Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának ' Elnök: Szólásra következik? (Gr. Hunyady Ferenc: Megbukott a lex Puky!) Patacsi Dénes jegyző: Ueetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Végtelenül örülnék neki, ha lenne annyi időm, hogy foglalkozhatnám igen t. képviselőtársam igen értékes beszédével és bővebben reflektálhatnék arra. Sajnos, idő hiánya miatt nem tehetem ezt Egy-két szóval vagyok bátor csak reflektálni rá. Teljes mértékben egyetértek vele abban, hogy ez az ország agrárország és ebből a szempontból kell nekünk beállítanunk mindent, ami az ország fennmaradása és fenntartása érdekében lényeges és fontos lehet. Beszédének másik részében azonban már nem tudok így egyetérteni igen t. képviselőtársammal, albban a részében t. i., ahol hibáztatja azt, hogy mi iparunkat igyekeztünk felfejleszteni és ebből azt a konzekvenciát vonja le, hogy azért nem tudjuk agrártermékeinket értékesíteni, mert nekünk iparunk van. (Lázár Miklós: Részben!) En nem hinném, hogy a mi agrártermékeink értékesítésének még csak részben is ez a legnagyobb akadálya. Mindenki ismeri azt a fogyasztási krízist, amely az egész világot uralja, ismeri különösen a gazdasági termények szempontjából, s tudja azt, hogy az amerikai búza és általában az amerikai termények mennyire legázolták egész; Európát. (Lázár Miklós: Baromfi, vaj, zöldség, gyümölcs!) Nem hinném, hogy egyedül mi, ez a kis ország, meg tudtuk volna menteni a magunk magángazdaságát, ha az iparra nem rendezkedtünk volna be. A külföldön látunk hangulatot velünk szemben, de nem azért, mert mi iparral foglalkozunk, és mert mi az iparra rátértünk, hanem azért, mert minden ország igyekezett lehetőleg az önellátás terére lépni, igyekezett olyan sziklás hegyeket is megművelni, (Jánossy Gábor: TTgy van, a Semmeringen búzát vetettek!) amelyeket csak kitud használni, Nem azért csinálták tehát, mert Magyarországgal szemben akármilyen ellenséges hangulatot tanúsítottak volna a mi iparosodásunk révén, hanem azért csinálták, mert az ő érdekük egyenesen ezt követelte meg. Ezt pedig áthidalni, sajnos, nem lehetett. Nem lehet arról beszélni, hogy itt túlméretezett iparosodási politika következett volna be, mégpedig azért nem, mert hiszen a városok lakói mégsem foglalkozhatnak szántás-vetéssel és hála Isten, még megmaradt egypár nagy városunk. Budapestnek nem lehet más feladata, minthogy tényleg az ipart, a kereskedelmet mozdítsa elő és ha ennek a feladatának megfelelt és ebben a kormány segítette, akkor az én álláspontom szerint helyesen cselekedett a kormány, # mert neki ezt meg kellett tennie. (Lázár Miklós: Kérdezze meg a képviselő úr az agrárképviselőket! — ZajJ Méltóztatik rámutatni arra, hogy zöldséggel és egyébbel miért nem látjuk el egész Európát. (Esztergályos János: Azt a parlament fogja szállítani!) Azt hiszem, nagyon szívesen rátérnénk erre, ha lehetőség és mód volna rá, ha nem volna meg elsősorban a nagy távolság éppen azokkal az államokkal, ahová szállítani lehetne, ami módfelett megdrágítja azoknak a terményeknek árát és különösen ezért nem tudunk konkurrálni. Mi nagyon szívesen berendezkedünk arra, hogy a mi állatainkat ki tudjuk a külföldre vinni, de én mindig kérdem és ez mindig megfejtetlen marad előttem, hogy miért nem jönnek azok az államok a mi segítségünkre, ame. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. '9. ülése május 6-án, pénteken. 