Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84. közzé és váljék ismertté.» (ÖstÖr József: Majd a számok beszélnek!) Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a határozati Javaslatot elfogadni. (Zaj a baloldalon. — Östör József: Beszéljenek a számok! — Elnök csenget.) Az adóstatdsztika kérdésével kapcsolatban óhajtok egészen röviden, pár szóival foglalkozni azzal a ma már annyira elfajult és szintén az izgatások közé sorolható ..állásponttal, amely a mammutfizetések, -az álláshalmozások, a jövedelemszaporítások, a nagytőke, sth' kérdésében megnyilvánul. (Zaj.) Ne méltóztassanak félreérteni, én sem vádbeszédet, •sem védőbeszédet ebben -a kérdésben tartani nem óhajtok, én csak pár momentumra óhajtanám a mélven t. Ház szíves figyelmét felhívni. Azt hiszem, hogy egy polgári társadalomban általában a nagytőke és a nagyjövedelmek ellen szenvedélyes agitációt folytatni nem helves és nem igazságos. Nem igazságos továbbá az én szerény véleményem szerint az álláshalmozás ellen általában izgatást folytatni akkor, amikor még nem is definiáltuk eddig, hogy hát tulajdonképpen mi is az az álláshalmozás. (Ügy van! Ügy van! jobbfélől.) Az álláshalmozások a legtöbb esetben munkahalmozást jelentenek és nem is olyan régen még kalapot emeltünk az előtt, aki több munkakörben vállalt feladatot, (östör József: Megdicsértük!) a legtöbb esetben csak azért, hogy családjának így ebből a többmunkából szerezze meg a megélhetéshez szükséges jövedelmet. (Ügy van! Ügy van! jobb felől. — Ostor József: Es megdicsértük! — Farkasfalvi Farkas Géza: Az álláshamozás nem egy a munkahalmozással! Álláshalmozás és munkahalmozás között különbség van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szinyei Merse Jenő: Azt hiszem, az ilyen munkahalmozó ellen senkinek kifogása nem lehet. Nem lehet kifogása akkor, amikor igen /erős szavak hallatszanak ma a munka szabadságának törvény beiktatása mellett. Általában azt tartom, hogy ezt a kérdést higgadtan és szintén objektíve kell kezelni, illetőleg anmak megoldását keresni. Magam részéről annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy a nagyjövedeluíeknek, a nagytőkéknek, a nagyvagyonoknak és a munkahalmozásoknak, vagy ha tetszik, ál•láshalmozásoknak jogosságát elismerem akkor és annyiban, ha először ezek a nagy vagy ónok, nagytőkék, nagy jövedelmek abban a mértékben veszik ki részüket a közteherviselésből, (Helyeslés jobbfélől.) ahogyan azt az igazságos és progresszív adózási rendszer megkívánja és másodszor, ha tényleg kiváló, rendkívüli és nagy hasznot hajtó munkásság elismeréséről, komoly munkahalmozásról van szó. Ezzel a két feltétellel, azt hiszem, a munkahalmozások és a nagytőkék megítélésénél egészen más álláspontra kell, hogy jussunk. Itt tulajdonképpen igen tekintélyes adóalanyokat tui dunk nyerni, amelyek az adófizetésben

r való részvételükkel megkönnyítik az államháztartás helyzetét és talán még módot nyújtanak majd arra is, hogy a kormány esetleg több adóbevételhez jutván, az adókönnyítések hálás feladatához foghasson, vagy munkaalkalmakat tudjon teremteni. Mélyen t. Képviselőház! Kétségkívül vannak ezen a téren problémák, amelyeket mindenesetre majd az adóstatisztika fog eldönteni. Éppen ezért nem akarok ezeknek a kérdéseknek elébük vágni ez alkalommal és csak egészen futólag érintek még .pár