Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

164 Az Országgyűlés képviselőházának mint az elnök és alelnökök tiszteletdíjának lé­nyeges leszállításával lehetett elérni. T. Ház! A 6. cím a közjótékonysági és em­berbaráti intézményeket tartalmazza. Túlságo­san visszaéltem máris a t. Ház türelmével s ezért még csak azt bátorkodom kiemelni, hogy a háború anyagi károsultjainak támogatására szolgáló összeg a múlt évi költségvetésben 5 millió pengős tételéből a mostani előirányzat­ban 3,400.000 pengőre csökkent. Az 1932/33. költ­ségvetési évben tehát 1,600.000 pengővel keve­sebb jut erre a célra, mint amennyi jutott a múlt esztendőben. Az ősjegyző hadikölcsön­tulajdonosokkal szemben az államnak kétség­kívül fennálló becsületbeli tartozását szerény véleményem szerint természetesen nem lehet a karitatív segélyezés útján leróni. De ha már az államkincstár helyzete átmenetileg csak a legkirívóbb igazságtalanságok orvoslását és csak ezen az úton teszi lehetővé, akkor sajnála­tosnak kell mondanom a méltányosság keretei­nek ilyen megszorítását. Ez a szükségokozta takarékosság annál inkább meg fogja szorítani a méltányosság gyakorlását azokkal szemben, akik vagyonukat önként vitték a hazafiság ol­tárára, mert hiszen ugyanaz a gazdasági vál­ság, amely az államkincstárt erre a takarékos­ságra kényszeríti, az egyes állampolgárok éle­tében fokozottan érezteti a maga hatását s en­nek folytán valószínűleg több hadikölcsöntulaj­donos lenne a segélyezésre rászorulva az 1932/33. költségvetési évben, mint volt ennek előtte. T. Ház! Végére értem a népjóléti és mun­kaügyi tárca 1 költségvetése ismertetésének. Az­zal zárom, amivel kezdeni bátor voltam, hogy az a takarékosság, amely az egész költségve­tésen végig érezhető, legsajnálatosabb ezidő­szerint éppen a népjóléti éa munkaügyi mi­nisztérium ügykörébe tartozó intézményeknél. T. Ház! Ez az áldozatokkal ismételten agyonsanyargatott mai generáció a jövendő érdekében ismét keserves áldozatot kénytelen hozni. Újra és megint le kell bontania azt, amivel az új jövendő Magyarország felépítésé­hez, ennek munkájához hozzájárulni akart. Kő­míves Kelemen módjára újra és megint le kell bontanunk, amit felépítettünk, ami düledezik és fel kell áldoznunk a legszentebbet, azt, ami nekünk a legkedvesebb, a legnagyobb és amit legjobban szeretünk, annak hamvát kell bele­kevernünk az épülő új Magyarország vakola­tába. Valamikor 12 kőmíves tanakodék össze, mögt tanakodjék össze nyolcmillió magyar, és amint lehetővé teszik a viszonyok, azok a tég­lák, amelyeket most magunk vagyunk kény­telenek leszedni frissépítésű, szociális intéz­ményeink düledező faláról, hogy annak össze­omlását mégakadályozzuk, ezek a szociális téglák legyenek az elsők, amelyekkel az épít­kezés a gazdasági válság csillapultával megint megindítható lesz. Ezzel a reménnyel és ezzel a kívánsággal kérem az igen t. Házat, hogy a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) -Elnök: Szólásra következik 1 ? Fatacsi Dénes jegyző: Kray István báró! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Petró Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. - Fatacsi Dénes jegyző: Tuxchányi Egon! 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott, a téma fontos, ennek alapján kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhas­sam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház hozzájárul. Az idő előrehaladása miatt, a vitát megsza­kítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülé­sünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, thogy legközelebbi ülésünket folyó évi május hó 23-án, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsak s an­nak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzá­járulni? (Igen!) Ha ágén, akkor ezt határozat­képpen mondom ki. Dinnyés Lajos képviselő úr a házszabá­lyok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót A szót neki megadtam. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Engedel­met kérek, hogy személyes kérdésben veszem igénybe a Ház türelmét, de tegnapi felszóla­lásommal kapcsolatban a pénzügyminiszter úr­tól levelet kaptam. Nem akarok kitérni azokra a részletekre és ismételni mindazokat, amiket leszögeztem a Ház előtt, csupán a pénzügymi­niszter úr hozzám intézett leveléből akarok egyes tételeket ismertetni. A pénzügyminiszter úr hozzám intézett levelében egyebek között ezt mondotta (olvassa): «Szíves voltál közölni velem, hogy a gyors­írói följegyzés úgy is értelmezhető, mint hogyha a szóbanforgó állítólagos hirlapíró két képviselőt s ezek között téged is nevezett volna meg, mint megbízóit. Szavaimnak nem ez volt az értelme, sőt azt hiszem, hogy a zajban a gyorsírók talán nem is jól értették meg szavai­mat. En azt a tényt akartam elmondani, amely a hozzámintézett hivatalos jelentésben foglalta­tik és amely úgy szól, hogy Sátorinak két jó barátja, akiknek nevét semmi esetre sem árul­hatja el, bizonyos adatoknak birtokában a do­hányjövedék ellen ellenzéki képviselők útján parlamenti támadást tervez s a két képviselő neve közül a tiédet említette meg, mint egyi­ket. Kétségtelen tehát, hogy sem a hivatalos jelentés szerint, sem az én felszólalásom sze­rint a vádlott jóbarátja és megbízójaként nem történt említés képviselőkről, csak arról, hogy Sátori megbízói óhajtanák képviselők felszóla­lását előidézni. Talán nem is szükséges mon­danom, hogy eszem ágában sem volt és nincs, rólad vagy bármely képviselőről feltenni, hogy ezekkel az emberekkel előzetesen megbeszélése­ket folytattak volna és kétségtelennek tartom, hogy Sátori részéről nevek említése csak ijeszt­getési kísérlet volt, amelyre súlyt egyáltalán nem lehetett fektetni. Ezt egyébként beszédem­ben is hangsúlyoztam.» T. Képviselőház! En a kötelező legmélyebb tisztelettel veszem tudomásul a pénzügyminisz­ter úrnak hozzám intézett levelét, kénytelen va­gyok azonban leszögezni azt a ténykörülményt, hogy beszéde és a jelen levél kitételei között ténybeli eltérések vannak, mert, amint mi vala­mennyien hallottuk és miként az a gyorsírói feljegyzésekből is kiviláglik és azokban le van fektetve, engem ebben az ominózus ügyben a miniszter úr úgy aposztrofált, mint megbízót, aki Sátorit quasi felbéreltem ilyen adatok meg-

Next

/
Thumbnails
Contents