Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

164 Az Országgyűlés képviselőházának mint az elnök és alelnökök tiszteletdíjának lényeges leszállításával lehetett elérni. T. Ház! A 6. cím a közjótékonysági és emberbaráti intézményeket tartalmazza. Túlságosan visszaéltem máris a t. Ház türelmével s ezért még csak azt bátorkodom kiemelni, hogy a háború anyagi károsultjainak támogatására szolgáló összeg a múlt évi költségvetésben 5 millió pengős tételéből a mostani előirányzatban 3,400.000 pengőre csökkent. Az 1932/33. költségvetési évben tehát 1,600.000 pengővel kevesebb jut erre a célra, mint amennyi jutott a múlt esztendőben. Az ősjegyző hadikölcsöntulajdonosokkal szemben az államnak kétségkívül fennálló becsületbeli tartozását szerény véleményem szerint természetesen nem lehet a karitatív segélyezés útján leróni. De ha már az államkincstár helyzete átmenetileg csak a legkirívóbb igazságtalanságok orvoslását és csak ezen az úton teszi lehetővé, akkor sajnálatosnak kell mondanom a méltányosság kereteinek ilyen megszorítását. Ez a szükségokozta takarékosság annál inkább meg fogja szorítani a méltányosság gyakorlását azokkal szemben, akik vagyonukat önként vitték a hazafiság oltárára, mert hiszen ugyanaz a gazdasági válság, amely az államkincstárt erre a takarékosságra kényszeríti, az egyes állampolgárok életében fokozottan érezteti a maga hatását s ennek folytán valószínűleg több hadikölcsöntulajdonos lenne a segélyezésre rászorulva az 1932/33. költségvetési évben, mint volt ennek előtte. T. Ház! Végére értem a népjóléti és munkaügyi tárca

1 költségvetése ismertetésének. Azzal zárom, amivel kezdeni bátor voltam, hogy az a takarékosság, amely az egész költségvetésen végig érezhető, legsajnálatosabb ezidőszerint éppen a népjóléti éa munkaügyi minisztérium ügykörébe tartozó intézményeknél. T. Ház! Ez az áldozatokkal ismételten agyonsanyargatott mai generáció a jövendő érdekében ismét keserves áldozatot kénytelen hozni. Újra és megint le kell bontania azt, amivel az új jövendő Magyarország felépítéséhez, ennek munkájához hozzájárulni akart. Kőmíves Kelemen módjára újra és megint le kell bontanunk, amit felépítettünk, ami düledezik és fel kell áldoznunk a legszentebbet, azt, ami nekünk a legkedvesebb, a legnagyobb és amit legjobban szeretünk, annak hamvát kell belekevernünk az épülő új Magyarország vakolatába. Valamikor 12 kőmíves tanakodék össze, mögt tanakodjék össze nyolcmillió magyar, és amint lehetővé teszik a viszonyok, azok a téglák, amelyeket most magunk vagyunk kénytelenek leszedni frissépítésű, szociális intézményeink düledező faláról, hogy annak összeomlását mégakadályozzuk, ezek a szociális téglák legyenek az elsők, amelyekkel az építkezés a gazdasági válság csillapultával megint megindítható lesz. Ezzel a reménnyel és ezzel a kívánsággal kérem az igen t. Házat, hogy a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben méltóztassék elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) -Elnök: Szólásra következik

1

? Fatacsi Dénes jegyző: Kray István báró! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Petró Kálmán! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. - Fatacsi Dénes jegyző: Tuxchányi Egon! 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Fatacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Az idő előrehaladott, a téma fontos, ennek alapján kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésnapon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: A Ház hozzájárul. Az idő előrehaladása miatt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, thogy legközelebbi ülésünket folyó évi május hó 23-án, hétfőn délelőtt 10 órakor tartsak s annak napirendjére tűzessék ki az egyes tárcák költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha ágén, akkor ezt határozatképpen mondom ki. Dinnyés Lajos képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót A szót neki megadtam. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Engedelmet kérek, hogy személyes kérdésben veszem igénybe a Ház türelmét, de tegnapi felszólalásommal kapcsolatban a pénzügyminiszter úrtól levelet kaptam. Nem akarok kitérni azokra a részletekre és ismételni mindazokat, amiket leszögeztem a Ház előtt, csupán a pénzügyminiszter úr hozzám intézett leveléből akarok egyes tételeket ismertetni. A pénzügyminiszter úr hozzám intézett levelében egyebek között ezt mondotta (olvassa): «Szíves voltál közölni velem, hogy a gyorsírói följegyzés úgy is értelmezhető, mint hogyha a szóbanforgó állítólagos hirlapíró két képviselőt s ezek között téged is nevezett volna meg, mint megbízóit. Szavaimnak nem ez volt az értelme, sőt azt hiszem, hogy a zajban a gyorsírók talán nem is jól értették meg szavaimat. En azt a tényt akartam elmondani, amely a hozzámintézett hivatalos jelentésben foglaltatik és amely úgy szól, hogy Sátorinak két jó barátja, akiknek nevét semmi esetre sem árulhatja el, bizonyos adatoknak birtokában a dohányjövedék ellen ellenzéki képviselők útján parlamenti támadást tervez s a két képviselő neve közül a tiédet említette meg, mint egyiket. Kétségtelen tehát, hogy sem a hivatalos jelentés szerint, sem az én felszólalásom szerint a vádlott jóbarátja és megbízójaként nem történt említés képviselőkről, csak arról, hogy Sátori megbízói óhajtanák képviselők felszólalását előidézni. Talán nem is szükséges mondanom, hogy eszem ágában sem volt és nincs, rólad vagy bármely képviselőről feltenni, hogy ezekkel az emberekkel előzetesen megbeszéléseket folytattak volna és kétségtelennek tartom, hogy Sátori részéről nevek említése csak ijesztgetési kísérlet volt, amelyre súlyt egyáltalán nem lehetett fektetni. Ezt egyébként beszédemben is hangsúlyoztam.» T. Képviselőház! En a kötelező legmélyebb tisztelettel veszem tudomásul a pénzügyminiszter úrnak hozzám intézett levelét, kénytelen vagyok azonban leszögezni azt a ténykörülményt, hogy beszéde és a jelen levél kitételei között ténybeli eltérések vannak, mert, amint mi valamennyien hallottuk és miként az a gyorsírói feljegyzésekből is kiviláglik és azokban le van fektetve, engem ebben az ominózus ügyben a miniszter úr úgy aposztrofált, mint megbízót, aki Sátorit quasi felbéreltem ilyen adatok meg-