Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

3ââ Az országgyűlés képviselőházának BU- ülése 1982 május 12-én, csütörtökön. ezt aktákkal fogom bizonyítani, de a képviselő úr önként távoltartotta magát ettől a konferenciától (Tobler János: Honnan tudjál) és nem tartotta szükségesnek, hogy a magyar hazát ott megmentse- (Tobler János: A képviselő úr ne kényszerítsen engem, hogy ezen az úton toivább menjek, mert mást is tudnék mondani! — Homonnay Tivadar: Kinek a költségén mentek kii) Elnök: Kérem Homonnay képviselő urat, maradjon csendben! Peyer Károly: A törvény által meghatározott költségen. (Homonnay Tivadar: Vagyis a magyar parlament költségén! — Kertész Miklós: Ennek legnagydbfTrészét magyar munkások fizetik!) A képviselő úr akkor önként lemondott erről a megbízatásról, ezt a képviselő úr csak koneedálni fogja? (Tobler János: Nem!) Egyszerűsítsük a kérdést és mondjuk meg, hogy a képviselő úr elfeledkezett, vagy nem tartotta szükségesnek, hogv ott felszólaljon, de amikor itthon támadás érte ezért, nem tudom honnan, akkor ez elől a támadás, elől most úgy kíván kibújni és ez ellen úgy kíván védekezni, hogy azt mondja, hogv nem kapott ott szót Ha nem kapott szót, akkor tetszett volna levelet írni, tetszett volna írásban tiltakozni önnek, vagy a magyar kormány ott lévő két képviselőjének. Hárman voltak velem szemben. (Zaj.) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása címén kért szót. A képviselő úrnak a szót megadtam. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Végtelen sajnálatomra, nem voltam jelen Kállay Miklós úrnak annál a beszédénél, amelyet a költségvetési vita során tartott és amelyen foglalkozott az én felszólalásommal is. Meg kell állapítanom, hogy felszólalásomat talán szónoki figurából, talán félreértésből, de teljesen rossz beállításban adta elő. Az igen t. képviselő úr ugyanis azt mondta, hogy én Bethlen István volt miniszterelnök úrnak azt mondtam volna beszédemben, hogy hogyan mer felszólalni a parlamentben s azzal vádoltam meg, hogy felhatalmazás nélkül elköltött 600 milliót. Ezzel szemben felolvasom a parlamenti naplóból beszédem helyes szövegét, amely a következőképpen szól (olvassa): «Bánt valami, meg kell mondanom úgy is, mint debreceni képviselőtársamnak, hogy én azt vártam volna a volt miniszterelnök úrtól, aki valaha az alkotmánypárt tagja volt, hogy itt a parlamentben egyszer már nyíltan választ adjon arra, hogy hogyan mert és tudott a kormánya költségvetésen kívül 600 milliót az ország pénzéből elkölteni.» Ezt az állításomat teljes egészében fenntartom; ezt Kállay Miklós igen t. képviselő úr sem cáfolta meg. Sajnálom, hogy a volt kormány tagjai 8 hónapon keresztül erre a kérdésre sem itt a parlamentben, sem az ország közvéleménye előtt mindezideig választ nem adtak, de az én megállapításom teljesen ellenkezik Kállay Miklós igen t. képviselőtársam megállapításával. Valószínűleg nem nézte meg az én beszédemet és azt idevonatkozólag félreértette. Nekem voltaképpen súlyos kifogásaim voltak ez ellen is, hiszen az adósságokat nem mi kapartuk ki az ellenzék részéről, hanem éppen a túlsó oldalt támogató 6-os és 33-as bizottság tagjai. Nekünk súlyos kifogásunk volt éveken keresztül arravonatkozólag, hogy a parlament budget-joga a kormány részéről nem respektáltatott, hogy az állami számvevőszék ellenőrzési jogát nem respektálták. Amit mondtam általánosságban, lehet, hogy ez a közel 600 milliós függő adósság, amely egyrészt adósság, másrészt jótállás, harmadik részben pedig kötelezettség, talán egy-két tételre nem áll meg, de nagyrészében erre a 600 milliót kitevő rövidlejáratú függő adósságra vonatkozólag az én megállapításom megáll, szinte annak a karrakterisztikumát képezi. • Ezeket voltam kénytelen elmondani. Nem mondhatja tehát a t. képviselőtársam azt, amit mondott, hogy én nem tanulmányoztam a felhatalmazási törvényeket, mert én tíz esztendőn keresztül itt a parlamentben többi képviselőtársammal együtt egyebet sem tettem, mint óva intettük a parlamentet, hogy a kormánynak a költségvetési törvénnyel kapcsolatban általános felhatalmazásokat adjunk és a magunk részéről az állami bevételeknek és kiadásoknak kezelését a költségvetés keretén belül az^ állami számvevőszék közbenjöttével, ellenőrzésével kívántuk foganatosítani. Fenntartom azt az állításomat is, hogy ezen adósság nagyrésze az állami költségvetésben, a költségvetési kiadások többleteiben és a zárszámadási kimutatásokban nem áll benn. A másik megállapítása az volt az igen t. képviselőtársamnak, — aki különben helyeselte s amint hallottam, Berki igen t. képviselőtársam, Hunyady és Vázsonyi képviselőtársaim is helyeselték — hogy a vezérünk által megállapított pártprogramul, amelyet én itt előterjesztettem, voltaképpen az egységespárt Programm ja és mintha azt az egységespárttól vettük volna át. (Berki Gyula: Nem egységespárt! — Dinnyés Lajos: Az igaz!) Nem tudom akkor, hogy mi az egységespárt ? (Berki Gyula: Pártok szövetsége!) Mi tíz esztendő után hoztunk idevonatkozólag egy kibontakozási programmot, olyan programmot javasoltunk a Háznak, amilyet tíz esztendeig az egységespárt nem cselekedett. Ennyit óhajtottam megjegyezni. Elnök: Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen! (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 10 óra 43 perckor.) Hitelesitettélc Fiiz Artúr s. k. Csikvándi Ernő s, k. naplóbirálő-bizottsági tagok.