Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-80

Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1932 május 7-én, szombaton. 55 oldalú hitelezői szempontot, amikor a hitelező nem törődve azzal, hogy miből és hogyan hozzák elő az ő részére szükséges kamatokat, csak azt vizsgálja, hogy ők, a hitelezők kamatigényeiiket kielégítve találják-e a költségvetésben, igen, vagy nem. Ez egy egyoldalú hitelezői álláspont és ha Tyler nincs megelégedve ezzel az eddig elért megtakarítással, az az ő egyéni szempontjából, illetve a hitelezők szempontjából talán indokolva van, de nincs semmiesetre sem indokolva, hogy mi a magunk részéről meg ne legyünk elégedve, sőt ne mondhassuk azt, hogy nem mentünk-e már túl azon a határon, ameddig mennünk kellett volna. r Nálunk ez a munka a közgazdaság minden ágában recsegést és ropogást idéz elő. Recseg és ropog közgazdasági életünk minden eresztéke és akár a csökkentett fizetésű tisztviselőkre tekintünk, akár a felemeltadójú adózókra tekintünk, akár tekintünk a munkanélkülieknek ínségben szenvedő^ ezreire, akár tekintünk a közgazdaság pangására, akár tekintünk arra a végtelen ürességre, a kihűlt gyárkéményekre, üres műhelyekre, amelyekkel kiáltó ellentétben van a most odakinn megnyíló nemzetközi vásár, nekünk azt kell _ mondanunk, hogy Magyarország már a teljesítőképesség határpontján túlmenőleg igénybe van véve és az áldozatkészség minden vonalon már a teljesítőképességen túlmenőleg van kihasználva. (Ügy van! Ügy van! balfelőh) Mélyen t. Képviselőház! En ebből a stabilizált költségvetésből úgy látom, hogy — sajnos — a fizetéscsökkentés is stabilizálva van. Az első fizetéscsökkentések idején a kormány még határidőket mondott, amelyeken belül a fizetéscsökkentés véget ér, és akkor ő csak áldozatkészséget, ideig-óráig tartó áldozatkészséget kért ä tisztviselőtársadalomtól. A mostani fizetéscsökkentéstbői már az látszik, hogy Csonka-Magyarország tisztviselőinek csonka fizetéssel szolgál a kormányzat, az látszik. hogy ez a csonka fizetés a stabilizált költségvetéssel együtt stabilizálódott. (Jánossy Gábor : Csak átmeneti! Nem maradhat így! Vissza kell állítani! — Zaj a baloldalon.) Én szeretném, ha képviselőtársamnak volna igaza, (Jánossy Gábor: A kormány is ezt mondja!) azonban akkor, amikor a költségvetést lefelé szorítják, nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehetne a tisztviselői fizetéscsökkentést megszüntetni. ÍPropper Sándor: Már tervbe van véve az új fizetéscsökkentés!) Mert hiszen világos dolog, hogy ezen a költségvetési kereten belül már a régi fizetéseket ^visszaállítani nem lehet, (Prop~ per Sándor: Már számolgatják, hogy mennyit vonnak le!) és én nem hiszem, hogy a jövő költségvetési év számszerű eredménye magasabb lenne, mint a mostani 806 millió, inkább azt hiszem, hogy a jövő költségvetési év eredménye 800 millió alá fog kerülni. Ezen keretek között sajnosán ki kell vernünk a közalkalmazottak táborának gondolkozásából azt a hiú reménységéét, hogy ez a fizetéscsökkentés csak átmeneti. Ez hosszú időre stabilizált fizetéscsökkentés, és ebben van ennek olyan rendkívül antiszociális oldala. (Homonnay Tivadar: Ha csak a nyugdíjkérdést meg nem oldják!) A tisztviselőfizetés- és nyugdíjcsökkentés megszüntetésének csak az az egy járható útja van, amelyet pártunk terjesztett elő Wolff Károly határozati javaslatában. Ez az egyetlen út, amelyen a tisztviselők kimenekülhetnek ebből a stabilizált fizetéscsökkentésből, mert ez a mód, hogy t. i, n külföldi hitelek kamatainak leszállításával hozzuk egyensúlyba a költségvetést, mentesítheti KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. egyesegyedül a tisztviselőket és közalkalmazottakat a fizetéscsökkentés hátrányaitól. