Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

58 Az országgyűlés képviselőházának Ha pedig ezt szakonként vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy jogi pályán a termelés 5'95%, az orvosi pályán 8%, a mérnöki pályán 7%, a tanári pályán 4'45%, a gazdasági pályákon pedig 5*95% a diploma-termelés, amikor legfeljebb 3%-ot lehet, úgy ahogy, elhelyezni. Itt tehát túlméretezett felső oktatással állunk szemben és ennek a túlméretezett felső oktatásnak helyes mederbe való tereléséről még mindig nem találunk a költségvetésben megnyugtató adatokat. En azt hiszem, a termelést ezen a téren feltétlenül mérsékelni kell, mert igaz ugyan, hogy az orvosi és a mérnöki szakon lehetséges a külföldi elhelyezkedés, de például a jogi, tanári, gazdasági szakon már külföldi elhelyezkedésről sem lehet beszélni. Csak abban az esetben lehet a termelést ebben a méretben fenntartani, ha a kormánynak a közeli jövőben alapos reménye van Nagymagyarország visszaállítására, mert Nagymagyarország fel tud szívni ennyi diplomás embert, de Csonkamagyarország számára ez a termelés feltétlenül túlzásNekünk mindamellett valamiképpen gondoskodnunk kell a termelés lecsökkentésén kívül a jelenleg már kitermelt diplomás ifjúság elhelyezkedéséről. Itt nagyon melegen ajánlom a kormány figyelmébe azokat a javaslatokat, amelyekkel a székesfőváros ezen a téren járul a kormányzat elé, amidőn a diplomás embereknek bizonyos segélydíjas gyakornoki állásokat kér és ennek elérésére kész és hajlandó részben a nőt munkaerő megfelelő csökkentésével is fedezetet kimutatni. Hiányzik a költségvetésből az alsópapságról való gondoskodás. Az alsópapság a behajthatatlan párbér és deputátum-rendszer folytán ma felekezeti különbség nélkül a legnagyobb nyomorban sínylődik. Az a tiszteletreméltó testület, amelynek anyagi gondoktól mentesen tisztán a lelkek munkálkodására kellene életerejét áldoznia, ima a falvakon a legnagyobb nyomorban, eladósodásban, hitelvesztettségben és olyan lelkiállapotban van, hogy iaz semmiesetre sem előnyös a falvak általános lelki hangulatára. Ehhez csatlakozik a felekezeti tanítók rettenetes kálváriája (Ügy van! Ügy wan! a

r jobboldalon.), az a kálvária, amely a helyi járandóságok behajtásának lehetetlenségével őket a falu legnyomorultabb páriáimak szintje alá sülyeszti. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Csak egy pár frappáns adatot akarok elmondani ia »Nemzetneveléseiben közölt levelekből. Perbál község öt tanítójának 1931. január 1-étől kezdve 5519 pengővel tartozik. Heves község öt tanítójának hátraléka 1931-ből és a folyó évből, amikor még semmit sem kaptak. 2279 pengő. (Zaj jobbfelől.) Galgahévíz kántortanítójának tartozik a község 15 havi fizetéshátralékkal, 3541 pengővel. Szigetcsép tartozik 1455 pengő tanítói fizetéssel. Somogyvár község öthavi fizetéshátralék és lakbér címén 1553 pengővel tartozik. Zala a tanítónő járandóságát 1931. október l-e óta nem folyósította. Pacsa Öt tanítójának hátralékos fizetése 1808 pengő, erre az évre még egy fillér fizetést és lakbért sem kaptak. Tápiószecső tíz tanítójának 6695 pengő hátralékos követelése van a múlt esztendőről. {Zaj. — Esztergályos János: Ez a kultúrfölény!) Azt kérdezem, hogy vájjon nem sülyedtünk-e mi

