Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

âO Az országgyűlés képviselőházána képviselőtársaim, akik magukat liberálisoknak nevezik. Itt sokkal nagyobb világfelfogásbeli különbségek küzdenek meg: mindenütt a vilá­gon a polgári társadalom áll szemben a bolse­vizmussal. (Ügy van! Ügy van! — Rassay Ká­roly: Es a diktatúrával!) Ha a magyar polgári társadalom nem fog összefogni, iákkor ez az ország forradalomiba és onnan a bolsevizmusba fog jutni. (Ügy van! Ügy van!) Ameddig ez a klikk, amely tíz éven keresztül Magyarországon rosszul kormányo­zott, (Berki Gyula: Micsoda klikk? — Zaj a jobboldalon.) tovább fog kormányozni, addig a legnagyobb veszedelmet látom és óva intem az országot, utalva 1918-ra, amikor szintén óvia intették. (Farkas Elemér: A képviselő úrnak nincs joga klikkről beszélni. — Berki Gyula: 1917-ben kezdődött a forradalom, amikor Tisza Istvánt sikerült hátulról ledöfni! 1917-ben kez­dődött a katasztrófa! — Zaj.) Elnök: Berki képviselő urat kérem, ne szól­jon állandóan közibe! Örgr. Pallavicini György: Igenis, csak egy nemzeti összefogás fog minket kivezetni a mai helyzetből. Mindazok, akik ezt a nemzeti összefogást meg akarják gátolni, Magyarország sírásói. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) A költségvetést nem fogadom el. {Hosszan­tartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a balolda­lon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Péchy László! Péchy László: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljk!) Mai felszólalásomban nem külpoliti­kai, hanem gazdasági kérdésekkel óhajtván fog­lalkozni, ezért nem is kívánok bővebben reflek­tálni előttem szólott igen t. képviselőtársaim külpolitikai eszmemenetére, egy kérdéssel azon­ban mégis foglalkoznom kell, nehogy gróf Bethlen István képviselőtársamnak a Tardieu­féle tervről tett nyilatkozata félreértésre ad­hasson okot és alkalmat, mert ez az ország ká­rosodásával jár. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon. — Szilágyi Lajos: Tudatosan félrema­gyarázzák! — Jánossy Gábor: Igaza van Szilá­gyi Lajosnak.) Lehetséges, hogy félreértésen ala­pul a volt miniszterelnöik úr kijelentésének ér­telmezése, de ez nem is csodálatos albban az ir­tózatos zajban, amellyel igyekeztek megakadá­lyozni az ő beszédét. Amikor gróf Bethlen Ist­ván igen t. képviselő úr a Tardieu-tervről nyi­latkozott, nem nyilatkozott a francia orientá­ció ellen, sőt arra kérte az igen t. kormányt, hasson oda, hogy Tardieu terve olyan formá­ban valósuljon meg, amely a mi igényeinknek megfelel. (Jánossy Gábor: Ügy van! Erről volt szó! — Ügy van, Ügy van! jobbfelöl.) Ezt le kellett szögeznem félreértések elkerülése végett­(Jánossy Gábor: Kérelem volt, figyelmeztető szó!) T. Ház! Arról, hogy igen i előttem szóló képviselőtársamnak a német szövetségről való felszólalása helyes volt-e, vagy nem, nyilat­kozni nem óhajtok, csak azt óhajtom ebben a kérdésben iis leszögezni, hogy gróf Bethlen Ist­ván nem is nyilatkozott a német szövetségről. O egyedül azt a kijelentést tette, (hogy abban az esetben, ha a Tardieu-terv nem volna meg­valósítható (Friedrich István: Javított formá­ban!) a mi előnyünkre, nem maradna más hátra, mint az Olaszországgal és Ausztriával való gazdasági együttműködés. