Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

342 Az országgyűlés képviselőházának mit tesz Isten! — hozzá mert szólni, ő, a többségi párt vezére. Érdekes ez a helyzet Mindig követeltük úgy a Bethlen-kormánytól, mint a Károlyikormánytól, hogy a kormány a trianoni béke revízióját követelje, (Ügy van! Ügy van!) követelje nyiltan és most, amikor Bethlen István erre az álláspontra helyezkedik, amikor mond egy beszédet, amelynek egyik leglényegesebb pontja az, hogy immár ő is alkalmasnak látja az időt arra, hogy erről beszéljünk, ő is azt vallja, hogy erről beszélni kell és ezt a kérdést fel kell vetni most, akkor a józan belátástól eltérőleg zavarták őt parlamenti beszédében. Nem képzelek el még egy hasonló esetet más náció történetében. Mert, amiként síri csendben hallgattuk előtte való nap Nagy Emil fejtegetését a revízióról, (Ügy van! jobbfelől.) éppúgy, akárki legyen az a képviselőtársunk, aki a revízió kérdésében itt feláll és beszél, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) annak beszédét az egyik pillanatban még síri csendnek, a másik pillanatban pedig zúgó tapsnak kellene követnie (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) nem pedig zavarni, nem pedig akadályozni, hogy csak főmondatát mondhassa el, a mellékmondat azonban maradjon el s azután kiragadott mondatrészeket kritizálni (Ügy van! jobbfelől.), mondván, hogy Bethlen István, minekutána tíz évig mindig minden revíziós törekvést elvetett — mondja Pallavicini György őrgróf — felült a revízió lovára. T. Képviselőház! Hogy ez mennyire nem igaz, látjuk a következőkből. Tény az, például, hogy a Bethlen kormány feloszlatott bizonyos irredenta egyesületeket. Ezzel azonban a nemzet mit sem veszített s a revíziós mozgalom mit sem veszített, mert amelyik nap Bethlen feloszlatta az irredenta egyesületeket, ugyanaznap teleragasztották a várost azzal a plakáttal, amely tudatja, hogy a Védőligák Szövetségét, az Erdélyi Magyar-Székely Szövetséget, a Délvidéki Ligát, a Megszállott Törvényhatóságok Központi Irodáját a kormány rendelettel feloszlatja, ellenben javasolja, hogy mint Honvédelmi Párt alakuljanak meg és mint politikai párt folytassák működésüket. Ez »megtörtént. Urmánczy Nándor nevét ma már minden magyar ember ismeri. (Ügy van! Ügy van!) Urmánczy Nándor vezetése alatt a revíziós mozgalom nem aludt el ama irredenta egyesültek feloszlatása folytán, hanem folytatódott, csakhogy más formában. (Ügy van! jobbfelől.) Mindig nagy ellentét volt az egyes képviselői felszólalások és mindenkori kormányelnökök nyilatkozatai tekintetében a revízió kérdését illetően. Magam is többször ostoroztam a. kormányt és pártkülönbség nélkül tetszés fogadta idevonatkozó felszólalásaimat. (Mozgás a baloldalon.) Mivel vádoltuk a kormányt a trianoni béke tekintetében? Káolvastuk, hogy megalkuvó, ráolvastuk, hogy túlságosan előzékeny a nagyentente-tal szemben, ráolvastuk, hogy mozdulatlannak látszik és elibe siet a nagyentente intézkedéseinek. Kifogásoltuk, hogy becsületesen végrehajtja a trianoni béke határozmányait, ráolvastuk a kormányra, hogy nem látja, hogy a másik fél a szerződéseket nem tartja be. ő akar csak egész Európában, mint sziget, becsületes lenni és végrehajtja a trianoni béke határozmányait. Szóval így állandóan hadakoztunk — kétségtelenül így volt — ezalatt a tíz év alatt a kormánnyal. Ezzel szemben azonban mi volt Bethlen álláspontja? Kipréseltük, kierőszakolsz, ülése 