Képviselőházi napló, 1931. VIII. kötet • 1932. május 18. - 1932. június 01.

Ülésnapok - 1931-88

126 Az országgyűlés képviselőházának helyzet, hogy a hátralékos összegek után a hadikölesöntulajdonosok az 5%-os kamatot meg fogják kapni. Lényegileg tehát őket sére­lem nem éri. (Szilágyi Lajos: Bár a többiek is így jártak volna! Mindenki belement volna!) Még egy részletkérdés merült fel. Az egyik képviselő úr az^ Önkormányzati testületek kár­pótlási vagyonának helyzetét említette. En itt örökbe kaptam egy vagyontömeget, amely a békeszerződés következtében jött létre és amely­nek hivatása^ az, hogy az önkormányzati tes­tületeknek, vármegyéknek és testületeknek kár­pótlást adjunk azokért a káraikért, amelyeket területveszteség címén szenvedtek. Hivatali elődöm ezeket a területeket kommasszálta és azokon gazdasági üzemeket létesített. (Szilágyi Lajos: Mintaszerű, gyönyörű!) Mondhatom, olyan gazdasági üzemeket, amelyek mintasze­rűek. Kétségtelen, hogy ezeknek az üzemeknek létesítése lényeges invesztíciót követelt és en­nek a vagyonnak igen lényeges eladósodását vonta maga után, úgyhogy ez a vagyon ma bizony a maiga rentabilitása szempontjából nagyon prekárius helyzetbe került. En mint belügyminiszter nehezen tudom a felelősséget viselni egy ilyen birtok és ilyen gazdálkodás vezetéséért, ezért gondoskodtam arról, hogy megfelelő szakértő közegek az egész dolgot alaposan megvizsgálják és nekem propozíciót tegyenek •. ennek a vagyontömegnek további kezelése és vezetése tekintetében. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ennek a vagyontömegnek kapcsán felme­rült bizonyos vagyontömegek parcellázása. A parcellázásokba beleestek bizonyos olyan te­rületek, amelyek azelőtt Szabadka város terü­letéhez tartoztak és amelyeket szabadkai lako­soknak adtak volt bérbe. A vagyon intézősége ezeket a bérlőket felszólította, hogy miután az általuk bérelt területek eladás alá kerülnek, el­sőbbségi jogon vásárolják meg ezeket a terü­leteket. Ezeknek az érdekelteknek legnagyobb része meg is vásárolta azt a területet, amelyet mint haszonbérletet bírt. Voltak azonban olya­nok, akik — nem tudom, sua sponte, vagy pe­dig valami izgatás hatása alatt — semmi kö­rülmények közt nem voltak hajlandók meg­vásárolni ezeket a területeket és nem voltak hajlandók azokból kimenni a felmondás elle­nére sem. így állottak elő azután olyan helyze­tek, hogy valaki, aki bérlő és ott házat is épí­tett magának, kénytelen volt kivonulni és kénytelen volt birtokát a vevőnek átadni. (Ma­gyar Pál: Talán nem volt pénz rá!) Természe­tes dolog, hogy ebből nem kívánatos huza­vonák és visszavonások származtak ott helyi­leg. Amennyiben ilyen esetek fennforognak, kijelentem, hogy mindig méltányossági alapon kívánom ezeket a kérdéseket elintézni. (Kőródi Katona János: 2200 pengős árakat nem lehet bírni!) Ami ezeknek a parcellaföldeknek árait illeti, arra is rátérek röviden. Kétségtelen, hogy ezeket a legnagyobb gazdasági konjunk­túra idején adták el, olyan árakon, amelyeket ma azokon a földeken elérni, és amelyeknek ka­matját ma azokból a földekből kihozni nem le­het. Már eddig is gyakoroltam méltányosságot és hajlandó vagyok méltányosságot továbbra is gyakorolni, csak egyre nem vagyok haj­landó, nyilvánvalóan károsítani azt a vagyon­tömeget, amelynek atlagáért felelős vagyok. (Helyeslés.) Több képviselő úr említette itt a szabad­kőművesség kérdését. Erre nézve legyen sza­bad röviden csak azt mondanom, (Halljuk! 