41 lyekkel kereskedelmi szerződóst köthetnénk. Mi szaladunk Csehország után közel egy éve és a csehek nem akarják velünk megkötni ezt a kereskedelmi szerződést. Sőt úgy halljuk, hogy Ausztria is fel akarja nekünk mondani a már amúgy is restringált kereskedelmi szerződésünket, mert már korlátozta azoknak az állatoknak számát, amellyeket ki lehet vinni hetenkint. En azt kérdem, mi vagyunk-e ennek okai, vagy pedig azok az államok, amelyek szintén önös érdekeiket követve, nem akarnak velünk kereskedelmi szerződést kötni, nem akarják tőlünk azokat az állatokat átvenni. Most, hogy azt méltóztatik mondani, hogy Olaszország és Németország is elzárja határait, azt mondom, ez nagy hiba, nagy baj, ezt mi mindnyája

11 érezzük, de ennek nem az a konzekvenciája, hogy most szakíts ank meg minden kapcsolatot akár Németországgal, akár Ausztriával, akár Olaszországgal, mert hittel és meggyőződéssel vaUom, hogy ennek az országnak kötelessége a külföldi kapcsolatokat ott és akkor kiépíteni, amikor lehetséges. Nem hinném, hogy volna ebben az országban egyetlen ember, aki nem szívesen venné a Franciaország felé való orientálódást, aki nem akarna Franciaországgal is a legnagyobb békében és egyetértésben dolgozni, de ehhez az kell, hogy Franciaország ugyanezt akarja. Magam sem tudtam kivenni gróf Bethlen István képviselőtánsunk beszédéből, ihogy ő a Tardieu-tervet egyenesen elutasította volna, mintha ezt még tárgyalási alapul sem lehetne elfogadni. Sőt éppen ellenkezőleg azt mondotta, hogy mi szívesen vesszük. Hozzátette ellenben azt, amit minden magyar embernek kötelessége hozzátenni, mégha nem is volt miniszterelnök, hogy igenis csak akkor fogjuk a Tardieu-tervet elfogadni, ha a mi érdekeinkkel megegyezik, ha abban előnyt találunk. (Ügy van! jobbfelől.) En azonban azt hiszem és nem akarok eltávolodást a francia közeledéstől, amikor kijelentem, hogy ez nem elsősorban Magyarország érdekében történt, — mindenki tudja és mindenki látja — hanem elsősorban Csehország érdekében, az úgynevezett kis antant-államok érdekében és akkor ne méltóztassék sem gróf Bethlen Istvánnak, sem pedig ennek az egységespártnak azt tulajdonítani, hogy ne szívesen foglalkoznék ezzel a tervvel, hogy ne akarná ezt a kérdést megoldani. Mi igenis minden alkalmat meg fogunk ragadni arra, hogy a dunai konföderációt megcsináljuk, ha meg lehet csinálni, de az ország érdekeivel összeegyeiztethetően úgy, hogy ebből az országra ne kár, t hanem előny származzék. Mert ha csak kár származik belőle, akkor még a francia orientáció kedvéért sem vagyunk hajlandók elfogadni azt a tervet, nem vagyunk hajlandók fejünket a nyaktiló alá hajtani, hogy bennünket kivégezzenek. Sajnálom, hogy Lázár Miklós^ igen t. képviselőtársam elment, mert ő hozzám, mint fővárosi bizottsági taghoz egy kérdést intézett. Wolff Károly beszédével kapcsolatosan azt mondotta, hogy Wolff Károly nem volt jogosítva az ifjúság érdekében azt a beszédet úgy elmondani, mert a kormányzópártok másképpen cselekedtek. Sajnálom, hogy t. képviselőtársam kiment, mert neveket akartam neki mondani, — erre kaptam tőle felhívást — így azonban nem mondok neveket, mert ezek, azt hiszem, egyedül csak őt érdekelték volna. (Jánossy Gábor: Talán érezte, hogy megcáfolod!) Nem vagyok hivatva Wolff Károlyt megvédeni, de mégis kötelességem megvédeni ebből 6