f a kultúrfölény fantazmagóriájából a balkáni nívó alá is akkor, amikor erre nem tudunk semmiféle fedezetet találni? Igenis, ez a ! . ülése 1932 május 7-én, szombaton. kérdés megoldandó, mert ennek a kérdésnek megoldása, akár szociálpolitikai alapon, akár közoktatásügyi alapon történjék, a falu lelke egészségének visszaállításához feltétlenül szükséges. Nemcsak a jegyzők fizetését kell minden körülmények között kiutalni, de a papokét és a tanítókét is, (Esztergályos János: Sok helyen a jegyzők sem kapják^meg a fizetésüket.) mert ha a falunak ez a három vezetője egészséges lelkiállapotban van, csak akkor, lehet a falu lelkét megóvni. (Ügy van!) Enélkül a mindent igérő vörös rémnek tág talaja van ott, s egy elkeseredett és proletár- páriasorba jutott inte lligensi embertől „nem lehet kívánni, hogy a maga joibh meggyőződése ellenére védje azt a rendszert, amely őt ebbe a helyzetbe juttatta. (Ügy van! Ügy van! half elől) r Erről majd a közoktatásügyi tárca tárgyalásánál fogok részletesebben beszélni, de most az általános költségvetési kritikámban is mint a költségvetés egy kiáltó hiányát vagyok bátor ezt a kormány figyelmébe ajánlani. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Teljesen hiányzik a költségvetésből a munkanélküliség problémájának megoldása. En egy vagyok a kormánnyal abban a tekintetben, hogy munkanélkülisegélyt pedig nem tudunk adni. (Helyeslés a balközépen.) Egy vagyok a kormánnyal abban a^tekintetben is... (Esztergályos János: De Karácsonyi grófnak a szürke házára adnak fél millió pengő zöldhitelt!) Kedves képviselőtársam, hallgasson meg,. egyet fog- érteni velem ebben a kérdésben. (Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassék meghallgatni, teljesen egy nézeten vagyunk ebben. Én azt mondom, hogy a munkanélküliség esetére való biztosítás teljesen csődöt mondott az egész világon, amint hogy az normális időkre való, nem pedig abnormális időkre, s amint hogy a szakszerveti segélyezés is normális időkben lehetséges, akkor, »amikor száz fizető alkalmazott mellett 5—10 munkanélkülit kell segélyezni. (Ügy van! a jobboldalon.) De amikor száz fizető alkalmazottra 120 segélyre szoruló esik, akkor sem a szakszervezet nem tudja kötelességét teljesíteni, sem a munkanélküliek biztosítására szolgáló szervek nem tudják kötelességüket teljesíteni. Abnormális időkben tehát ezek az intézmények nem jöhetnek számba mint komoly segélyezési tényezők. Én csak azért ítélem el a munkanélkülisegély gondolatát, mert az ártalmas az egyénre is, azt demoralizálja, mert azontúl az egyén csak a munkanélkülisegély és az elérhető munkabér közötti differenciát tekinti az ő munkája értékének és ha a differencia nem elég nagy, akkor inkább választja a isemmittevést a munkanélkülisegéllyel, mint magát a munkát. (Esztergályos János: Ez nagyon súlyos tévedés!) Hogy mennyire nem tévedek, azt igazolom egy másik argumentumommal (Esztergályos János: Kíváncsi vagyok, ha önnek kellene abból az állama munkasegélyből megélnie, vájjon akkor is ezt vallaná!), t. i. azzal, hogy minden állam, amely a munkanélküli segélyt bevezette, ezen a segélyen elvérzett. Hiszen Németország 1924-ben 333 millió márkát fordított munkanélkülisegélyre, 1928-ban már 942 milliót, 1929ben ,1262 milliót és 1930-ban már 1800 millió márkát. 1931-ben teljesen megváltoztatta ezt a rendszert s arra tért, amelyet én is javasolni akarok. (Esztergályos János: Az a különbség, hogy ott nem építettek Lillafüredet, nem adtak tyúk-kölcsönöket és nem festettek freskókat állami pénzen!)