Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

310 Àz országgyűlés képviselőházának 8í* Erre vonatkozólag megindultak a tárgyalások, de — sajnos — eredménytelenül. Még Bud pénzügyminiszter úr elnöklete alatt több ízben összegyűltek ezek az érdekeltségek, sajnos azonban, az ő legjobb akarata és szándéka mellett is a nagyipari szeszgyárak hatalma meghiúsított minden kibontakozást. Miben áll ennek a szeszkartellnek, illetőleg a szeszértékesítőn belül annak a nagyipari érdekeltségnek hatalma? Az 1908 : XXVIIL te. megállapította, hogy a szesztermelés mezőgazdasági ipar. Ugyanakkor előírta kötelezőleg azt is, hogy egymásután kell a nagyipari szeszgyáraiktól a kontingest megváltani. Es meg is történt, és pedig hektoliterenként kártalanítva 65 aranykoronával. Amikor a kisgazdapártnak az a kiváló pénzügyminisztere, Hegedűs Lóránt, 1921-ben megalkotta törvényét erről az úgynevezett szeszértékesítőről, az 1921 : XLI. tcikket, akkor azt az állapotot, amelyet talált, ebben a törvényben a következőkben változtatta meg. A nagyipari szeszgyárak akkor megváltást kaptak hektoliterenként 65 aranykoronás áron és — mondom — annak ellenére, hogy a megváltási árat felvették és az összes keretük, kontingensük abban az időben, 1921-ben csak 55.723 hektoliter volt, ugyanakkor pedig a mezőgazdasági szesziparé 191.000 hektoliter volt, Hegedűs Lóránt ezt egyszerűen nullifüálta, a nagy szesziparnak egy 80.000 hektoliteres keretet, kontigenst biztosított, a 245 mezőgazdasági szeszgyárnak pedig csak összesen 160.000 hektolitert. Ez tehát nagy injuria, a törvénynek semmibevevése volt. Sajnos, az akkori kisgazdapárt — nem tudom, milyen nyomás alatt — belement ebbe, ami a nagyipari szeszgyáraknak ilyen illegális — hogy úgy mondjam — hasznot biztosított, amely a mai napig is fenntartatott. (Szabóky Jenő: Miért szavazták meg?) Nem voltam akkor képviselő. (Egy hang jobbfelől: Főispán volt! — Zaj.) En a magam részéről még csak azt akarom megállapítani, hogy a pénzügyminisztériumban ebben a kérdésben, sajnos, mindig a legrigorózusabb elzárkózás álláspontját láttuk. Lehetetlen álláspont az, — amelyet ma is meg lehet cáfolni — hogy az ipari szeszgyár drágábban termel, mint a mezőgazdasági. Hogy ezt mindenki egyszerűen megérthesse, számokat mondok. (Halljuk! Halljuk!) Egy hektoliter szesz előállításához 3 métermázsa tengeri vagy 10 métermázsa burgonya vagy 4 métermázsa melasz szükséges. A 4 métermázsa melasz, amelyet a nagyipari szeszgyárak kifőztek, métermázsánként 4 pengő volt az idén, tehát négyszer 4 az 16 pengő, ez volt az ő alapáruk, ugyanakkor pedig a mezőgazdasági szeszgyáraknak 3 métermázsa kukoricát vagy 10 métermázsa burgonyát kellett felhasználniuk. Méltóztassék ezt mint alapárat venni: ez 15 pengővel számítva, kitett legalább 45 pengőt, és ugyanakkor ezen törvény alapján ezen szeszértékesítő nagyipari szeszgyáraknak ugyanazt az átlagárat fizették ki, mint a mezőgazdaságiaknak. A Leipziger Vilmos-szeszgyár és egy másik kisebb szeszgyárunk, a kettő együttvéve, több mint 30.000 hektoliter kontingenssel rendelkezik. Micsoda horribilis hasznot biztosíthatnak ezek maguknak ezen 43 pengős átlagár mellett is ugyanakkor, amikor a mezőgazdasági szeszgyárak legnagyobb része meg sem tudott indulni, (Igaz! Ügy van!) több mezőgazdasági szeszgyár pedig nem tudja üzemét folytatni. ; (Farkas Elemér: Ez így van!) Ugyanakkor nem látjuk, hogy a pénzügyminisztériumban ebben a tekintetben a