Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
138 Az országgyűlés képviselőházának ból nem könnyű feladat, de a kormányzattól és éppen a t. belügyminiszter úrtól várhattuk el azt, hogy e törvényes kötelezettségnek eleget téve, a saját független közegeivel fogja a vizsgálatot megejteni. Ismétlem, mi abban a meggyőződésben vagyunk, és ezt a meggyőződést adatokkal képesek vagyunk alátámasztani), hogy ez üzemek közül ép az ipar és kereskedelem részéről legjobban sérelmezettek csak azáltal képesek létüket fenntartani, hogy a kórházaknak, a karitatív intézményeknek s akcióknak a ma érvényes árakat lényegesen meghaladó áron egymásközötti elszámolással szállítanak árukat, és az ebből származó illegitim hasznot használják fel arra, hogy ennek segítségével a szabad piacon a magániparral és a kereskedelemmel versenyezzenek. Erre vonatkozólag a kormánynak kötelessége a törvényszerű intézkedéseket megtenni. De, azt hiszem, kötelessége az ipar és a kereskedelem szempontjából is végre egyszer egy valóságos vizsgálatot megejteni. Meg vagyok győződve arról, hogy amit mondottam, az úgy van, hogy ez a tény, ez az igazság, ez nem leplezhető el ide-oda könyvelésekkel, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Meg is lesz!) Ennek a vizsgálatnak terminusa meg van állapítva a törvényben. Annyiszor méltóztatnak a rossz viszonyokra, a világválságra állandóan hivatkozni — ami valóban fennáll, ami valóban a kereskedelem és az ipari élet válságát tényleg túlnyomó részben okozza — hogy elvárhatjuk, hogy ami a kormánynak módjában van atekintetben, hogy az iparon és a kereskedelmen segítsen és hogy ez az illegitim versenyt a nyakáról levegye, azt valóban meg is tegye és ne méltóztassék oly könnyedén játszani a terminusokkal, amint ez most történik, hanem végre erélyesen intézkedni. A törvény elég hosszú 'időt szabott meg. Nem tudom, miért kellett ily hosszú terminus, de végre is a törvény így intézkedett; ám ez az egyéves határidő ]e;járóban van és a belügyi kormányzat eddig semmit nem tett. Kénytelen vagyok megállapítani, hogy az a válasz, amelyet a belügyminiszter úr ma adott, igen nagy csalódást fog okozni a kereskedelmi és ipari körökben, amelyek egyetlen reményüket abba vetették, hogy végre egyszer a belügyminiszter úr fog energiával, belátással és éleslátással intézkedni. Ugyanígy nagyon fájdalmasan nélkülöztem a t. belügyminiszter úr válaszát arra a régi kívánságunkra vonatkozólag, amelynek jogosságáról még csak vitatkozni sem lehet, hogy tudniillik azt a lehetőséget, amelyet az üzemeknek biztosít a kórházak és a saját intézmények részére drága áron való szállítás, amely szállításokból a magánipar és a kereskedelem teljesen ki van zárva, méltóztassék kiküszöbölni azzal az egyetlen logikus, észszerű és a magániparral és kereskedelemmel szemben egyedül igazságos állásponttal, hogy ezek az üzemek is nyilvános árlejtés útján szerezzék be szükségleteiket. Amikor a klinikáknál ama bizonyos, annak idején az újságokban is annyi sokat szellőztetett visszaélések előfordultak, akkor a vallásos közoktatásügyi miniszter úr elsőrendű szakembert állított a klinikák élelmezési ügyei ellátásának élére. Azóta ezeknek a klinikáknak az élelmezési ügye kifogástalanul, funkcionál a nyilvános árlejtés feltételeinek betartása mellett Kérdezem, milyen logikai megoldást, milyen logikai egységet lásson az ipar és