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Teljesen antiszociális intézkedés a családi pótlékoknak leszállítása. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) A családi pótlék az egyetlen szociális fizetésrész, (Ügy van! Ügy van!) amely a többgyermekes tisztviselőt és alj kalmazottat arányosan több fizetésben részesíti az agglegénynél. Ez az egyetlen szociális részlete a fizetés uniformizáló rendszerének, és ezt csökkenteni szerintem abszolút antiszociális. (Esztergályos János: De mondja csak képviselő úr, ha ezt elismeri, miért támogatja ezt a kormányt?) Meg méltóztatik hallani a végén. Ügy veszem észre, hogy itt azt a kétoldalú szerződést, amelyet a tisztviselő az állammal kötött, egyoldalúan megszegték. Ezt különösen a nyugdíjasoknál nehezményezem, azoknál, akik a már általuk vállalt szerződéses teher 100%-át ténylegesen teljesítették, akik a maguk részéről a kötött kétoldalú szerződés egyik oldalát tökéletesen kimerítették. Ezekkel szemben végtelenül igazságtalan a másik oldalon a nyugdíjcsökkentés végrehajtása. Mi nem ismerjük el a végszükséget, amelyre a kormány hivatkozik. Nincs végszükség. Végszükség csak akkor volna, ha már nem volna egyáltalán olyan terrénum, ahonnét^ a fizetéscsökkentés mostani 11 millió pengőjének megfelelő összeget elő lehetne^ teremteni. Az első fizetéscsökkentést megértéssel fogadtuk, mert azt t mondottuk. hogy mindenkinek meg^ kell hoznia a gazdasági élet szanálásának érdekében az áldozatát. A második fizetéscsökkentést már nem fogadtuk el és a kormányból való kiválásunk oka egyenesen ez a tény volt. Azóta kormányon kívül folytatjuk politikai munkánkat, mert nem vállalhatjuk a felelősséget a második fi zetésesökkentésért. A harmadik fizetéscsökkentés kérdésében álláspontunk még erősebb, mert hiszen pártunk beadott •határozati javaslatában egyenesen azt kívánjuk a kormánytól, hogy ezt a kiadott rendeletet pedig vonja viszsza, (Propper Sándor: És ha nem?) Akkor nem szavazzuk meg a költségvetést. (Esztergályos János: Ahogy az urakat ismerjük! — Propper Sándor: Rendben van, leszögezzük, le van fixirozva!) Nem ismerem el, hogy ez a probléma köztisztviselői, vagy közalkalmazotti probléma. (Propper Sándor: Az a baj, hogy nem lesznek itt a szavazásnál!) Ez az egész magyar gazdasági élet problémája, ez a maírvar fogyasztóképesség problémája, (Ügy van! Ügy van) amely végeredményben a mezőgazdákon csattan. Mert ha most azon méltóztatnak panaszkodni, hogy a Budapestre feljövő tej nagy része már eladhatatlan és visszamegy a termelőhöz, ha azon panaszkodnak, hogy a mészárosoknál alkudni lehet a húsárak tekin tétében, ami viszont a vágóhídon az élőállat árát nyomja le, ha igaznak mééltóztatnak elhinni, amit az előbb Fábián t. képviselőtársam mondott, hogy 39 bárány árában csak 37 fillért kapott a gazda, akkor érmek nagy részét, nem az egészet, de nagy részét ennek a lecsökkentett fogyasztókéTjességnek rovására kell írnunk. A tisztviselői fizetéscsökkentés visszahat mindenre, iparra, kereskedelemre és gazdaságra egvaránt. Hiszen köztudomású, hogy a tisztviselő csak feltételes megállóhelye az ő fizetésének. Megkapja azt a fizetést- de már előre ki van szabva, hogy mi jut abból a tejesnek, a fűszeresnek, a cipésznek, a szabónak és az ipar és mezőgazdaság többi ágainak. Nekünk a közalkalmazottat úgy kell tekintenünk, mint 9