legcsekélyebb hajlam is ' ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, volna arra, hogy ezen az igazságtalan állapoton változtassanak. Hiába terhelik meg akár a motalkó árának felemelésével, akár a borpárIát miatt a fogyasztási szesz árának felemelésével a fogyasztást, annak ellenére, hogy a kezeim között levő hivatalos adatok szerint — rövid az idő, nem akarok rá kitérni — egyetlenegy szeszkategória sincsen, amely ezt az átlagárat ne fölözné, mégsem jön ki egy olyan átlagár, amely átlagár mellett a mezőgazdasági szesztermelés rentábilis volna. Nem jön ki pedig azért, mert a nagyipari szeszgyáraknak hatalmas befolyása folytán módjukban van mindig olyan nagy keretet megállapítani, amely keret mellett exportálhatnak, amely exportra súlyos milliókat kell, hogy ráfizessünk. Es csak azért történik mindez, hogy átlagár jöjjön ki, amely mellett egyedül és kizárólag a nagyipari szeszgyár tud reuzálni, a mezőgazdasági szeszgyárak pedig kénytelenek üzemeiket megszüntetni. A múltkoriban az egységespárt részéről erre vonatkozólag aposztrofáltattam. En akkor azt az ígéretet tettem, hogy módomban lesz a költségvetési vita folyamán erre vonatkozólag egy határozati javaslatot beterjeszteni. Határozati javaslatomat most beterjesztem és tisztelettel kérem, tisztán és kizárólag agrár érdekből és agrár szempontból ennek szíves elfogadását. A kormány keze ebben a tekintetben megkötve nincs, a kormánynak módjában van akár törvényjavaslattal idejönni, akár a felhatalmazási törvény alapján intézkedni. Hisszük és elvárjuk a kormánytól, hogy valóban a mezőgazdasági ágazatoknak és a mezőgazdaságnak érdekeit fogja szívén viselni. Határozati javaslatom a következőképpen szól (olvassa): «Utasítsa a t. Ház a kormányt, miszerint a szesztermelés újonnan való rendezéséről az 1921 : XLI. te. módosításáról törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. Amennyiben a Ház munkarendje folytán ez haladéktalanul keresztülvihető nem volna, úgy a felhatalmazási törvény lehetőségei keretén belül még a jövő termelési év — tehát 1932 szeptember elseje — előtt intézkedjék a mezőgazdasági szeszipar katasztrofális helyzetének megoldásáról, az ipari és mezőgazdasági szesz árdifferenciájának alapulvétele mellett». (Szabóky Jenő: Az átkos 33-as bizottság útján!) Amenynyiben a kormánynak módja van és az igen t. képviselő úr is ittmarad, nagyon szívesen vesszük, ha törvényjavaslatot fognak beterjeszteni. (Egy hang a középen: A 33-as bizottságban!) A 33-as bizottságban, sajnos, általában mindig hiába beszélünk:. (Szabóky Jenő: Látom!) Kérem, képviselő úr, a tíz napig tartó költségvetési vitánál a legkülönbözőbb kívánalmakkal álltunk elő. A mi sorsunk nem itt dől el, a törvényjavaslatok, általában az intézkedéseik nem itt történnek. iSajnos, a 33-as bizottságban sem. A nagyipari vállalatok, a kartellek és nagybankok irodáiban dől el nagyon. sok kérdés és javaslat. Nem tudom, ínég csak közbeszólások alalkjában hallottam, — talán holnap lesznek erre vonatkozóan adatok — hogy igaz-e ez a hír, hogy mennyire nem itt dől el a sorsunk. Az egységespártban, a kormánypártban Zsitvay Tibor igazságügyminiszter úr határozott ígéretet tett, hogy néhány napon belül a földtéherrendezésről szóló javaslatot, vagy tervezetet a Ház elé hozza, ismertetni fogja. Elmúlt már három hét és még mindig nincs belőle semmi, hanem az a hír, hogy azt a 40 vagy 50 milliót, amelyet kincstári pénztárjegyek leszámolása ellenében