Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

268 Az országgyűlés képviselőházának 8U a fejét és amelyet folytattak az akkori kormány tagjai, párosulva azzal az erőszakos választási rendszerrel és az ajánlási rendszernek azokkal a visszaéléseivel, amelyek akkor is divattá váltak, tudta a kormány az akkori többséget behozni. Amikor az új többség létrejött, amikor a Ház megalakult és megkezdte működését, a már a választások előtt beigért adócsökkentési javaslatból nem lett adócsökkentési javaslat, hanem új formájában terjesztették azt elő és ha ez bizonyos mértékig, látszat szerint, csökkentette is az adót, a valóságban adóemelést jelentett. Azóta a demagógiának egész sorozatát folytatta a kormányzat. Nem kell egyébre hivatkoznom, mint a volt miniszterelnök úrnak, aki velem együtt ugyancsak Debrecen városának egyik képviselője, évekkel ezelőtt, talán négy vagy öt évvel ezelőtt, Debrecenben elmondott beszámoló beszédére, amelyben megígérte a közszabadságoknak a háborút megelőző mértékre (való kiterjesztését. Kérdem a t. Házat, megtette-e a volt miniszterelnök úr ezt? Tett-e a volt miniszterelnök úr egyetlen lépést a közszabadságok kiterjesztése felél Minden intézkedésében csak azt láttuk, hogy a közszabadságokat nemhogy kiterjesztette volna, hanem ellenkezőleg, megnyirbálta. Itt van az ő ténykedése között magának a választójognak a kérdése és az önkormányzati testületekre érvényes alkotmányjogi kérdéseknek^ újból való rendezése. 1920-ban titkosan választott az ország. 1922-ben Bethlen István szükségrendelettel választatott, amely szükségrendeletben megszüntette t a korábbi érvényes rendelkezés alapján fennálló titkos választójogot és a titkos választókerületek számát erősen redukálta. 1925-ben tovább ment egy lépéssel a konszolidáció terén és a demagógia terén, akkor már megint csökkentette a titkos választókerületek számát, majd pedig, hogy betetőzze alkotmányos cselekedeteit, megalkotta a Felsőházról szóló törvényt, amelyet teljesen fasiszta alapon tervezett meg, amely törlvénynek megalkotásával kapcsolatban mindent el leihet gondolni, csak azt nem, hogy a közszabadságok kiterjesztése volt a feladat. Ugyanezt mondhatjuk a; vármegyék és városok önkormányzatára vonatkozólag is, amelyet megint olyan mesterkélt módon állított fel és iktatott törvénybe, ideértve még a Budapest székesfővárosra vonatkozó törvényt is, hogy valahogyan meg ne történjék az állampolgárok igazi akaratának érvényesülése, hanem az volt a cél, hogy valahogyan az állampolgárok akaratát korrigálja, amit magyarul szólva az állampolgárok akarata meghamisításának kell tekintenünk. Emlékeztetem a t. Házat arra is, hogy amikor Bethlen István most itt felállt a parlamentben, a világgazdasági helyzettől foglalkozott és a világgazdasági helyzettel igyekezett megmagyarázni az ő gazdasági politikájának teljes csődjét és a rendszer bukását. Bethlen István volt az, aki a múlt évben, talán csak egy esztendeje, közvetlenül a választásokat megelőzően, amikor ugyancsak Debrecenben programma ószédet tartott, de az ország más helyén is, valamelyik egységespárti képviselőjelött támogatására, 23 pengős búzát helyezett kilátásba; ugyanezt tette az akkori földmívelésügyi miniszer, Mayer János is, aki ugyancsak 23 pengős búzát helyezett kilátásba. Mi volt ez más, figyelembe véve a bekövetkezett eseményeket, mint a legrútabb demagógia, amelyet űztek a Behtlen-kormány akülése 1982 május 12-én, csütörtökön. kori tagjai, akik a választók előtt megjelentek!! Folytathatom azzal is, hogy amikor az ellenzék képviselőjelöltjei már előre bemondták a választásokat megelőzőleg, hogy a választások után a kormánynak legelső intézkedése lesz a köztisztviselők illetményeinek redukálása és az adóterhek növelése, akkor a kormány akkori tagjai, élükön az akkori miniszterelnökkel azt a kijelentést tették, hogy a köztisztviselői illetmények leszállítására való célzás, vagy ilyen nyilatkozat megtétele az ellenzék részéről nem más, mint üres kortesfogás. Amikor pedig a kormánypárt hatalomra jutott, akkor ebben a kérdésben megint az első ténykedései közé tartozott az, hogy a köztisztviselők illetményét leszállítsa és akkor sem volt annyira őszinte, hogy megmondta volna, hogy az államháztartás nem bírja el ezt a leszállított költségvetést sem, hanem emlékezzünk vissza az akkori kijelentésekre, akkor azt mondták, hogy ez csak erre a költségvetésre vonatkozik, szó sem lehet arról, hogy ez az akkor elkövetkezett első leszállítás a következő költségvetésben is benn maradjon. (Farkas István: Az inségadóra is azt mondták!) Azóta nem történt egyéb, mint a köztisztviselői illetmények lényeges és ismételt redukálása és ha viszonyítjuk a mai helyzetet az akkorihoz, akkor megállapíthatjuk, hogy amióta beígérték a köztisztviselőknek azt, hogy nem szállítják le tovább a fizetésüket, azóta legalább is 20 percenttel újból leszállították a köztisztviselők illetményeit. Azt is mondta azonban a miniszterelnök úr, aki demagógiáról mer beszélni a pénzügyi bizottságban, ígérte a hitbizományi reform megvalósítását. (Farkas István: Ezt már tíz esztendeje ígérik!) Már tíz évvel ezelőtt beígérték, hogy a programmjukban van, de sohasem csinálják meg! (Berki Gyula: Meglesz! Nyugodjanak meg, meglesz! — Farkas István: Maga nem lesz miniszterelnök! Kinek a nevében beszél! — Berki Gyula: Saját nevemben! — Farkas István: Akkor lépjen ki abból a pártból, mert az azt nem csinálja meg. — Berki Gyula: Kérem, ne vegye rossz néven, de a pártot én mégis csak jobban ismerem. — Farkas István: Maga már kilépett és^ bebizonyította, hogy rosszul ismerte azt a pártot. — Berki Gyula: Mégis csak én ismerem jobban, én sem vindikálom magamnak a szociáldemokratapárt ismeretét! — Farkas István: Ja, az más, az nem olyan párt, mint a maguké, maguknál ez a programmlepel, takaró és semmi más!) Berki t. képviselőtársam biztat azzal, hogy a hitbizományi reform meglesz. Ha a kormány ígéreteinek beváltását láttuk volna a múltban, talán még tudnánk bízni abban, hogy az^ idevonatkozó ígéretet is be fogja váltani és a közeljövőben a hitbizományi reformot, az egyházi birtokok és általában .a kötött birtokok reformját meg fogja valósítani és annak megváltoztatása útján új birtokpolitikai rendszert fog meghonosítani. Ez az egyetlen megoldás szerintem a politikai rendszerváltozás mellett, hogy az ország mai katasztrofális helyzetéből kikerüljünk. (Berki Gyula: Ebben igaza van! — Farkas István: Miért nem csinálják meg? — Berki Gyula: Majd a magyar gyarmatokon fogunk eszközörni telepítési politikát, van Magyarországon néhány 100 ezer hold gyar^ mat- — Farkas István: 1000 év múlva! — Berki Gyula: Ez,t csak úgy mondom, közéleti meggyőződésből!) Szabad nekem is szólanom talán? (Berki Gyula: Tessék! Halljuk a szót!) T. Képviselőház! Mondom, folytathatnám