Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-85

Az országgyűlés képviselőházának 8 volna a hatását, ha felvilágosították volna a miniszterelnököt a tényleges állapotokról. Nekünk, az ellenzéknek nem hitt; az ellenzéknek a véleménye hekuba volt neki, mert alig volt egyetlen ellenzéki indítvány vagy ellenzéki beszéd, amelyet a miniszterelnök vagy önök honoráltak volna. Állítom, hogy Trianon, a Bethlen-rezsim, de a világfelfordulás is okozta gazdasági lezüllésünket. Állítom azonban egyszersmind azt is, hogyha gróf Bethlen Istvánnak lett volna annyi belátása és ereje, ha tudta volna tezaurálni azokat a hatalmas összegeket, amelyeket adókban kisajtolt a népből, ha abból csak egy részt is tudott volna tezaurálni, akkor manem állnánk itt ilyen pőrén. Ha az ő munkatársai] nem tékozoltak volna — nem állítom, hogy csupa haszontalan dologra, hiszen sokszor hasznos dolgokra is költöttek (Ügy van! Ügy van! a baloldalon,), látják tehát, hogy teljesen objektíve ítélem meg a helyzetet, — (Helyeslés a jobboldalon.), akkor nem lett volna szükség azokra a szégyenteljes koldulásokra, azokért az apró kölesönökért, amelyekhez az utolsó időkben folyamodtunk. Most hiába állunk ki mint a koldus az utcasarokra, nem könyörül meg senki a magyar nyomorúságon. Ha azonban lett volna annyi pénzünk, hogy az átmeneti időt átúszhattak volna, akkor ez a t rettenetes, és — legalább én úgy érzem — szégyenletes helyzet nem következett volna be. Á társadalomban sokszor felmerül az a kérdés, hogy voltaképpen a volt miniszterelnök, gróf Bethlen István tudott-e azokról a túlköltekezésekről és tudott-e általában miniszterei költekezésiéről, igen, vagy nem? (Rassay Károly: Ázt állítja, hogy nem!) Á miniszterelnök úrnak egy igen intim barátja és nagy követője úgy argumentált előttem, hogy a miniszterelnök úrnak nem volt tudomása ezekről a dolgokról. (Egy hang balfelol; Elég baj!) De ha nem volt tudomása ezekről a dolgokról, nem még nagyabb bűn-e ez annál, mint ha tudomása lett volna ró]uk. Nem kellett volna-e egy miniszterelnöknek, aki ilyen sivár helyzetben, ilyen rettentő viszonyok között tartotta ^kezében az ország szekerének rúdját mindenről tudnia, ami ebben az országban történik? Csakhogy a t. miniszterelnök úr, amint én tudom, amint én tapasztaltam, jóformán még saját pártja, saját miniszterei. elől is elzárkózott, magános életet élt a várban (Rassay Károly: Ebben viszont igaza van!) és nem lehetett őt informálni azokról a dolgokról, amelyekről kellett volna, hogy informálva legyen. Hogy informálva volt-e, vagy nem, azt két esetből akarnám megítélni, az egyik, amiből következtetem, hogy tudta azt, hogy hogyan áll az ország, az a jóslása, amelyet ő a 20 pengős búzára vonatkoztatott. A. másik pedig a júniusi választás. Közvetlenül az aratás előtt Hűbele Balázs módjára meg kellett csinálni a választást. (Jánossy Gábor; Nem kellett, csak megcsinálták!) Akkor már tudomása kellett, hogy legyen a t. volt miniszterelnök úrnak arról, hogy kutya van a kertben. De még egy nagy hibát követett el a miniszterelnök úr, amit szintén senki nem mondott még itt el. Elzárta az utat az ellenzék előtt, hogy panaszait, vagy véleményét a kormányzó úr őfőméltósága előtt elmondhassa. Ferenc József, uralkodása alatt mindenkor meghívta az ellenzéket, ha krízis volt. Bethlen István gróf uralkodása alatt egyetlenegyszer sem történt meg, hogy csak egy ellenzéki vezért is hivatása . ülése 1932 május 13-án, pénteken. 