Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

84 Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1932 május 7-én, szombaton. kálók és bort iszom. (Derültség- — Kabók Lajos: Fogadják el az általam javasolt 200 millió megtakarítást, akkor nem kell a fizetéseket leszállítani! — Zaj.) Ügy értem ezt, hogy fedezetet is jelölök meg, megjelölöm a fedezetet az általam előterjesztett szükségletek kielégítésére. {Halljuk! Halljuk!) Az Államvasutak alkalmazottai igen sok tekintetben, az ő foglalkozásuk természetét illetőleg, súlyosabb helyzetben vannak, mint a szintén ezernyi bajjal, gonddal küzdő többi közalakalmazottak. ök tehát külön elbánást érdemelnek. Most nagy az elkeseredés az államvasuti alkalmazottak, különösen a munkásság, a műhelymunkások között. Nem akarom «részleteznie hogy .micsoda csökkentések vitettek ott keresztül, úgyis méltóztatnak tudni ezekről, mert a keresztényszoeiális Vasutasok Országos Gazdasági Egyesületének: a Voge-nek emlékiratát méltóztattak valamenynyien kézhezkapni. Én azonban azt mondom, hogy seholsem csökkenteni tovább, — mert megáll az élet az országban, az ipar, a kereskedelem s minden végleg csődbe jut — de legkevésbbé csökkenteni a vasutasok illetményét, sőt ha sikerülne : rentábilisabbá, gazdaságosabbá tenni a vasút forgalmát — most egy különleges dolgot mondok^ — az összes személy- és árutarifák leszállításával. {Helyeslés jobbfelől.) En ugyanis egyszerű falusi eszemmel a következőket mondom: Amikor a mostani tarifák mellett üresen járnak a vonatok, mert az emberek nem bírják megfizetni a személydíjszabást, amikor az árusforgalom is csökkent, akkor a józan ész szerint, a logika szerint én nem emelném >a tarifát, hogy még sokkal kevesebben utazhassanak, hogy még kisebb legyen az áruforgalom, hanem még inkább leszállítanáin a nagy forgalom, csekély haszon» elve alapján, amint azt a filléres vonatoknál látjuk. Nem vagyok közgazdasági szakember, de azt hiszem, az élet diktálj józan ész s a logika követeli, hogy ha a társadalom nem bírja el ezeket a terheket, akkor enyhítsünk rajtuk, mert akkor jobban tudnak fizetni, akkor többen tudnak utazni és akkor az Államvasutak bevétele is több lesz. En azonban azt mondom, t. Képviselőház, hogy én bizonyos bevételi forrásokat is meg kívánok jelölni. (Meskó Zoltán: Ez a lényeg!) Mélyen t. barátom kíváncsiságát azonnal kielégítem. Pl. minden minisztérium költségvetésébe fel vannak véve súlyos százezrek, amelyek együttesen milliókra mennek, kiküldetések, jutalmak, ellenőrzések címén és nem tudom még micsoda címeken. (Kabók Lajos: Már én is megmondtam! Hárommillió van ezen a címen felvéve!) Bocsánatot kérek, az 'a falusi jegyző, a falu jegyzője, akinek illetményei biztosítását a leghatározottabban követeljük a imélyen t. kormánytól, — mert lehetetlen, hogy az a szegény faluisi jegyző bizonytalanságnak legyen kitéve, hogy esetleg ki kelljen fogni gyermekei évközben az iskolából, •mert" hónapok telnek el, míg fizetését megkapja — esküt tett arra, hogy kötelességét lelkiismeretes pontosságggal teljesíti. Az ő működését ellenőrzi a főszolgabíró, a főszolgabíró működését ellenőrzi az alispán és főispán; éppígy a pénzügyigazgató ellenőrzi a pénzügyigazgatósági (Kabók Lajos: Van elég hivatal bőven!) és az adóhivatali alkalmazottak működését. Mi szükség van ;