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Nem azt mondta! — Szilágyi Lajos: Azt mondta! Tuda­tosan félremagyarázzák! Annak a játéknak 79. ülése május 6-án, pénteken. kedvéért, hogy Károlyi és Bethlen közé éket verjenek, a nemzet rovására! — Elnök csenget.) T. Ház! Most pedig rátérek beszédem tulaj­donképpeni tárgyára. Minden, a kormányok által előterjesztett költségvetés kiváltképpen bizalmi kérdés lévén, én az előterjesztett költ­ségvetést elfogadom. Elfogadom nemcsak párt­állásomnak megfelelően, hanem attól az erős meggyőződéstől is áthatva, hogy csakis a kor­mánynak az igazságot leplezetlenül feltáró, a csekély anyagi erőket a bajok helyes orvoslá­sára fordító, a termelési rendet a mezőgazda­ság minden ágában biztosítani törekvő s amire, természetesen agrárállam lévén, elsősorban a mezőgazdaság van legjobban ráutalva: a mező­gazdaság talpraállítását jelző, a pengő értékét fenntartó, a vásárlóképességet biztosító, a hitel­kérdés . egyes oldalainak rendezésére irányuló politikája képes ezt az országot kivezetni a fő­leg a gazdasági világkrízis által okozott nyo­morúságos és leromlott helyzetből. De a kormány iránti bizalmamnak másik alapja az a meggyőződés is, hogy a kormány egy pillanatra sem téveszti szem elől a tria­noni r békediktátum békés eszközökkel való megváltoztatását, mert hiszen mindnyájunk előtt nyilvánvalónak kell lenni annak a tény­nek, hogy a gazdasági világkrízis mellett le­szegényedésünk és leromlottságunk fő oka, or­szágunk naegcsonkítása, (Ügy van! jobbfelöl.) fogyasztási területeink elvesztése, (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) elsőrangú fogyasztási cik­keinktől való megfosztatásunk, népsűrűsé­günk természetellenes növekedése és a nyug­díjterhek egy jó részének az utódállamok ré­széről szerződés ellenére ránk való áthárítása. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Végül a kormány iránti bizalmamban megerősít annak a tudása és látása, hogy a kormány a kellő eréllyel és erővel képes és elszánt a belső rend és nyugalom biztosítására. Már pedig ennek a belső rendnek és nyuga­lomnak biztosítása elsőrendű szükségesség, mert még egy fölfordulást ez az ország nem bírna el, (Buehinger Manó: Beszélhet jelen időben, nem kell jövőben beszélnie!) az nem­csak gazdaságilag, de politikailag is tönkre­tenné. Ebbőla földfordulásból nem volna még egyszer feltámadás és Trianon revizója vég­kép eltávolodnék. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ilyen nehéz és sú­lyos viszonyok között igazán nagy szükség volna az egész nemzetnek összefogására, de elsősorban is legalább a polgári nemzeti erők­nek egymás megértésére. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Esztergályos János: Vájjon ezt mondta ön a román királynak is? — Moz­gás.) Éppen ezért az ellenzéknek a feladatát abban látnám a jelenlegi nehéz viszonyok kö­zött, hogy éljen a legerősebb kritika jogával, de ne akadályozza meg a nyugodt kormány­zás lehetőségét (Ügy van! jobb felől. — Kabók Lajos: Ki akadályozza? — Esztergályos Já­nos: Megvan még az a díszmagyarja, amely­ben a román királyt üdvözölte?) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Péchy László: Kérem... (Zaj. — A szónok szavai nem hallhatók.) ... önök kétségben van­nak. (Esztergályos János: Díszmagyarban, ma­gyar területen! — Jánossy Gábor: Láttad? Ott voltál? — Esztergályos János: Nem voltam ott!) A független kisgazdapártnak egyik illuszt­ris szónoka, Kun Béla, a felhatalmazási tör­vény tárgyalása alkalmával gróf Tisza István példájára hivatkozott. Végtelen örömmel

Next

/
Thumbnails
Contents