Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

336 Az országgyűlés képviselőházának tásnak eredményét másutt döntötték el! Azt nagyon jól tudja a képviselő úr!) Kérem Sándor Pál képviselő urat, tessék beszélni, a többiek pedig- szíveskedjenek csendben maradni! Sándor Pál: Akiről ebben a vitában egy szó sem esett, az volt gróf Bethlen István rossz szelleme, a volt pénzügyminiszter, Bud János, aki mint a szöcske ugrált az egyik miniszteri tárcától a másikhoz, akit nem lehetett eltávolí­tani a miniszteri székből, (Zaj.) aki mint pénz­ügyminiszter a lehető legnagyobb támadások­ban részesült az ellenzék részéről pénzügyi poli­tikája miatt. Ezt a pénzügyminiszter urat vá­doltam annak idején Budizmussal, Bud Jánosiz­mussal, vádoltam, hogy katedrái bölcseségeket mond, szemére vetettem^ hogy nem tudja, hogy a hét kövér esztendő után hét sovány esztendő fog jönni. Ez a Bud János volt gróf Bethlen István rossz szelleme. A könnyelmű kiadások­nak és a nagy bevételeknek volt Bud János a nagy mestere. Talán visszaemlékszik a t. mi­niszterelnök úr, hogy egyszer, amikor Budot igen erősen támadtam, amikor azt mertem mon­dani, hogy olyan, mint egy pók, kiszívja a nem­zet testéből a vért, akkor a t. miniszterelnök úr felállt és szememre vetette, hogy szokásom elle­nére goromba voltam. T. volt miniszterelnök úr, nagyobb dicséretet »a mai viszonyok között nem konstatálhatok, mint azt a szemrehányását, hogy goromba voltam az akkori t. pénzügy­miniszter úrral szemben sáfárkodása miatt, ö, aki különben igen szimpatikus ember. Ha azon­ban, mint pénzügyminisztert, akkor támadnom kellett és e miatt a t. volt miniszterelnök úr ak­kor engem gorombának hitt: ma talán vissza­vonja ezt a szót és azt fogja mondani, hogy ta­lán jobb lett volna, ha még gorombább lettem volna. (Derültség.) A t. miniszterelnök úr pénzügyminisztere, Bud János tanulhatott olyan elődöktől, akik példákként voltak előtte, mint Lukács László és idősb Wekerle Sándor, akiknek mindig vol­tak tartalékaik, akik reservek nélkül nem alud­tak el, akik mindig gondoltak arra, hogy jö­het egy nonputarem, amikor azoknak a tarta­lékoknak meg kell lenniök. ö nem tanult sem­mit, ő szolgalelkűen teljesítette vezére pa­rancsát, azt vette be, amit kívánt és azt adta ki, amit kívánt, semmi regardot ebben nem. gyakorolt. Szegény ifjabb Wekerle már meg­feneklett hajót vett át, amelyet a hullámok dobáltak jobbra-balra (Pakots József: Jobban elsülyesztette!) és elég tisztességes volt, — úgy, mint annakidején Hegedűs Lóránt, — hogy az összes hibákat saját magára vette. Tiszte­letreméltó egyéniség volt, tisztelem, becsülöm őt. De hogy a jelenlegi t. pénzügyminiszter úr, akivel évtizedes barátság fűz minket össze, aki tudja nagyon jól, hogy végtelen nagy tisz­telettel voltam irányában már akkor is, ami­dőn elsőízben volt pénzügyminiszter, a felelős­séget vállalja ezért a budgetért, amelyet most beterjesztett: ez előttem olyan — hogy úgy mondjam — furcsaság, amit én megmagya­rázni nem tudok. A t. pénzügyminiszter úr nem hiheti, hogy 800 milliót be lehet vasalni, (Gr. Somssich Antal: Nem is hiszi!) mert a t. pénzügyminiszter úr tudhatja azt, amit Éber Antal t. képviselőtársam — aki az én sze­memben legkiválóbb nemzetgazdászaink egyike — mondott és bebizonyított egyik felszólalásá­ban, hogy Magyarország összes agrártermelése a mai árak mellett nem tesz ki többet, mint 800 milliót. (Ügy van! Ügy van! a bah és a szélsőbaloldalon") Bocsánatot kérek, ha az ösz­szes agrártermés ennyit ér, — én