Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.
Ülésnapok - 1931-88
136 Az országgyűlés képviselőházának désében még a kinövéseiben is óvatosan kell eljárnia, már régen összehívtam, volna azJEgyesület igen t. tagjait, hogy ebben a kérdésben foglaljunk állást. Mert olyan eset is előfordult, vagy olyan esetek is előfordultak» — és itt van a válasz a miniszter úr közbeszólására — «tényként szögezem le, hogy egy lapnak szolgája alapított közgazdasági lapot» — és kapott is az illetékes minisztériumtól e lap kiadására és terjesztésére engedélyt — «és járta körül azután a megfelelő vállalatokat. En nem irigylem ezektől az emberektől azt az r 5 pengőt, 10, 40 vagy 200 pengőt, amit egy hónapban keresnek, de ez az ő működésük, ezek a visszaélések nem az ő számlájukra iratnak. Mert nem azt mondják, hogy X, Y vagy Z zsaroló, hanem azt mondják, hogy «az újságírók» zsarolnak bennünket, az újságírók csinálják ezt. sőt kiterjesztik: a sajtó csinálja ezt, — vagyis kiderül egyszerre, hogy a magyar sajtó korrupt. Ezt az ódiumot nem vagyunk hajlandók tűrni. Ebben a tekintetben nekünk igen komoly tanácskozásokat kell folytatnunk majd, hogy miként lehet ennek a sajtószabadsággal való visszaélésnek véget vetni... Egy másik tünet, amelyre fel kell hívnom figyelmüket, kapcsolatos bizonyos élősdiek kérdésével, akik a sajtó törzsén élnek...» Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a belügyi tároa központi igazgatására térni. (Dinich Ödön: Most e pillanatban ért oda! — Felkiáltások baloldalon: Most jön!) Lázár Miklós: Miért hozom ezt itt fel? Azért, mert a t. kormány azon az állásponton áll, hogy politikai pártoknak, mint például éppen itt van Zsilinszky t. barátom pártjának, nem engedélyezi napi közérdekű sajtóorgánum megjelenését Pedig ez politikai párt, amely a hatóságok tudtával Zsilinszky elnöklete alatt működik az ori&zágiban. Hogyan van ellenben az, hogy minden sehonnai notórius zsarolónak módja van arra, hoogy a t. kormányzat tudtával, beleegyezésével és engedélyevei megjelentessen ilyen zsaroló hetilapokat, amelyek tényleg a közgazdasági életet veszélyeztetik és veszélyeztetik a magyar sajtó tisztességét, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Teljesen így van! — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ha tőlem függ, sohasem kap egy sem engedélyt! — Jánossy Gábor: Hát akkor ki engedélyezi!) En megmondom, t. miniszter úr hogyan van ez. Tessék utánnanézni és behozatni a miniszterelnökségről ezeket az aktákat és akkor meg fogják látni, mélyen t. miniszter úr, hogy itt is a legrútabb protekciónizmus érvényesül. Mert minden zsák megtalálja a maga foltját és minden zsaroló megtalálja a maga Protektorat. (Jánossy Gábor: A zsarolónak nrotektora legyen? Nem tudom elképzelni!) Bizony, igen magas állású urak szoktak ilyen hetilapok protekcionálása érdekében közbenjárni a miniszterelnökségen és terrorizálják azt a hivatalnokot, hogy kedvező véleményt adjon, (vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Ugyanakkor nekem félév után sem adják meg az engedélyt!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A kedvező vélemény után megkapja az illető a maga vadászterületére szóló vadászigazolványt, ami főleg a mai időkben, ilyen súlyos gazdasági helyzetben, amelyben élünk, nemcsak köz- és önveszélyes, hanem veszedelmes az egész gazdasági életre is, mert látjuk, hogy ezeknek a zsarolóknak szolidaritása és összefogása milyen súlyos helyzeteket teremt 88* ülése 1932 május 20-án, pénteken. éppen ezekben az időkben, amikor majdnem minden cégnek, vállalatnak, a legtisztességesebbnek is, nincs teljesen rendben — mondjuk — a mérlege és a gazdasági viszonyok folytán szerűen terjedő és elterjesztett rágalmakkal egyik sem olyan szilárd, hogy az ilyen ^letykaszemben védekezni tudna, ha ezek a közönség széles rétegében elterjednek. (Farkas Elemér: Ez igy van!) Hiszen a mai körülmények közt majdnem viccből mondják, hogy az egyetlen fővárosi öröm ma a káröröm. Természetes, hogy a konkurrencia az ilyen rágalmazó cikkeket Örömmel használja fel arra, (Zaj a jobboldalon.) — káröröm, igen — hogy még nagyobb kiterjedést, még nagyobb nyilvánosságot biztosítson egy ilyen, különben nyilvánosság nélkül megjelenő revolverlapnak. Természetesen szívvel és lélekkel híve vagyok a sajtószabadságnak és a sajtószabadság védelmében már elégszer kiálltam a közélet más fórumain is, de nem vagyok hajlandó arra, hogy mert — amint t. közbeszóló képviselőtársam mondotta — ez kényes ügy, ezért ne foglalkozzam vele. Tényleg kényes ügy, (Bródy Ernő: Nekik!) de éppen azért kell vele nyiltan, őszintén, férfiasan és becsületesen foglalkozni és ezt a zsaroló sajtót lehetetlenné tenni és a zsaroló sajtó és a közérdekű becsületes sajtó közé olyan áthidalhatatlan szakadékot vágni, amely lehetővé teszi, hogy bármilyen úton el lehessen járni a zsarolókkal szemben. Egyáltalában nem törődünk velük, védelmükre soha sietni nem fogunk, .mert velük magunkat semmiféle formában nem azonosítjuk. Minthogy a sajtórendészet a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, felhívjuk a figyelmét erre a közgazdaságilag és egyéb szempontból is igen fontos kérdésre, méltóztassék evvel foglalkozni, másrészt méltóztassék odahatni, hogy a másik hivatalban, a miniszterelnökségen szűnjék meg az a helyzet, hogy itt minden sehonnai notórius revolverzsurnaliszta lapindítási engedélyt kaphat akkor, amikor másrészről becsületes, közérdekű politikai orgánumok érvényesülni nem tudnak, mert nem kapnak engedélyt. (Helyeslés a baloldalon. — vitéz Keresztes-Fi scher belügyminiszter: Meg kell csinálni a sajtókamarát!) Elnök Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Utána következik? Petrovics György jegyző: Őrgróf Pallavicini György! Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! Csak néhány percre kívánom igénybe venni a t. Ház türelmét. Sajnos, nem voltam jelen a belügyminiszter úr beszédének elején, és így nem tudom pontosan megállapítani, hogy a választójogi kérdésről mit méltóztatott mondani. Ügy tuidiom, oda konkludált, hogy jelenleg nem tartja aktuálisnak a választójogi reform benyújtását, minthogy a választásokra politikai valószínűség ezidőszerint nincs. Nem akarok belebocsátkozni annak taglalásába, vájjon a választások politikai szükségszerűsége nem fordulhat-e elő igen rövid időn belül, mégis arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy tekintettel arra, hogy a választójogi törvény reformja mindenesetre aktuális, hiszen a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a mai választói jog mellett többé választatni ném lehet, (Jánossy Gábor: Ebben i mind megegyezünk!) méltóztassék a választó1 jogi reformot a belügyminisztérium által igenis
