Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-85
Az országgyűlés képviselőházának 85 országnak. (Ügy van! Ügy van! Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Az igen t. képviselő úrnak nem szégyene, sőt dicsősége, hogy vagyona nincs, (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen. — Berki Gyula: A karzaton tilos a tetszés-, vagy nemtetszésnyilvánítás!) vagyis a t. képviselő úr tízéves kormányelnöki működése alatt elmulasztotta gondoskodni magáról, önmaga jövőjéről és családja jövőjéről. (Ügy van! jobbfelől.) Ezt szükségesnek tartottam leszögezni akkor, amikor megtörtént az, hogy a képviselő úr távollétében hónapokon keresztül úgy beszéltek a képviselő úrról és működéséről, mintha ezek az állítások, amelyeket most hangoztattam, nem így lettek volna. (Rassay Károly: Ezt nem állította senki sem! — Farkasfalvi Farkas Géza: Bethlen Istvánról sohasem lehetett állítani, hogy nem volt tisztességes! Soha! — Berki Gyula: Voltak burkolt gyanúsítások! — Farkasfalvi Farkas Géza: Bethlen István személyéről sohasem állította senki! — Berki Gyula: A közönségben voltak politikai ügynökök, akik ezt terjesztették! Pletykákat terjesztettek! Majd még szembeszálljunk ezzel!) Elnök: Berki képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Egy hang jobbfelől: Ezért ne vesszünk össze!) Szilágyi Lajos: Hogy konkrét példát mondjak: ahogy például a képviselő úr kormányelnöki működését az optánskérdéssel kapcsolatba hozták, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az semmi egyéb, mint rágalmazás. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Jánossy Gábor: Igaza van! — Simon András: Itt történt a nyílt színen!) En még nagyon jól emlékszem az ellenzéki oldalon való hatesztendei parlamenti működésemre és nagyon jól emlékszem, hogy az ellenzéki oldalon igenis egyetértettünk abban — örülök, hogy itt van Eckhardt képviselőtársam, ő rá hivatkozom, — hogy az optánsokkal történt gálád igazságtalansággal (Farkasfalvi Farkas Géza: Természetes! Nem kétes!) és az oláh rablással szemben magyar embernek nem lehet más álláspontja, mint hogy ezeknek kártalanítását kell követelnünk mindannyiunknak, akár érdekelve vagyunk benne, akár nem. Azt a játékot pedig, hogy Bethlennek odakiáltják, hogy optáns-gróf, Károlyi Gyula ellen pedig összeférhetlenségi bejelentést tesznek (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Berki Gyula: Népbolondítás ! Ez a svindlil Közönséges svindli! — Kabók Lajos: Igenis kárpótolták magukat! — Simon András: Ez a svindli! — Kabók Lajos: A nép kárára! A nép fogja megfizetni!) Ez semmi más, mint igenis, gyanúsítás abban a tekintetben, (Jánossy Gábor: Piszkos gyanúsítás!) hogy a képviselő urat kormányelnöki működésében ebben az esetben magánérdek is vezette, holott már világosabb előadást felnőttek számára nem lehet tartani, mint ahogyan Walko Lajos külügyminiszter úr ezt a kérdést világosan, félre nem magyarázható módon kifejtette. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sajnos, szóvá kellett tennem azért, mert az igen t. képviselő úr távolléte alatt ez a kérdés annyiszor említtetett meg, hogy igenis, sokan vannak az országban, akik azt hiszik, hogy az optáns-ügyben érdekelve lévén Bethlen István és Károlyi Gyula, ez a két férfiú az optáns-ügyben kifogásolható magatartást tanúsított. Bármit tett azonban Bethlen István az alatt a tíz év alatt, amíg uralmon vol, annyi bizonyos, hogy önként félreállott; félreállott a nemzet boldogulásának útjából és maga heülése 1932 május 13-án, pénteken. 