Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

292 Az országgyűlés képviselőházának BU sünket az előbb említett módon át nem szervez­zük és át nem alakítjuk, addig ez a költségve­tés szűk és kicsi lesz. Ügy fogunk járni vele, mint ahogy egy igen szellemes politikus mon­dotta hasonlatképpen, az a hölgy, aki egy szűk és kicsi báli cipőt rendelt magának, amely igen tetszetős mindaddig, amíg nem használja, de amikor táncolni akar benne,, jajgatni fog a kínlódástól. Igen sokan vannak még feliratkozva, éppen ezért szakkérdésekkel az egyes tárcáknál sze­retnék foglalkozni. A bürokrácia és a közigaz­gatás túltengésének katasztrofális voltáról, az anyagbeszerzésnek hibáiról és a militarista szellem megteremtésének szükségességéről a részletes vita során szeretnék szólani. Itt csak általánosságban kívánom követni az eddigi vitaanyagnak főbb momentumait. Ennek meg­felelően két részre osztanám beszédemet és elő­ször foglalkozni szeretnék a kormány és az egy­ségespárt elleni támadásokkal, másodszor pedig a kormánnyal szemben támasztott jogos köve­telésekkel. Rassiay Károly képviselőtársaimnak egy be­széde szerint nincs ellenzék azért, mert a kor­mány a választásokon kiirtotta az ellenzéket. Naiv mondás, mert ellenzék van, tudjuk, lát­juk, hogy néha számarányát messze túlhaladó hangossággal ad életjelt magáról. Az ellenzék gyengesége azonban nem kicsiny számarányá­ban rejlik, hanem abban, hogy eszmeileg gyenge; abban, hogy nincs benne hit, erő, len­dület, meggyőződés és az igazságában való hit átitatottsága ; főképpen gyenge pedig abban, hogy politikai jelszavakkal dolgozik, csak kri­tizál, de a termelő munkában résztvenni nem akar. (Homonnay Tivadar: Egyetlen ellenzéki képviselő sincs itt!) Az ellenzék jelenlegi harca a régi nagy küz­delmeknek csak paródiája, aminthogy személy szerint is a mai ellenzéki vezéreket megkapjuk akkor, ha Andrássy Gyulából, Vázsonyi Vil­mosból és Justh Gyulából köbgyököt vonunk. (Derültség.) Egyet azonban el kell ismernünk, egyben ügyes az ellenzék: a jelszavak megvá­lasztásában. Abban ügyes, hogy tudja azt, hogy a tömegeknek egyszerű, primitív jelszavak kel­lenek, amelyeket mindenki megért, amelyeket könnyen appercipiálni lehet és ilyen egyszerű jelszavakból is csak keveset szabad agitációs táplálék gyanánt a közéletbe kidobni. A mai politikai életet három jelszó domi­nálja: az egyik a pazarlás, a másik a koncen­tráció követelése, a harmadik pedig a titkos választójog. Nézzünk szembe e három jelszóval. Aki a pazarlás miatt emel vádat az egy­ségespárt és a kormányzat ellen, annak legyen szabad emlékezetébe idéznem egy gondolatot, amely a békeszerződésekhez kapcsolódik. For­dítsuk le a békeszerződést magyar nyelvre és akkor meg fogjuk tudni, hogy ez a szerződés azt jelentette, hogy az entente-hatalmak Ma­gyarországot parasztország nívójára és sor­sára akarták visszataszítani. Azt akarták, hogy búzát termeljünk, állatokat tenyésszünk és en­nek szolgáltatásával jobbágysorsra ítéltek min­ket. Halálos ítélet volt ez, mert azt akarták, hogy Magyarországon ne alakuljanak többé vá­rosok, ne létesüljenek gyárak és ipari góc­pontok, azt akarták, hogy nálunk ne égjen vil­lanylámpa, ne legyen fehér abroszunk és ne használhassunk szappant a mosdáshoz. Erre a a sorsra ítélték az országot és ha az elmúlt 12 esztendő alatt e halálos ítélet végrehajtásának eltolása érdekében ez a nemzet és kormányzata áldozatokat hozott, ha emberfeletti erőfeszítés­. