özvegyeket és árvákat. (Malasits Géza: Megvan a tapasztalatunk! Ilyen már volt egyszer a honvédelmiben! őrmesterek intézték el!) 89. ülése 1982 május 28-án, hétfőn. Meg kell kérdeznem a kormányt, mit szándékozik tenni a munkanélküliség problémájával? Ez is népjóléti és munkaügyi r kérdés, ebbe az ügykörbe tartozik és csak fájdalmasan lehet beszélni arról, hogy a minisztérium a maga bokros, néha virágbokros elfoglaltsága közben nem tudott magának időt szakítani arra, hogy ezzel az elsőrendű országos problémával foglalkozzék. A munkanélküliség kérdését egyetlen lépéssel nem vitte előre ez a minisztérium, noha címében ott volt a díszes meghatározás, hogy «munkaügyi» minisztérium. Sajnos, ennek a minisztériumnak a munkához azután nem is volt több köze, mint amennyi a címében benne volt. Azt hiszem az egész minisztériumban a munka szót vagy a munka fogalmát más vonatkozásban és más alkalmakkor nem is használták, mint magában a minisztérium címében. A mélyen t. kormány figyelmébe ajánlom, — ha akarja, vegye ezt figyelmeztetésnek — én nem szánom fenyegetésnek, csak mint szociálpolitikus megállapítom, hogy még egy ilyen telet rántott levessel és dohos búzával megúszni nem lehet. Tessék ezt számbavenni, tessék ezt elgondolásaikba beleiktatni és tessék eszerint eljárni. Még egy telet nem lehet így átúszni. Sem statáriummal, sem gyűléstilalommal, sem hatalmi eszközökkel, sem rántottlevessel, sem inségmunkával, sem — mint mondottam — dohos búzával. Szükség van valamilyen merész, előrelátó cselekedetre, mert ha ez nem lesz meg, akkor nem kell a dolgot senkinek előkészítenie, akkor ez jelentheti a következő télen a magyar nép, a dolgozni tudó, munkához nem jutó, éhező, dolgozó magyar nép éhségforradalmát, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A munkanélküliséggel kapcsolatban a miniszterelnök úr a múlt napokban kijelentéseket tett. Ezek a kijelentések az elkeseredést még fokozták. A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy közmunkákat nem tud elrendelni, mert erre nincs fedezet. Munaalkalmakról tehát nem tud gondoskodni. (Malasits Géza: A spiclik számának növelésére van fedezet!) Munkanélkülisegélyt nem ad; ezt már elejtette régen és ezt az álláspontját fenntartja. Ha a miniszterelnök úr ezt kijelentette, — mégis ő az első felelős ember ebben az országban — legyen szíves megmondani néhány keresetlen szóval, olyan keresetlenül, mint ahogy ezeket a kijelentéseket tette a munkanélküliség kérdésében, hogy mit csináljon a munkanélküli?Hova menjen, kihez menjen, miből éljen, miből fizesse lakását, miből adjon gyermekeinek enni, miből fedezze kiadásait, amikor hónapok és esztendők alatt nem tud munkához jutni, amikor családok százezreihez hónapok alatt egyetlen vörös fillér sem kerül, sem munkabér fejében, sem egyéb címen? Mit csináljon, kihez forduljon? Mélyen t. miniszterelnök úr és igen t. Képviselőház, mi nem lehetünk örökké Menenius Agrippák, mi a szenvedélyek kitörésének állandó visszatartására nem vállalkozhatunk. Az éhes, korgó gyomor nem filozofál, azzal nem lehet okosan beszélni. Volt-e már valaki ebben a t teremben abban a helyzetben, hogy gyermekének nem tudott kenyeret adni, vagy tejet adni, vagy olyan helyzetben, hogy felesége mindenap sírva fogadja, amikor munkakereső útjáról hazatér és sírva jelenti síró feleségének, hogy megint nincs munka, megint nincs semmi, megint üres kézzel jött haza? Efelett a probléma felett nem lehet olyan keresetlen egyszerűséggel átmenni, mint ahogy a miniszterelnök úr tette. Ezzel a kérdéssel