nem számi­85. ülése 1932 május 13-án, pénteken, tottam utána, de biztos vagyok benne, hogy nem téved, — akkor lehet azzal számolni, hogy 800 millió adót fog a magyar társadalom ilyen romlott, ilyen rettenetes viszonyok között be­fizetni 1 ? Hogy Korányi Frigyes pénzügymi­niszter úr ezt aláírta, ez előttem érthetetlen dolog, azonban mondom, nem hiszem el azt az egyet, hogy ezt ő maga is elhiszi. (Zaj.) Egy jó kormánypártnak eredményeket kell hoznia. Egy jó kormánypártnak gondoskodnia kell arról, amit Konfuose valamikor mondott, hogy legyen a népességnek enni- és innivalója. Igaz, hogy nekünk több búzánk van, mint kell, nekünk több húsunk van, mint kell, több sza­lonnánk van, mint kell (Felkiáltások: Es több borunk!) és több borunk van, mint kell, tehát jobb helyzetben vagyunk, mint más ipari álla­mok. Ez mind igaz, konstatálnom kell, hogy igaz; azonban egész nagy tömege a mi népünk­nek kenyér nélkül van, mert nem tudja meg­venni még azt az olcsó húst, azt az olcsó ke­nyeret sem, amit neki nyújtani akarnak. ' Még ma is — amit szintén Éber Antal t. képviselőtársam bizonyított — a mi produk­ciónk, a mi nagykereskedelmi áraink 30%-kai drágábbak, mint a nyugatéi. Hogy tudjunk mi konkurrálni kifelé, hogy tudjunk mi expor­tálni 1 ? Bocsánatot kérek, etekintetben is a kor­mánynak kell intézkedésekről gondoskodnia, a kormánynak kell eredményeket elérnie. Még ha akármilyen balsors is játszik közbe, amiut közre is játszott ebben az esetben, soha sem fogom tagadni: igen erősen közrejátszott — még akkor is, ha okosan vezetik az országot, eredményeket kell mutatni legalább azt kell elérni, hogy a nép megélhessen. Sajnos, nagyon rövidre kell fognom beszé­demet és majdnem távirat-stílusban fogok be­szélni. Nekünk már rég be kellett volna val­lani — és itt ellentétben vagyok a t. volt mi­niszterelnök úrral — a mi fizetésképtelensé­günket. (Rassay Károly: Ö is azt mondja!) Amit novemberben elfizettünk, azt kifizetni szerintem bűn volt az ország ellen, mert elvitte az utolsó aranyat, ami itt volt. Annál is in­kább be kellett volna már réges-régen vallani ezt, mert hiszen a külföld előtt nem volt nó­vum, hogy mi fizetésképtelenek vagyunk; job­ban tudják ők, mint mi, hiszen a mi értékeink tőzsdei kurzusa mutatja a legjobban: az egész világ tudja, hogy nem tudunk fizetni, hogy a Speyer-kölcsön, amint hallom, 15-ön, más verziók szerint 12-őn áll, a Speyer-kölcsön voltaképpen egy évi kamatának az összegén áll, egy évi kamata nem tesz ki többet 12 pen­gőnél 100 pengőnkint, tehát tudatában van a külföld annak, !hogy mi nem tudunk fizetni, hogy mi fizetésképtelenek vagyunk. Mi akarjuk a saját népünket, magunkat ámítani, hogy nem vagyunk fizetésképtlenek'? Haladéktalanul ki kell jelentenünk, hogy mi fizetésképtelenek vagyunk. Vagy azt hiszik az urak, hogy ha mi nem jelentjük ezt ki, ak­kor mi fogunk kölcsönöket kapni? Dehogyis fogunk kölcsönöket kapni. Nekünk a saját erőnkre kell berendezkednünk, mert itt ki van zárva, hogy mi belátható időben kölcsönökhöz jussunk. De ha még kapnánk is kölcsönöket, hitelezőink akkor is sokkal óvatosabbak lenné­nek, mint eddig voltak. Ők meg fogják vizs­gálni a mi helyzetünket (Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon) és a mi helyzetünk alapján fogják azt a hitelt megadni. Afelől egészen nyugodtak lehetünk, Ibogy ők abban a pillanat­ban fogják kérni és elsősorban fogják kérni a prioritást az összesek fölött. Ök azt fogják mondani. «Akarjátok megmenteni vagyonotok-

Next

/
Thumbnails
Contents