33 5 losan meghívtak volna. Bocsánatot kérek, amit Ferenc József kormányzása alatt megtettek, azt —- azt hiszem — at. volt miniszterelnök úr is megtehette volna. De nem konveniált a, t. volt miniszterelnök úrnak, hogy a kormányzó úr erről az oldalról is informálva legyen. Már pedig szükséges, hogy a kormányzó állása teljesen pártatlanul legyen a pártok felett és mi is abiban a helyzetben legyünk, hogy őt informálhassuk. De tovább megyek. (Berki Gyula: Tudtommal a képviselő úr egyszer két órán át informálta az államfőt! — Rassay Károly: Nos és!) Én ezt nem tagadom, sőt azt állítom, hogy négy óráig. Nem két óráig, ne tessék kisebbíteni. De az az információ egyszerűen nem volt információ. Arról nekem nincs jogom beszélni, hogy mit beszélt velem, de hogy hivatalosan egy ellenzéki párt sem kapott meghívást a kormányzó úrhoz, az biztos. (Egy hang jobbfelől: Beszélt, vagy nem beszélt?!) En nem tudok súlyosabb ítéletet mondani, mint az a férfiú, aki velünk együtt mondta el az erős kritikákat a Bethlen-kormány alatt fc, i. Teleszky János, aki egyik cikket írta a másik után a tékozlásról, a pazarlásról, a fejetlenségről és akire most, amikor az orlszág bajbajutott, egyszerre rábízták a 6-os bizottság vezetését. Nem ellenzéki ember, azt nem lehet mondani. Pénzember, nagy gazdasági szakértő, híres ember Teleszky János. Ö a következőket mondotta (Olvassa): «Az előző kormány tényleg igen súlyos, — amint egy alkalommal kifejeztem magam, — lehetetlen helyzetben adta át az államháztartást a jelenlegi kormánynak.» (Rassay Károly: Ez igaz!) Más helyen: «Ezen az ilyemmódon fedezett hiányon felül azonban igen jelentékeny olyan kiadásai voltak a múltban az államnak, amelyet az állaimi költségvetés keretein kívül számoltattak el.» A végén pedig azt mondja, hogy: «Az e címen az államot terhelő függő kölcsönök összege a 33-as bizottságnak 363 millióiban lett bejelentve, — tehát nem azt mondja, hogy ez az egész, — de itt érik a 6-os bizottságot^ az egyes tárcák költségvetéseinek részletes tárgyalásánál jóformán naponta kellemetlen meglepetések.» T. Ház! Az ilyen ítéletek mellett szó nélkül elmenni, azt hiszem, nem szabad. Teleszky tárgyilagos ember, sem kormánypárti, sem ellenzéki ember, csak az ország érdekeit akarja szolgálni, legalább is nem hiszem, hogy a kormánypárthoz ellenséges vonatkozásban lett volna, különben nem lehetett volna a 6-os bizottság elnöke. El lehet tehát fogadni valóságnak azt, amit itt mond. Ha osak az áll, amit Teleszky János mondott, akkor is önöknek becsületbeli kötelességük volna elmenni arról a helyről, a népet nem tovább kormányozni, hanem újonnan a néphez fordulni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) megmondani hogy ez és ez történt, s követelni, hogy a nép approbálja azt, amit tettek. Meggyőződésem az, hogyha a nép tudta volna júniusiban, hogy milyen viszonyok uralkodnak, ma önök nem ülnének itt ilyen nagy többségben, szuronyok segítségével sem. (Farkas István: Becsapták a választókat!) Elnök: A képviselő urat ezért a közbeszólásáért rendreutasítom. (Berki Gyula: Ma is választ a nép és sajátságos, ezer szóval vezetünk ma délelőtt! — Kabók Lajos: Nyilt erőszak mellett! — Berki Gyula: Ott volt az ellenzéki jelölt. Százezer pengőt kértek. — Bródy Ernő: Mi van a nyilt szavazással? — Berki Gyula: Nyiltan vagy titkosan; százezer pengő!) A képviselő urakat kérem, hagyják abba folytonos közbeszólásaikat. (Rassay Károly: Annak a válasz-