1982 május 13-án, pénteken. tuk, kiugrattuk a kormányból minden egyes alkalommal, legutoljára akkor, amikor azt a mondvacsinált ellentétet láttuk a Eothermere akciója és a magyar kormány álláspontja között, akkor éppen én szólaltam fel és provokáltam Bethlen István gróftól egy nyilatkozatot, amelynek mi volt a lényege? Az, hogy igenis, a kormány a trianoni béke revíziójának álláspontján áll, ellenben nem tartja a jelenlegi időt — az akkori időt — alkalmasnak arra, hogy ezt a kértdlést időelőtt, kellő előkészítés nélkül felvesse. Nem tudom, hogyha Pallavicini György őrgróf akármelyik barátja lett volna miniszterelnök, nem ugyanezt az álláspontot foglalta volna-e el? Azért nem mondom őt magát, mert azt képtelenségnek tartom. (Derültség a jobboldalon.) Még jól emlékszem, hogy 1928-ban Debrecenben Bethlen István a békerevízióról olyan 'beszédet mondott, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely a legszélsőbb irredenta lelkében is a legnagyobb örömet és rokonszenvet váltotta ki. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) De tovább megyek. Jelen voltam az Andrássy-út végén a Hősök Emlékünnepélyén. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Simon András: Szebb beszéd volt, mint bármely, amely elhangzott a tíz esztendő alatt!) Állítom, nem volt magyar ember, akit teljesen és tökéletesen ne .elégített volna ki az a nyilatkozat, amelyet akkor a volt miniszterelnök úr mondott és úgy tudom, diplomáciai következményei is voltak, annyira exponálta magát a békerevízió kérdésében, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Miért veti fel tehát ezt a kérdést az igen t. képviselő úr? Most igazán nevetséges volna ezen â kérdésen sokáig gondolkozni; azért, mert most már elérkezettnek látja az időt, mint ahogy mások is, például Tar dieu is nyilván most látja elérkezettnek az időt arra, hogy a kibontakozás tervével jöjjön és nyilván Herriot is most érezte szükségét annak, hogy megváltoztassa álláspontját^ a békerevízió kérdésében, mint ahogyan mások, francia és angol államférfiak, akik ebben a tekintetben ezideig még nem nyilatkoztak, fokozatosan, fokrólfokra most érzik a megnyilatkozás szükségét. De érdekes, hogy mialatt mi itt Bethlen István gróf beszédét hallgattuk, vagy zavartalanul hallgatni óhajtottuk volna, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) ugyanezalatt az idő alatt az olasz külügyminiszter, talán ugyanabban az órában, de mindenesetre ugyanazon a napon tette szóvá ezt a kérdést, aminél fényesebb bizonyíték nem kell arra, hogy ez a kérdés aktuálissá f vált s ha ezt konstatálja a többségi párt vezére, nyilván nem felelőtlenül teszi, tudja, hogy mit csinál, s ezt csak örömmel lehet üdvözölni, nem pedig őt ebbeli fejtegetéseiben akadályozni, (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ráfogták a képviselő úrra, hogy a Tardieutervet mint elfogadhatatlant eltaszította magától. Pedig mi, akik itt ültünk, saját fülünkkel hallottuk, hogy nem ezt mondotta, hanem éppen ellenkezőleg, azt mondotta: azt kívánom a kormánytól, hogy semmit fel ne adjon szabad kezünkből, dolgozzék azon, hogy f a Tardieu-terv olyan irányban módosíttassék, amely a mi érdekeinknek megfelel.» (Ügy van! jobbfelől.) Es most hozzátette (olvassa): «Amennyiben azonban ez nem sikerülne, — nyomatékosan kell hangsúlyoznom, — akkor számunkra nem marad más, mint egy hármas összefogás Olaszország, Ausztria és Magyar-