Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-86

8 Az országgyűlés képviselőházának úgy forduljon miniszteréhez, ahogy a törvény­ben biztosított jogánál fogva ez feladata is. De azért mégsem hunyhatok szemet ez előtt s én, aki mégis világos szemmel járok és lá­tok, azt mondom, hogyha felütötte a fejét ilyen mozgalom, akkor itt valami igen nagy bajnak kell lennie és kell valami megnyugtatásnak következnie, hogy éhező bíró és éhező ügyvéd ne legyen. Mert most van. A cifranyomorúsá­got lehet róluk el játszatni, ahogy kopott ru­háikban járnák a más ügyében. Amikor az ember azt olvassa, hogy vidéken is vannak ügyvédöngyiikosok anyagi bajok' miatt, az em­•ber megborzad ennek észleletére és azt mondja, hogy mégiscsak segíteni kell ezen valahogy. En egypár szempontot szeretnék ezzel kap­csolatban a miniszter úr figyelmébe ajánlani. Itt van például az ügy védek foglalkoztatása érdekében az alsófokú közigazgatási bíróság megteremtése. Ez az egész állami gépezet javát szolgálja. (Helyeslés jobbfelöl.) Meg kell ezt mar csinálni, hiszen a miniszter úr sokszor megmutat la. hogyha gyorsan kell csel eked in, akkor gyorsan tud törvényjavaslatokat a Ház elé terjeszteni. Meg kell csinálni az alsófokú közigazgatási bíróságot kontradiktórius eljá­rással, ügyvédi képviselettel, és meg vagyok győződve, hogy ezzel olyan munkaalkalmat te­remt a miniszter úr az ügyvédség részére, hogy ez kisegítő jogkört és hatáskört biztosít szá­mára. Engedje meg, hogy figyelmébe ajánl­jam az okirati kényszernek mielőbbi behozata­lát úgy, amint a miniszter úr már kétszer ter­vezte, dicséretére legyen mondva. Ezzel is mó­dot lehet adni arra, hogy az ügyvéd foglal­koztatása a jogkereső közönség javára szolgál­hasson. Mert hiszen az ember megrémül arra, hogy egy kultúrállamban még az országgyűlésen is hányszor hallja az ember művelt egyénektől: ja, ügyvéd, mintha az ügyvédség valami feles­leges intézmény volna; pedig mennél kulturál­tabb egy ország, annál nagyobb szüksége van jogtudó elemekre. Ha tehát kimondjuk, hogy az okiratok elkészítése csakis ügyvédek útján történhetik és ezzel megóvjuk a felet a hibák­tól és a bajoktól, megmentjük a zúgirászok­tól és félredobhatjuk a jegyzőig munkálatokat is, ezek olyan intézkedések volnának, amelyek­kel az igen t. igazságügyminiszter úr igen so­kat segíthetne az ügyvédeken. Nem az ala­mizsnarendszer, nem is az a rendszer, hogy a fizetésképtelenségbe jutott adósok képviselete legyen előtérben, nem ez a lényeges, hanem komoly munkálatokat kellene az ügyvédség számára biztosítani. Azután itt van még egy nagy kérdés, a köz­hivatalnokokból lett ügyvédek kérdése. Külö­nösen a múltban valósággal megdöbbentő volt, hogy magas közhivatalokból hogyan tódultak szabadon az ügyvédi pályára. Újra dicséretére legyen a miniszter úrnak, a miniszter úr ha­tárt szabott ennek és intézkedett, hogy az ügy­védi pályára ne tódulhassanak tisztviselők (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) és ne írhassák ki a táblájukra, hogy volt pénz­ügyigazgató és nem tudom miféle magas volt közhivatalnok. (Br. Vay Miklós: De azt se ír­hassa senki a táblájára, hogy országgyűlési képviselő! —; Vázsonyi János: Azt senki se írja a táblájára!