a középponti miniszteriális ellenőrző és vizsgáló küldöttségek, (Kabók Lajos: Jó, hogy belátják!) csoportok kiküldetésére vidékre? A pénzügyi gazgató saját működési területén ellenőrizheti 'az ő alkalmazottai működését; én csak a központi miniszteriális vidéki kiküldetéseket tartom fölöslegeseknek, mert ez >azt jelenti, hogy nem bíznak meg a helyhatóságok, a vidéki tisztviselők, a vezető és ellenőrző közegek munkájában, munkájának becsületességében és kifogástalanságában. (Kabók Lajos: Lássa, ez ellenzéki beszéd és mégis megszavazza a költségvetést!) T, barátom, mindig ősz fejemhez méltóztatnak vágni, hogy ellenzéki beszedett mondok, én pedig mindig visszafelelem ia.zt az igazságot, hogy ez nem ellenzéki beszéd, hanem őszinte magyar beszéd és igazság. (Kabók Lajos: Mindent ellenez és a végén megszavazza!) Elnök: Csendet kérek, Kabók képviselő úr! Jánossy Gábor: Majd végén csattan az ostor, hogy megszavazom-e, vagy nem szavazom meg. (Meskó Zoltán: Már látom a csattanását!) Majd meglátják, hogy gondolatmenetem, fejtegetéseim végén mire lyukadok ki. Ezenkívül még ajánlok egy bevételi forrást. Ilyen forrás a társulati adó kimélyítése, azonkívül az u. n. elefánt-jövedelmek — ez új szó, mert a mammuth-jövedelem szó már nagyon megszokott — megszűntetése. Én a magántulajdont tisztelem, becsülöm, de azt olvastam egy kiváló gazdasági szaklapban, az Uj Gazdíaságban, (Egy hang a baloldalon: Finom lap!) hogy az államnak nem szabad beleavatkoznia, mondjuk egy részvénytársaság, egy magánvállalat belső ügyeibe. Ugyanakkor azt is olvasom és ez. âz igazság: hát az államnak csak akkor szabad beavatkoznia egy vállalatnak, részvénytársaságnak ügyeibe, ha vállalat meginog és az államnak ki kell segítenie az adózók pénzéből, hogy a betevők, a részvényesek, vagyts az állampolgárok egy tekintélyes csoportja tönkre ne menjen? Ellenben nem szabad akkor, mikor arról van szó, hogy a részvényesek alig kapnák vagy csak igen kevés osztalékot kapnak, hogy a tisztviselők fellét vagy harmadát szélnek eresztik, de a tiszteletreméltó, niagy közgazdasági lángelmével megáldott vezérigazgatók és vezérek mint vezérigazgatók r és igazgatósági tagok, azonkívül mint részvényesek, mint betevők és a fővállalat mellékvállalatai után vagy nyereség címén annyi jövedelmet kapnak, hogy én valamennyiük iránt emberbaráti részvétemet nyilvánítom, mert azért lesznek idegesek, azért kapnak gyomor bajt, azért mennek Karlsbadba és azért szednek veronait, mert nem tudják, hogy horribilis jövedelmüket hogyan költsék el? (Malasits Géza: És ez az ember nem orvosprofesszor!) Tehát 'mégegyszer ismétlem... (Esztergályos János: Hej, Gábor, Gábor, rossz társaságban tetszik lenn!) Itt nem hej Gábor, hanem képviselőtársam! Itt komoly dolgokról van szó, ha néha kissé derűsebb formába öltöztetem is mondanivalóimat, azért cselekszem, mert úg-yis — nem akarom azt mondani, hogy mindenkinek lóg az orra, mert ez nem irodalmi kifejezés — mindenki olyan búskomor, olyan sötétenlátó, magyarul oesszimista, (Egy hang jobbfelöl: Búval bélelt!) igaza van t. barátomnak, búval árnyalt. Én a túlságos sötétlátásra, a pesszimizmusra és a túlságos álomlátásra, a túlságos optimizmusra is adót vetnék ki; ez is egy jövedelemforrást képezne. Szükséges tehát a személy- és árutarifák leszállítása, a vállalati adó kimélyítése, az elefánt-jövedelmek igazságos, méltányos és emberséges megállapítása, — mert elefántiázisban szenvednek azok, akik elefánt-jövedelmet húz-