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. sel próbált mégis építeni, alkotni, termelni, próbálta az országot a halálos ítélet alól el­vonni, vagy az ítélet végrehajtását kitolni, azért szemrehányást tenni senkinek sem szabad. (Ügy van! a középen.) A másik nagy nemzetmentő gondolat, amellyel foglalkoznak, a koncentráció, a nem­zeti erők egyesítésének kérdése. Legyen szabad megkérdeznem, hogyan képzelik ezt a kocentrá­ciót? Milyen legyen a koncentráció, kikből áll­jon, mit akarnak csinálni, milyen legyen a for­mája, a módja, mi a programmja, eszméje, me­lyek a gyakorlati útjai 1 Amíg ezekre a kérdé­sekre választ nem kapunk, addig még foglal­kozni sem szabad ezzel a problémával. De egyéb­ként is, ha valóban olyan súlyos a politikai helyzet, mint amilyennek odaát festik és állít­ják, akkor óva intem a tisztelt ellenzéket attól, hogy a koncentrációba belemenjen, mert akkor nagy szükség volna arra, hogy ne vegyenek részt semmiféle munkában, (Sándor István: Az itt levő ellenzék nem akarja!) hanem ment­sék át magukat arra az időre, amikor esetleg — az ő állításuk szerint — mi nem tudjuk többé az ügyek intézését a kezünkben tartani. Ami pedig a titkos választói jogot illeti, méltóztassék e tekintetben körülnézni azokban a kerületekben, ahol titkosan választottak. A fővárosban például a titkos választói jog mel­lett a kormányzói pártok semmivel sem bizo­nyultak gyengébbeknek, mint az ellenzéki pár­tok együttesen. (Egy hang half elől: Akkor meg kell csinálni mindenütt!) Es szabad talán még arra is hivatkoznom, hogy a legnehezebb kerü­letben^ Budapest déli kerületében, Usetty Bé­lának és nekem 24.000 szavazatunk volt, annyi, mint senkinek ebben a képviselőházban. Mi te­hát nem félünk a titkos választói jogtól, kizá­rólag arra vagyunk tekintettel, hogy ne máról­holnapra, ne hirtelen és ne előkészületlenül ve­zettessék be, foglalkozzunk vele. (Homonnay Tivadar: Teljesen igaz!) Hogy a jelszavak hangoztatása közben de­magógiát is használnak és űznek a túlolda­lon, azt is meg kell állapítani. Mert mi másnak nevezhetném, mint demagógiának, amikor Vá­zsonyi János képviselőtársam, aki apjától örökségképen vette át egy polgári párt vezéri pozícióját a Képviselőházban tartott beszédé­ben a szociáldemokratapárt szálláscsinálójá­nak állt be. Avagy nem furcsa-e, amikor egy másik nagy történelmi név viselője, egy fiatal kép­viselőtársam a pártkeretek' felbomlásától várja a helyzet megjavulását, anélkül, hogy meg­tudná mondani, hogy a mai pártkeretek helyébe mit állítana? Vájjon gondol arra, hogy a gaz­dasági válságot még valahogy elbírta az or­szág, de feltétlenül összeomlás következik be, ha a gazdasági krízishez egy politikai krízis is járul. Történhettek hibák, lehetnek bűnök, ame­lyek a magyar állami életben előfordulnak, eze­ket azonban ez a párt fedezni nem hajlandó. Mi nem helyeseljük a csendőri brutalitásokat, amelyeket egyre gyakrabban hánytorgatnak fel a, túloldalon. Azonban egyoldalú bemondások alapján ítéletet mondani ezekben a dolgokban senkinek sincs joga. Hasonlóképpen nem helyes­lem azt sem, ha a magyar közigazgatásban van­nak olyan főtisztviselők, akik egynél több jö­vedelmet élveznek és akadnak olyanok, akik poziciójukat, állásukat, hatalmukat használ­ják fel, különböző helyeken való elhelyezkedé­sére, ahonnét külön jövedelmet, pénzt húz­zanak. Ez a párt éppen ezért elvárja a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents