Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84>. magángazdaság szanálása. 1924 óta évről-évre vártuk, hogy mikor termeli ki Bethlen István a magángazdaság szanálására vonatkozó törvényjavaslatot, de semmiféle intézkedést e tekintetben nem láttunk. (Ulain Ferenc: Dehogynem, elment szarvasbőgésre!) Ellenben tapasztalnunk kellett, hogy a magángazdaság hónapról-hónapra mindinkább tönkremegy, hogy az adófizető alanyok lassankint teljesen tönkremennek s eljutottunk oda, hogy az egész ország ma egy éhező tábor, hogy azok, akiknek foglalkozásuk még van, akik ipart, kereskedelmet vagy földmívelést űznek, mind azon tűnődnek, folytassák-e iparukat, folytassák-e a kereskedést, vagy talán bezárják üzletüket, mert ezzel még megmenthetik talán vagyonuk egy csonkját, míg ha folytatják, lassú elvérzés lesz a részük. Ezt találjuk a mezőgazdaságban is. A földbirtokosok is tűnődnek, nemhogy a néhány évvel ezelőtt hirdetett többtermelés álláspontjára helyezkednének, hanem ellenkezőleg, a teljes külterjesség bevezetését látjuk már a vidéken, ami azt jelenti, hogy az ország politikailag éppúgy mint gazdaságilag teljesen csődbe megy, teljesen a tönk szélére jutott és ezt foglalkozásra való tekintet nélkül elmondhatjuk. Nem tudom belátni, hogy az a nagy erőfeszítés, amelyet a választópolgárok, az adófizetők teljesítenek most, az ország pénzügyi helyzetének rendbehozatalára, valóban meghozná azt az eredményt, amelyet meg kell hoznia. Egyik képviselőtársam utalt arra, hogy. a magyar költségvetés, beleértve az önkormányzati testületek költségvetését, beleértve az iskolafenntartási, az egyházfenntartási és a társadalombiztosítási terheket, egyesek számítása szerint a nemzeti jövedelemek körülbelül 40%-át veszi el. Ez azt jelenti, hogy a munkáknak 40%-át kell közcélra adni. Ilyen körülmények mellett egy országtól újabb áldozatot kérni nem lehet. Azért tartom teljesen irreálisnak ezt a költségvetést, amelyet a kormány beterjesztett, mert ebből az országból, még akkor is, ha az adóbeszedés jogát ki fogjuk adni, mint ahogy tegnap hallottuk, hogy Nyíregyházán ki akarják adni a forgalmi, a fogyasztási és a fényűzési adók beszedését, 806 millió pengőt beszedni nem lehet. Lehetetlen további áldozatokat kérni. Ha nem tették volna tönkre a magángazdaságot, ha az utolsó években a Bethlen-féle éra alatt csak az államháztartási zárszámadásokban muj tatkozó túlkiadások nem érnék el a 706 millió pengőt, vagyis majdnem akkora összeget, mint a magyar állam háztartásának egyévi összege, ha ez alatt a tíz év alatt az adófizetőktől, a magánháztartásoktól nem szivattyúztak volna ki kétmilliárd pengőnyi összeget, akkor még lehetne szólni arról, hogy valahogyan konszolidáljuk 806 milliós költségvetéssel ezt az országot és így ezt a költségvetést valahogy egyensúlyba lehetne hozni. Könnyű volt Angliának a maga gazdasági egyensúlyát valahogy helyreállítani, r könnyű volt ez olyan országban, ahol a magángazdaságot a kormányzat hibás politikája nem tette tönkre, ahol a háború előtt a nemzeti jövedelemnek csak 7%-át fordították a köztartozások fedezésére, ahol ez az összeg a háború után felszökött 17%-ra, a háborús adósságok fizetése folytán, majd pedig a válság ott is éreztetvén hatását, felment 21%-ra, ma pedig 25%-nál tartanak az angolok; emellett a 25% mellett azonban a külföldi adósságokat is^ meglehetősen erős tempóban tudják fizetni, és aki ülése 1932 május lé-én, csütörtökön. 271 az angol pénzügyminiszternek ,& napokban tett nyilatkozatát olvasta, olvashatta azt, hogy a közeli napokban és a közeli költségvetési évben az angol kormányzatnak legfőbb törekvése még radikális eszközökkel is hozzányúlni a költségvetési tételek lefaragásához, mert még olyan körülmények mellett is, amikor nem előzte meg a közterhek fedezésére szükséges összegeknek a nemzeti jövedelmek utáni 25%-os előteremtése, mint nálunk, a magánháztartások teljes tönkretételét, még akkor is ők előrelátóan a 25% lefaragását is szükségesnek tartják; nálunk pedig a kormányzat a nemzeti jövedelemnek 35—40%-os elvételével sem tudja az államháztartást egyensúlyba hozni. Nem tudja, mert nem képes a kormányzat azoknak a feladatoknak megvalósítására, amelyeket meg kellene valósítania. Egész ténykedésén nem látszik meg az, hogy valahogyan új mederbe tudná terelni az ország ügyeinek intézését, új csapásokat vágna, új gazdasági politikát kezdene és ezzel megteremtené gazdasági alapját az új Magyarországnak. (Jánossy Gábor: Világhatalmi erők állanak útjában!) Könnyű, t. képviselőtársam, világhatalmi erőkre hivatkozni mindenkor. Ez a legkényelmesebb módja az elintézésnek. (Jánossy Gábor: Ez nem kényelem, ez igazság!) Hogy ide jutottunk, az ennek a jelszónak a következménye, annak, hogy megnyugtatták magukat, a kormány megnyugtatta magát azzal, hogy a világhatalmi erők súlyosabbak, mint a magyar erőviszonyok. A másik ilyen frázis volt az, amikor mindig Trianon köpenyegébe burkolták magukat és azt mondották, (Jánossy Gábor: Senki se burkolózik abba! Itthon is voltak hibák!) hogy úgyis hiába minden, mert ez ellen hiába panaszkodunk, Nem lehet ilyen jelszavakkal fenntartani az országot és nem lehet ilyen jelszavakkal és ilyen körülmények között új generációt felnevelni. Az új generációt munkára, akarásra, öntudatra, politikai szabadsagok kiterjesztésére és egy új birtokpolitikai rendszer bevezetésére kell nevelni. Ha Magyarország mai helyzetéből a kormányzat ki akar lábalni, akkor nincs sürgősebb feladata, mint amire már rámutattam: egy új földbirtokpolitika megvalósítása és egy új földbirtokpolitika megvalósítása mellett azoknak a népességeknek, amelyek nem tudnak elhelyezkedni a hivatalokban, amelyek nem tudnak elhelyezkedni az iparban, az ipar tönkremenetele folytán, amelyek nincstelenekké váltak, azoknak a mezőgazdasági munkásoknak, akik a technika fejlettsége folytán tönkrementek: földhözjuttatása, hogy a földhözjuttatás folytán megvethessük egy egészséges földreform pénzügyi alapját. Ne méltóztassék, t. Képviselőház, arra hivatkozni, hogy ennek j pénzügyi bázisát nem lehet megteremteni. Meg I lehet teremteni elsősorban azzal a módszerrel, amelyre Kabók Lajos t. képviselőtársam költ| ségvetési beszédében rámutatott, aki szerint minden nagyobb nehézség nélkül le lehet faragni a mai költségvetésből 200 milliót, a 806 millió pengős költségvetést le lehet redukálni körülbelül 600 millió pengőre és akkor máris ! adódik 200 millió pengő arra a célra, hogy | helyes földibirtokpolitikát lehessen keresztülvinni. De tovább megyek, t. Képviselőház! Láttuk a legutóbbi tíz esztendő alatt, hogy volt ebben az országban pénz minden olyan célra, amely célnak megvalósítása a kormánynak érdekében állott, amely célnak megvalósítása közel állott a kormány tagjiaánaík f elfogásához, vagy ahhoz