Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 85. ülése 1932 május 13-án, pénteken. 345 nek tekintem, amelyről nem kellene már tovább beszélni, nem kellene vele az időt továbíb tölteni, hanem sokkal komolyabb és az ország érdekében sokkal fontosabb kérdésekre kellene fordítani a munkaerőt. A költségvetést a kormány iránti bizalomnál fogva elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Eckhardt Tibor! Eckhardt Tibor: T. Ház! (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk] balfelől. — Rassay Károly: Nem hallpuk, amíg rend nem lesz! — Elnök csenget.) Méltóztassék megengedni, hogy az előttem szólott igen t. képviselőtársam fejtegetéseit egészen röviden talán szubjektiveknek nevezhessem. Itt, ebben a Házban a vita során nagyon sok tárgyi érv, nagyon sok gazdasági elgondolás, nagyon sok konkrét javaslat is hangzott el, amelyekkel pro vagy kontra mindenkinek meggyőződése szerint lehet és kell is foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ügy érzem azonban, hogy az igen t. képviselőtársam előttem elhangzott beszédében nem anynyira a költségvetési vitával kapcsolatos tárgyi kérdések, hanem a személyi kérdések iránt tanúsított különös érdeklődést. (Kabók Lajos: Bethlent dicsérte!) Es noha nem is osztom egészen a véleményét, a felfogásait és megállapításait, amelyeket e részben levont, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) nem csodálom, hogy az én Szilágyi Lajos t. képviselőtársam egy bizonyos — talán azt mondhatnám — ellenállhatatlan vonzalomnak adott itt különös kifejezést, (Derültség.) mert ez a szerelem nagyon újkeletű és minden ilyen újkeletű szerelem rendkívül hevesen,^ ellenállhatatlanul szokott jelentkezni, sőt néha katasztrofális konzekvenciákkal, erupciókkal is jár, amelyeket alig lehet megfékezni. (Elénk derültség.) En t. képviselőtársamat sem megzavarni a vonzalomnak ebben a megnyilvánulásában, sem követni nem óhajtom. Egészen egyszerűen viszszatérek arra a tárgyi alapra, amelyen ennek a költségvetési Vitának mozognia kell és amennyiben majd a konkrét lehetőségek és javaslatok, a kibontakozási módozatok tekintetében bizonyos véleményt leszek bátor előadni, azt sem személyi vonzalmak, hanem tárgyi elgondolások és mindenekfelett ennek a rendkívül nehéz helyzetben lévő nemzetnek országos, nemzeti, nagy, általános, egyetemes érdekei szempontjából szándékozom megtenni. (Elénk helyeslés balfelől.) Igen t. Ház! Szilágyi Lajos t. képviselőtársam beszédéből is kicsendült az a megállapítás — bármennyire iparkodott lojális formákba burkolni ezt a tényt, — hogy itt tulajdonképpen kétféle többségi politikával állunk szemben. Az egyik többségi politika az, amelyet a többségi párt vezére képvisel, a másik az, amelyet a kormány képvisel. Es miután ezt a megállapítását én magam is osztom, a konkrét tárgyi kérdéseket illetően tulajdonképpen nem is egy többségi felfogással, hanem kétféle többségi felfogással vagyok kénytelen innen, az ellenzéki padokból vitába szállni, illetve azzal kapcsolatban reflexióimat előadni. (Fábián Béla: Egy valódi es egy áltöbbség!) T. Képviselőház! Itt van mindenekelőtt az államháztartás egyensúlyának kérdése. Korányi igen t. pénzügyminiszter úr a költségvetés beterjesztésekor még a vita előtt elmondott expozéjában rámutatott — szerintem nagyon helyesen, korrektül és becsületesen — arra, hogy bizony ez a nemizet nagyon megfeszített pénzügyi , helyzetben van. Problematikus, vájjon azok a bevételek, amelyeket előirányoztak, tényleg be fognak-e folyni, vagy nem és én azt hiszem, a pénzügyminiszter úr ezzel a korrekt megállapítással jó szolgálatot tett a nemzetnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert hiszen legyünk tisztában azzal, hogy a miniszternek kijelentései, egy közgazdasági kérdésben tett kijelentései nem pusztán párttaktikai vagy pillanatnyi politikai opportunitási meggondolásokat szolgálnak, hanem az egész ország közgazdasági életének irányítást adnak, bizonyos tendenciákat szabnak meg. Tény az, hogy az ország ma rendkívül súlyos helyzetben van. Es ne méltóztassék azt hinni, hogy én itt most a kormánynyal szemben akarok ebből vádat kovácsolni. Nyiltan megmondom : bárki ülne ma a pénzügyminiszter úr helyén, ugyanezekkel a gondokkal kellene küzködnie és kénytelen volna ugyanezt a rendkívül szomorú, de igaz megállapítást tenni, hogy bizony problematikus, vájjon a papirosegyensúly dacára tényleg azok az állami bevételek, amelyekre az országnak szüksége van, be fognak-e folyni, igen vagy nem? (Zsindely Ferenc: Ügy van!) Ezt a megállapítást meg kellett tenni a túlsó oldalról, de meg kellett tennünk nekünk isimért az ország lakosságának a helyzet komolyságához mért magatartása igenis fontos közérdek és főképpen az elmúlttal szemben szükségessé tesz úgv az állam, mint a magánháztartások^ és a közületek felfogásában s általában az egész magyar élet minden vonatkozásában egy olyan szerénységet, takarékosságot, és okosságot, (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) amilyen az ilyen beszédek nyomán igenis várható. (Zsindely Ferenc: Tökéletesen igaza van!) Ezzel szemben áll Bethlen István grófnak a képviselőház pénzügyi bizottságában a költségvetés tárgyalásakor tett nyilatkozata, ahol Bethlen István nemcsak gratulált elődjének a pénzügyi egyensúly helyreállításához, — nem tudom, vajion Korányi pénzügyminiszter úrnak volt-e alkalma viszonozni a gratulációt a pénzügyi egyensúly felborítása alkalmából, amit az előző kormány eszközölt — mondom, nemcsak gratulált, szerintem helyesen, mert itt egy becsületes törekvés elismerésével állott szemben, hanem azt a szerintem rendkívül meggondolatlan és káros kijelentést is tette, hogy a jövő évben már költségvetési feleslegek várhatók és hogy ezek a költségvetési feleslegek már, majdnem azt mondhatnám, egy újabb, : az elmúlt rendszerhez hasonló szituáció felidézését tehetik lehetővé. Aki ma költségvetési feleslegekről (Rassay Károly: Rezervákról!), rezer vakról beszél, az vagy nincs tisztában a helyzettel és arról tesz tanúbizonyságot, hogy veszedelmes diletantizmussal kezeli ezeket a kérdéseket, vagy — kénytelen vagyok ezt a megállapítást használni — tudva rosszhiszeműen vezeti félre a közvéleményt. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mert legyünk tisztában vele, ennek a nemzetnek költségvetési feleslegekre a közeljövőben semmi kilátása sincs és nem lehet. (Rassay Károly: így van!) Ismétlem, bármilyen kormány vezesse az ország ügyeit, ki van zárva, ihogy itt feleslegek legyenek produkálhatok. Csak néhány számot hozok fel és világosan méltóztatnak látni a helyzetet. Amikor az egész nemzet bruttójövedelme nem haladja meg semmiesetre sem a 3000 millió pengőt, amiből 800 millió ez a redukált állami költségvetés, 400 millió a közüzemi költségvetés, 450 vagy 500 millió körül jár az egyéb közületeknek, vármegyéknek, városoknak háztartási