341 lyett — ez nagyon érdekes — Telesaky Jánost ajánlotta először kormányelnöknek. (Berki Gyula: De ki is verte a verejték a homlokát! Kritizálni tudott, de kormányozni nem akart! Verejtékes lett a homloka neki! — Egy hang a balközépen: Teleszkynek? — Berki Gyula: Igen! Igen!) Éppen olyan egyént ajánlott tehát, aki gazdasági és pénzügyi kérdésekben a képviselő úr kormányéin öki működésének egy legkegyetlenebb kritikusa volt, úgy, hogy lehetővé vált az út, hogy a túloldalról, az ellenzéki oldalról dezignálásra beajánlott Teleszky János talán szerencsésebb úton és módon fogja az ország kormányzását tovább vinni. A kortársak rendszerint hálátlanok, (Ügy van! Ügy van!) méltóztassék ebbe belenyugodni, hovatovább tanítani fogják rólunk magyarokról azt, hogy élő kortársait ez a nemzet nem tudja megbecsülni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A legjobb példa t. képviselő úr előtt erre nézve Tisza István gróf, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) akiről néhány nap előtt Meskó Zoltán mondotta azt hogy kikaparná a föld alól annak ellenére, hogy politikailag mindig szemben állott vele. Ma már ez tény, ellenben feledésbe megy az, (hogy a Tisza gyilkosságot megelőzőleg minő parlamenti akciók játszódtak le itt, hogyan termelték és tenyésztették ki azt a gyűlöletes légkört, amely azzal vádjolta Tisza Istvánt, hogy ö okozta a háborút; azzal vádolta, hogy ő az oka annak, hogy nem köthettünk békét, vagy legalább különbékét ellenségeink egy részével, úgy hogy valósággal kitermeltetett és kitenyésztetett egy gyűlöletes légkör, amelynek mentsége nincs. (Úgy van! jobbfelől.) Hiába oitál itt Pallavácini György őrgróf t. képviselő úr egyes részleteket abból a korból, mert mit csinálna a t. képviselő úr, ha mi pedig, akik már abban az időben is képviselők voltunk, most f elállanánk és elkezdenénk ráolvasni a képviselő úrra, hogy miimo gyűlölet csepegett ki egy-egy felszólalásukból, amelyet Tisza István ellen elmondtak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalom — Berki Gyula: A legsötétebb gyűlölet. — Zaj a baloldalon. ~Bassay Károly: Mi volt a nemzeti ellenállással % — Berki Gyula: A nemzeti ellenállás már volt! — Eckhardt Tibor: Ez mind a hibás választójogi rendszer következménye! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Eckhardt Tibor: Ez rontotta meg a magyar közéletet! — Berki Gyula: Ugyanazok fújják ma a gyűlöletet, akik Tisza István ellen fújták! Ismerjük nagyon jól a firmákat! Ebből éltek egész életükben! — Eckhardt Tibor: Becsületes választójog mellett niincsi gyűlölködés! — Zaj. Elnök csenget.) Kétségtelenül úgy van, ahogy Bethlen István mondotta, hogy tíz esztendő alatt összegyűlhetett ellene rengeteg sok ódium (Zaj. — Berki Gyula: Parentálni, azt tudnak!) Megfigyeltem: mindegy volt, hogy ez alatt a kilenc hónap alatt mit csinál a képviselő úr. Ha a képviselő úr távol volt a parlamenttől, akkor ökölnyi betűkkel hozták ki a lapokBethlen István gróf másifélnapi budapesti tartózkodás után a lillafüredi vadászatra utazott. Akkor ez volt a baj, hogy a képviselő úr csak másfél napot töltött Budapesten és vadászatra utazott, a nemzet pedig itt maradt magában. Akkor az volt a kifogás. Ha a képviselő úrról azt olvastuk, hogy Temesváron járt, az volt a baD, ha azt olvastuk, hogy Rómában járt, az volt a baj. Most pedig az a. baj, hogy itt van (Elénk derültség a jobboldalon.) és még ráadásul beszél,, felállott és a költségvetéshez -~ 46*