a keres kedelem és az egésa fogyasztóközönség abban, 88. ülése 19S2 május 20-án, pénteken. hogy amikor maga a kormány az általa fenntartott kórházakban a nyilvános árlejtés elvét behozta, érvényesíti és ez kifogástalanul működik, ugyanakkor legyen egy védett terület a főváros kórházaiban, a főváros karitatív intézményeiben, ahol a nyilvános árlejtés teljes kizárásával a kereskedelem- és iparellenes gyakorlat folytatódik. Már voltam bátor felhozni azt aa esetet és elmondtam, ihogy most, amikor az inségakeiót a főváros meginidiította, akkor a fővárosi inségakciót lebonyolító tanácsnok hozzám, mint a kereskedelmi és iparkamara elnökéhez fordult, mondván, nehogy megint az a kifogás legyen, hogy külön monopóliuma van ebben az akcióban is a községi élelmiszerüzemnek, tehát kérdezzem meg, hogy azokat a bizonyos szendvicseket, amelyeket olcsó áron szétosztottak, vagy ingyen rendelkezésre bocsátottak, milyen áron hajlandók a hentesek szállítani 1 ? Közölte velem azokat az árakat, amelyeket a községi élelmiszerüzem követelt ezekért a szendvicsekért s mikor én ezeket az árakat a ihentesipartestület elnökével közöltem, az mosolygott és azt mondotta, hogy a fővárosi hentesek sokkal olcsóbb áron is szállították volna. Természetesen, mert az élelmiszerüzem akkor még nem tudta, hogy ennél a speciális akciónál a magánipart is meg fogják kérdezni. Itt van egy másik példa is. Amikor a községi élelmiszerszáilító-üzem dolgait a bizottságban átvizsgálták, kiderült, hogy például a székesfőváros községi nyomdáját a községi élelmiszerüzem soha nem veszi igénybe, mert drágább, mint a magánipar. Ezek tehát ismerik egymást s ha tudnak, kibújnak egymás ölelő karjaiból. Csak a kórházaknak nem áll módjában ezt megtenni és a fővárosi ,'hasonló intézeteinek, és így áll elő az a nevetséges anomáLa, a dezorganizációnak az a groteszk állapota, amelyet a fővárosban láttunk, hogy itt van egy államnyomda, van egy fővárosi nyomda, külön nyomdája a postának, külön nyomdája az Áliamvasútnak, külön nyomdája a Bszkrt-nak a fővárossal szemben. Ez seüol a világon nem létezik. A nyomdászipar 300 tagja közül 150 éhezik munkahiányában, emellett pedig a hatósági üzemeknek olyan multiplex alakulata fejlődött ki, amely nem jelent mást, mint azt, hogy minden ilyen hatósági üzem is veszít, kivéve mindig azt az esetet, amikor olyan árakat számít fel azoknaak az intézményeknek, amelyek vele dolgoztatnak, amely árakkal azután természetesen csak kölcsönös elszámolással bírnak boldogulni. Micsoda szüksége van a fővárosnak arra, hogy külön nyomdát tartson fenn évi 4 "5 millió pengő megrendeléssel, mint anogv Scitovszky volt belügyminiszter úr a fővároshoz intézett leiratában ezt hangsúlyozta? Micsoda bizalmas nyomtatványok vannak ott? Egyáltalában nem értem ezeknek a hatósági nyomtatványoknak borzasztóan bizalmas jellegét. Mi származhatik abból, ha a költségvetést vagy a zárszámadást — Isten őrizz — thárom nappal előbb fogja megtudni valaki, ami egyébként olyan visszaélés lenne, amelyre a főváros nagy nyomdáinál nem lehet számítani. Ebből végtére nem lesz olyan nagy szerencsétlenség. De ha már van államnyomda, amely bizalmas nyomtatványok címén áll fenn, végtére csak el lehetne képzelni egy országban a racionalizálásnak azt a mértékét, ho^nr annak az országnak saját fővárosa is bízzék az állam által fenntartott nyomdában, vagy az állami