kérdést, ameülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 303 lyek beletartoznak ebbe a kérdéskomplexumba. Itt vagyok bátor mélyen t. képviselőtársaim szíves figyelmét felhívni a társulati adótörvény 16. Vára, amely azt mondja (olvassa): «Az adó kivetésére illetékes hatóságnak jogában áll a nyereség-veszteségszámlát abból a szempontból vizsgálat tárgyává tenni, hogy a vállalat igazgatóságának és személyzetének járandóságai, valamint a reprezentációs költségek fejében kiadott összegek a vállalat természetével és terjedelmével arányban állanak-e. Az aránytalanul nagy különbözetet az adóalaphoz hozzá kell számítani.» A későbbiekben azt mondja a társulati adó hivatalos Összeállítása (olvassa): «A járandóságok arányos voltának elbírálásánál figyelemmel kell lenni egyrészt arra, hogy a lefolyt évben milyenek voltak a megélhetési viszonyok, másrészt arra, hogy az egyes tagok a vállalat érdekében milyen munkásságot fejtettek ki.» Aat hiszem, t. Képviselőház, itt megvannak a törvényes rendelkezések, amelyeket lehetne alkalmazni és _ legfeljebb csak r azt lehet vitatni, hogy vájjon az adó kivetésére illetékes hatóságok alkalmasak-e mindenben ezeknek a szempontoknak elbírálására. Ez azután más kérdés, ezen lehet vitatkozni. Mélyen t. Képviselőház! A társulati adóval kapcsolatban volnék bátor egészen röviden még az üzemek kérdését érinteni, amelyet elsősorban szintén adózási szempontból fogok fel. Azt hiszem, hogy a mai körülmények között, amikor az adóbevételekre olyan nagy szükség van, nem közömbös az a kérdés, hogy az állami és közületi üzemeknek nagyrésze adómentes, a társulati adót nem fizeti, egyrésze pedig sokkal alacsonyabb adókulcs, szerint adózik, mint az egyéb magánvállalatok. Ajnint jól méltóztatik tudni, a társulati adó kulcsa a társulati adót fizető köizségi üzemeknél 5%-tól 15%-ig terjed, ezzel szemben pedig az egyéb vállalatoknál 16%-tói 30%-íg. Ez szintén nem közömbös kérdés és kétségtelen, hogy majd az^ adóstatisztikák alapján megindítandó arányosítás munkájánál erre is figyelmet fog kelleni fordítani. T. Képviselőház! Méltóztatik tudni, hogy a gazdatársadalom megsegítését a kormány a földadó elengedése útján és egyéb, a közmunkaváltságot a legkisebb gazdáknál mérséklő módon és még esetleg az export támogatásának útján óhajtja megvalósítani. A földadóelengedés kérdéséhez óhajtanék pár megjegyzést tenni. A földadónál as alapvető törvény tulajdonképpen abból indul ki. hogy (olvassa): «a föld tiszta jövedelmének vétetik a közönséges gazdálkodás mellett tartósan nyerhető középtermésnek értéke, levonván belőle a gazdálkodási rendes költségeket». Azt hiszem, ha a földadótörvénynek ezt az alapvető elvét bonc-kés alá vesszük, megállapíthatjuk, hogy ezek a feltételezések a megváltozott gazdasági viszonyok következtében' így fenn nem állanak, mert sem azt nem mondhatjuk, hogy a termények árában és értékében nem következett volna he abnormális esés, sem pedig azt nem állíthatjuk, hogy a. gazdálkodási rendes költségek- megmaradtaik volna azon az átlagos nívón, amely a föld adók ataszteri, munkálatok idejében ifennállott. Sőt ha a harmadik tényezőt, a középtermést vesszük, itt is megáll api th a tjaik, hogy a legutóbbi három esztendőben, enyhén szólva, ia'en silány termésünk volt. Ezeket csak azért vagyok bátor félhozni, hogy • ezzel is megnyugtassam ;azokat»'akik ;-,a