— Felkiáltások a jobboldalon: De d levélpapírjára igen! — Zaj.) T. Ház! Az ügyvédségben nincs irigység. E tekintetben nem arról van szó, hogy a hozzá­értők, az elhivatottak, mind a fórumon legye­nek, de azt a bizarr helyzetet, amely a múltban 8 6. ülése 1932'május 18-án, szerdán. volt, igenis meg kell szüntetni, hogy ma nyug­díjba ment valaki, mint magasállású közhiva­talnok, s másnap már kitette a tábláját, mint ügyvéd, és annál a bíróságnál vagy hatóság­nál képviselte a feleit, ahol addig ő dirigált, illetve funkcionált. (Ügy van! Ügy van! a bal­és a szélsőbaloldalon.) Ezek anomáliák voltak, ezeken radikálisan kell segíteni és nem sza­bad megtűrni. (Erődi-Harrach Tihamér: Meg­szűnt! Már nincs panasz ezen a téren.) Meg­szűnt pro futuro, de ez nem elég, mert azt mondom, ha álláshalmozásról van szó, akinek megfelelő nyugdíja van az államtól, annak nincs joga az ügyvédi kamara révén nagy ke­reseteket magához szívni. Ez a helyes és 'ez a purifikáló gondolat. Nem lehet azt mondani, hogy szerzett jogok, a multat ne bántsuk. Hát én bántom. (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Az egyik magánjog olyan mint a másik. Nagy lesiklás, a magánjog területéről.) A ma­gánjogról ne beszéljünk, hiszen a telekkönyvet sem tiszteli mindig az államhatalom,. — amire különben majd később visszatérek — amikor olyan rendelet kibocsátásról van szó. Erről tehát ne beszéljünk. En azt mondom, hogy azokat, akik nyugdíjat, még pedig magas nyugdíjat élveznek, korlátozni kell ebben a fog­lalkozásban. (Felkiáltások a baloldalon; Nagyon helyes! — Kelemen Kornél: Nem helyes!) De itt van még egy kérdés, a contrario. En nem láttam a mélyen t. miniszter úr rezsimje alatt, hogy ügyvédből kúriai bírót nevezett volna ki. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Táblabírót neveztem ki!) Táblabíróvá méltózta­tott két-három ügyvédet kinevezni, de ügyvéd­ből kúriai bírót nem méltóztatott kinevezni. En nem jövök .most azzal a közhellyel, hogy Angliá­ban és Franciaországban nem lehet bíró senki, aki nem volt ügyvéd. (Zsitvay Tibor igazság­ügyminiszter: Nem is kérte senki három esz­tendő alatt!) Nem tudom, kérte-e, vagy nem, t. igazságügyminiszter úr, és most megint ne méltóztassék rám megharagudni, ha azt mon­dom, hogy Szilágyi Dezső azt mondta azon a helyen, ahol most a mélyen t. igazságügymi­niszter úr ül: szemlét tartok és felszólítom a kiválókat az ügyvédek közül, jöjjenek a Kú­riára és még kúriai tanácselnököket is nevezett ki. (Erődi-Harrach Tihamér: Csak nem tudom mit szólnának hozzá a bírák, akik a régen ese­dékes előléptetést várják!) T. képviselőtársam, én a személyi kérdéseket másodrendűeknek tar­tom; én azt tartom lényegesnek, ha a Kúriának ma is hallatlanul magas és az egész világ előtt dicséretet érdemlő nívóját öregbítjük azzal, ha az ügyvédi gyakorlatban kivált egyénekét bevisszük a Kúriára. Azt hiszem, ezzel két nagy célt érünk el: az egyik az, amit az előbb mon­dottam, tudniillik a nívó kérdése, a másik pe­dig az, hogy az ügyvédekből szelektált bírák­nak kenyeret adunk. Az így kinevezett-ügy véd helyébe másik jön, és az ilyen bírói kinevezéssel csak szélesítjük az ügyvédi kar kenyérkereseti lehetőségét. T. Ház! Legyen szabad megemlítenem, •hogy vannak igazságszolgáltatásig területek, ahol -az ügyvédnek nincs is belépési joga. Vitat­kozni kell e felett az ügyvédi rendtartási tör­vény ellenére is, amely kimondja, hogy minden hatóság előtt joga van az ügyvédnek a feleket képviselni. Már pedig a 'pénzügyi fórumok egyes területein a felek képviselete nehézségekbe ütközik. Itt említem meg, pedig én nem vagyok illethető azzal, hogy a katonai igazságszolgál­tatást nem méltányolom eléggé — méltányol­tam sokáig. (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon

Next

/
Thumbnails
Contents