88. ülése 1932 május 20-án, pénteken. Halljuk!) hogy a szabadkőmüvespáholyok mű­ködése annakidején betiltatott. A törvényes ál­lapot ma az, hogy a szabadkőművesség Ma­gyarországon nem működhetik. {Helyeslés jobb­felől. — Wolff Károly: Csak titokban!) Nekem nincs tudomásom arról, hogy a szabadkőmű­vesség ma Magyarországon működést fejtene ki. (Wolff Károly: Kávéházakban!) Sajnos, az idő nagyon előrehaladott már s így igazán csak egészen röviden tehetek emlí­tést azokról a tervekről, amelyekről itt már sokszor esett szó a képviselő urak részéről és amelyekre én is célzást tettem tárcám költség­vetésének indokolásában. Gondolok itt az or­szág közigazgatásának racionalizálására. (Hall­juk! Halljuk!) Ez a kérdés tulajdonképpen át­fogja a magyar igazgatás minden ágazatát. A kormány nemcsak a mai súlyos gazdasági vi­szonyok hatása alatt, de egyébként is arra a meggyőződésre jutott, hogy a mi közigazga­tási apparátusunk, egész szervezetünk és be­rendezésünk bizonyos fokig túl van méretezve az ország mai helyzetéhez és mai területéhez képest s azonkívül vannak ebben a szervezet­ben, az eljárási módokban és a területi be­osztásban elavult, atavisztikus dolgok, amelye­ken javítani kell. A kormány tehát elhatározta, hogy azoknak àz értékes előmunkálatoknak alapján, amelyeket az előző kormány, illetőleg az előző kormány által evvel megbízott kor­mánybiztos már elvégzett, revizió alá veszi ezekből a szempontokból az ország közigazga­tásának egész komplexusát; még pedig a terü­leti beosztás szempontjából, mert itt teljes ösz­sze-visszaság van, (Ügy van! Ügy van!) s mert itt — mint mondottam — vannak egészen élet­képtelen és egészen meg nem indokolható terü­leti visszásságok, és revizió alá szándékozik venni a kormány a közigazgatást az eljárások és a szervezet szempontjából is. Ez a munká­lat természetesen hosszabb időt vesz igénybe, de az egész vonalon máris folyamatban van. Amivel én legelőször jönni akarok, az két törvényjavaslat, t. Képviselőiház. Az egyik tör : vényjavaslat azt célozza, hogy a közigazgatási fórumok megfelelő leépítésével a minisztériu­mok tehermentesíttessenek (Helyeslés jobbfe­löl.) attól a fölösleges és^ súlyos közigazgatási munkától, amelyet ma végezniök kell. (Helyes­lés jobb felől.) Ahogy ma a dolog áll, a minisz­tériumok nem tudnak kormányozni, mert kény­telenek közigazgatni. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől.) A minisztériumok kénytelenek aprólékos közigazgatási ügyekre fecsérelni a maguk egész erejét és ennek folytán előáll az a hely­zet, hogy azok, akik az ország kormányzatát és közigazgatását irányítani és vezetni vannak bivatva, a fától nem látják az erdőt. (Ügy van! Úgy van!) Ezen az állapoton segítendő, le aka­rom építeni a közigazgatási fórumokat úgy, hogy az egyes konkrét közigazgatási, ügyek el­vileg ne kerüljenek a minisztériumokba, (Álta­lános helyeslés.) hanem intéztessenek el az alsó­fokú hatóságok által. Ezzel azt a célt is el aka­rom érni. (hogy közigazgatásunk gyorsabb és közvetlenebb és esryűttal olcsóbb is leg-yen. (Helyeslés. — Zsindely Ferenc: Politikamentes is legyen!) Ennek az intézkedésnek bizonyos fokig ki­egészítését célozza az a másik törvényjavaslat, amelyet, remélem, szintén lesz szerencsém ha­marosan előterjeszthetni s amely az alsófokú közigazgatási bírósásr felállítását célozza. (He­lyeslés.) Ezzel az a célom, hogy a közisrazgatáisi fórumok leépítésének ellenére az ügyeknek leg­alább az a része, amelyben jogvita van, meg-

Next

/
Thumbnails
Contents