Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

134 Az országgyűlés képviselőházának Ha tekintetbe veszem a mai általános gazdasági viszonyokat, közgazdasági állapotokat s tekintetbe veszem azt, hogy a belügyi tárcánál az 1931/32. évre megállapított 102,103.160 pengő kiadási tétellel szemben az 1932/33. évi költségvetési előirányzat csak 6,463.160 pengő csökkenést mutat, — ami végeredményben alig jelent 6%-nál nagyobb megtakarítást — akkor azt kell megállapítanom, hogy itt a takarékosság elve nem érvényesül. A személyi járandóságok 3%-kal való csökkentése, — tekintettel az illetménycsökkentésre vonatkozó miniszteri (rendeletekre és tekintettel az adófizetési képességre, amely pedig legalább 25%-kal csökkent, — lényegtelen megtakarítást jelent. A dologi kaidásoknál elért 12%-os megtakarítás sem szolgálhatja a takarékosság elvét. Ha figyelembe vesszük a dologi kiadások tárgyát képező anyagok beszerzési árának és a munkabéreknek a múlt évhez viszonyított csökkenését, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a takarékosság elve nincs megfelelőképen érvényesítve, mert hiszen a munkabéreknek és az anyagok beszerzési árának csökkenése természetszerűleg hozta magával ezt az állapotot. A belügyi tárca költségvetésének indokolásából egy megdöbbentő adat emelkedik ki, amely jellemző a mi közállapotainkra. Ez pedig az, hogy a belügyi tárca össizes kiadásainak több, mint 83%-át a közbiztonsági költségek emésztik fel. Azt hiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a közbiztonság és a rend fenntartása érdekében mindent el kell követni, de nem járulhatunk hozzá ahhoz, hogy egy elhibázott politikai rendszer minden áron való fenntartása érdekében a cárizmusra emlékeztetően fejlesszük ki a közbiztonsági szerveket. (F. Szabó Géza: A személy- és vagyonbiztonság érdekében!) Ez már túlmegy azon. Az a politikai rendszer, amelynek egyedüli alapját csak a csendőrség és a rendőrség képezi, nagyon bizonytalan. Különösképen ^ tiltakoznom kell az ellen, hogy a közbiztonsági szerveket pártpolitikai célokra használják fel. Ne mengedhetjük meg azt, ami a múlt választásoknál előfordult, hogy a nyilt szavazásos kerületekben az államrendőrségi kapitányságok vezessék a választást (Lázár Miklós: Nagy tekintélyük van!) és az állampolgárok tömegeit letartóztatásokkal és törvénytelen fogvatartásokkal agyonzaklassák. Gyakran történik nálunk hivatkozás arra, hogy az angol nép mennyire tiszteletben tartja az angol rendőrséget és mennyire megkönnyíti annak munkáját. Azt hiszem, hogy nálunk is nagyon sokat javulna a helyzet, ha a hatóságok a polgárok alkotmányos jogait tiszteletben tartanák és nem korlátoznák. Ha azok részéről nem lát a nép törvénytiszteletet, akiknek kötelességük nemcsak az, hogy a törvényeket megtartsák, hanem hogy azokat másokkal is megtartassák, akkor hiába várunk a néptől törvénytiszteletet és hatóságtiszteletet. Közigazgatásunkkal kapcsolatosan gyakran felmerül a racionalizálás kérdése. Ennek a kérdésnek a jelentősiégét jelenlegi kormányunk belátta, és ezért Magyary Zoltán kormánybiztos urat — hozzá beosztott csekélyszámú munkaerővel — megbízta ennek a kérdésnek a tanulmányozásával. Nagyon komoly, eredményes munka után Magyary Zoltán kormánybiztos úr választ adott arra, hogy megfelel-e a mi közigazgatásunk a racionalizmus követelményeinek, a miniszterelnök úrhoz intézett jelen8. ülése 1932 május 20-án, pénteken^ * tésében, amelyben megmondta, hogy a magyar közigazgatás megméretett és könnyűnek találtatott. (F. Szabó Géza előadó: Ez másra vonatkozott!) Tessék csak figyelmesen elolvasni! Elolvastam azt végig. (F. Szabó Géza előadó: Tisztáztuk már ezt a kérdést itten!) Bocsánatot térek, sietek, nem tudok mindent elmondani, amit szerettem volna elmondani, az idő rövidsége miatt. (F. Szabó Géza előadó: Ha több idő volna, többször szólnék közbe!) Évtizedeken keresztül rengeteg törvényt, rendeletet hoztak a közigazgatás egyszerűsítése érdekében. (Jánossy Gábor: Senki sem ismeri ki magát a rendeletrengetegben! — Dinich Ödön; Ez aztán biztos!) Pest vármegye ügyésze három hónapi szabadságot kért arra, hogy tanulmányozza a közigazgatási törvényeket és rendeleteket. Több mint 4000 darab közigazgatási törvény van. (Lázár Miklós: Az LBLiSz-tól kell egy idegenvezetőt kérni! — Jánossy Gábor: Az is eltévedne benne! Mindenki eltéved benne!) A gyakorlati életből azt láttam, hogy minél több törvény és rendelet jelent meg a közigazgatás egyszerűsítése érdekében, annál szövevényesebb, bonyolultabb lett a mi közigazgatásunk, költségesebb és hozzáférhetetlenebb lett a jogkereső közönség részére. Ennek okát én főleg abban látom, hogy közigazgatásunknál nagyobb szervezeti átalakítások helyett az autonómiák rovására a központi hatalom beavatkozási jogát mindinkább kifejlesztették és ezzel megteremtették a nagyon káros centralizációt. (Zaj.) En azt hiszem, hogy az állami közigazgatásunkban sok olyan közigazgatási szerv van, amelynek titkos célja az, hogy a mindenkori kormány pártpolitikáját támogassa. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt egy nagyon kardinális, intézkedéssel meg lehetne szüntetni: a titkos választói jog általánossá tételével. (Dinich Ödön: Ügy van!) Ha ezt általánossá tennék, akkor a kormány magától rájönne arra, hogy melyek azok a közigazgatási szervek, amelyek teljesen feleslegesek és amelyekre nincs szükség. (Dinich Ödön: A községi képviselőtestületi tagoknak titkos választása már régen befejezett tény!) A belügyi tárca költségvetésének indokolásában bejelenti a belügyminiszter úr, hogy a közigazgatás egyszerűsítése érdekében két nagyobb törvényjavaslatot fog beterjeszteni. A bejelentett javaslatok bizonyára nemcsak ezeknek a törvényeknek és rendeleteknek számát fogják szaporítani, hanem toldozás-foltozás helyett tartalmazni fogják közigazgatásunk gyökeres átformálását, tekintettel annak területi átszervezésére. Mostani közigazgatásunk hibái nemcsak annak szellemében, organizációjában jelentkeznek, hanem annak helytelen és aránytalan területi beosztásában is. Ez az aránytalan területi beosztás ma különösen, az ország rnegcsonkítottság'ában még inkább szembetűnik. Ez a területi aránytalanság elsősorban a vármegyék területi beosztásánál mutatkozik. Különösen Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye területi beosztása tarthatatlan. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye magában foglalja az egész Duna-Tisza közét (Dinich Ödön: Vezérvár-/ megye!), az ország mai területének V? részét. A vármegye északi részein fekvő

1 községek a megyeszékhely közelségének minden előnyét élvezik, a déli részek rovására. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A déli részek lakossága csak nagyon sok időveszteséggel és sok költséggel tudja megközelíteni a vármegyeházát azokban az ügyekben, amelyekben személyes