Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. helyeken szintén hangoztatnak, hogy nekünk más gazdasági politikára kell áttérnünk s egyedül a mezőgazdasági exportot kell néznünk, mert hiszen mi kockáztatnék ennek a politikának radikális feladásával a más gazdaságig politika védelme alatt befektetett tőkéket és célt mégsem érnénk. Nem véletlen az, hogy 12 év óta a mi gazdasági viszonyainknak minden elfogulatlan külföldi szemlélője ugyanazt a metódust javasolja gazdasági fejlődésünk biztosítására: lerombolni azokat a válaszfalakat, melyek magas vámok alakjában az egymásra utalt középeurópai országokat ezidőszerint elválasztják. A legprimitívebb gazdasági elgondolás megmondhatta volna nekünk, hogy azok a falak, amelyek így emelődnek, nemcsak az idegen árukat tartják távol tőlünk, hanem a mi áruinkat is kizárják a maguk természetes piacaikról. Olyan falak, amelyek csak egy irányban akadályozzák a közlekedést, a gazdasági életben sincsenek. Az, a nagy fordulat, amelyet itt epedve vár mindenki — a gazda, akinek megélhetését földje már aem tudja biztosítani, a gyáros, aki az országban hova-tovább nem talál már fizetőképes rendelőt, a kereskedő, aki forgalmának Összezsugorodását látja és az a fiatal nemzedék is, amely ma nem tud elhelyezkedni —, akkor fog bekövetkezni, amikor el tudjuk szánni magunkat annak a gazdasági politikának követésére, amely megtalálja az utakat az együttműködésre, azokkal a területekkel, amelyekkel való együttműködésben a magyar gazdasági élet 50 éven kersztül olyan hihetetlen lendületet nyert. (Gál Jenő: Egyoldalú szerelem nem segít!) Lehet, hogy ez nem egészen tőlünk függ, de sohasem tudnék megalkudni olyan felfogással, amely ebből azt következtetné, hogy egyáltalán nem kell saját programmal bírnunk, hanem be kell várnunk, hogy mit fognak részünkre mások feltalálni. (Igaz! Úgy van! Helyeslés balfslől.) Saját programmunknak is kell lennie. Lehet, hogy nem fogjuk tudni egészen megvalósítani, de ha csak részben is meg tudjuk valósítani, az még mindig jobb lesz, mint hogyha mástól várjuk a mentő eszméket és azután semmit sem tudunk elérni abból, amire törekednünk kell. Éppen a felfogások zavarossága, amely ezen a téren mutatkozik, nem nehezíti, hanem megkönnyíti annak lehetőségét, hogy egy gyengébb fél is keresztül tudja vinni okos akaratát, csak tudnia kell, hogy mit akar. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Szíveskedjék befejezni beszédét. Gratz Gusztáv: Igen t. Képviselőház! Szerettem volna ezzel kapcsolatban még néhány rövid megjegyzést megtenni, (Halljuk! Halljuk!) de kifogyván az időből, csak egy-két mondatot legyen szabad még hozzátennem. Meg vagyok győződve arról, hogy a legközelebbi lépésit, amelyet mi a magyar mezőgazdasági válságból való kibontakozás irányában tehetünk, legeredményesebben úgy tehetjük meg, ha ismét igyekszünk kapcsolatot találni azokkal a piacokkal, amelyeken mi mezőgazdasági termékeinket régebben elhelyeztük. Azt hiszem, hogy ha mi ezt a politikát már régebben is követtük volna, akkor talán el lehetett volna kerülni a magyar mezőgazdasági válságnak ezt a rendkívüli kiélesedését, amelynek most tanúi vagyunk. Hiszem, hogy ha már régebben elhatároztuk volna magunkat erre a politikára, arra a gazdasági ülése 1932 május 7-én, szombaton. 75 közeledésre, amelyet most külföldről is javaslatba hoznak részünkre, és amely meggyőződésein szerint a mi érdekeinknek megfelel, igen jelentékeny politikai előnyöket tudtunk volna érte kapni. Hiszem, hogy ha ezt a megoldást megkíséreljük, még ezidőszerint is meg tudjuk ezt tenni anélkül, hogy ezért áldozatokat kellene hoznunk. Ha azonban elmulasztjuk az alkalmat, hogy megteremtsük ezt az új alapját a középeurópai gazdasági élet rendjének, amelyben Magyarország is megtalálhatja számadását, attól tartok, hogy olyan idők következhetnének be ránk nézve, amikor esetleg csak igen nagy áldozatokkal lesz lehetséges helyrehozni azt, amit most elmulasztunk. Mindezekből az okokból szükségesnek tartottam elmondani azokat az argumentumokat, amelyeket a magyar gazdasági élet szempontjából a középeurópai gazdasági együttműködés terve mellett fel'hozhatóknak véltem. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen s a szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A gyorsírói jegyzetekből most utólag jutott tudomásomra, amit annakidején a nagy zajban nem hallottam, hogy amidőn Turchányi Egon képviselő úr azzal a kérdéssel fordult Kállay Miklós képviselő úrhoz, «Azt méltóztatott mondani, hogy egy igaz szót sem mondtam, szóval, hogy hazudtam?» — Kállay Miklós képviselő iVr azt felelte, hogy «Igen!» Minthogy Kállay Miklós képviselő úrnak ez a kijelentése nyilván sértést tartalmaz, ezért őt utólag rendreutasítom. Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Amidőn a költségvetés vitájában felszólalok, első szavam a legfontosabb problémáé, a munkanélküliség problémájáé, a munkanélküliek és kersetnélküliek nagy tömegéé, akik reménytelenül néznek a jövőbe. Munkások, tisztviselők hónapok, sőt évek óta tengődnek, százezernyi számban. Ezeken segíteni kell. Nincs ma fontosabb problémája az országnak, mint a munkanélküliek problémája, mint a munkanélküliségi probléma. És én a munkanélküli munkások, a munkanélküli tisztviselők, az új generáció és a succrescentia érdekében emelek elsősorban szót, amidőn ezt a költségvetést tárgyaljuk, és komolyan figyelmeztetem a kormányt, hogy még egy telet nem lehet megúszni éhséglázadások nélkül. (Esztergályos János: Hol lesz ez a kormány, mire megint a tél eljön! — Jánossy Gábor: A helyén! — Esztergályos János: Rossz emlék lesz!) A pénzügyminiszter úr az ő pénzügyi expozéjában mondott egy mondatot, hogy: nem akarok proletárt látni. Cselekedetek nélkül ez a kijelentés egyszerű frázis. Amíg komoly tetteket nem látunk, addig a frázisnak nem hihetünk. Ha Korányi pénzügyminiszter úr nem akar proletárt látni itt Magyarországon, akkor ez csak kétféleképen érheti el: vagy összefogdostat Magyarországon hétmillió embert és behányja őket a Dunába gyorsáruként a Fekete-tenger számára, (Kálmán 1st-