Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1932 május 11-én, szerdán. 235 lattenyésztésünk fejlődésében és minden agrártermelési irányunkban le vannak fektetve, ezek mellett a dekadens állapotok és viszonyok mellett se engedjük tönkremenni, mert azt majd nem lehet visszaállítani, és ha vissza fog jönni az idő, amikor nekünk nem az lesz a főgondunk, hogy hogyan értékesítsünk, hanem, hogy hogyan termeljünk, akkor, ha ezt megelőzőleg nem tudjuk megmenteni ezeket az alapokat a termelés lehetőségének, ez a magyar mezőgazdaság végpusztulását fogja jelenteni. Inkey igen t. képviselő úr azt mondta, hogy 10.000 liternél van megállapítva cüu ci határ, ahol iparigazolványt lehet kapni. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy igenis, a vállalatok tömegét, a vállalatok közti egészségtelen és igazságtalan versenyt elimináljuk, amely mindig a termelőre hárította összes veszteségeit és rezsiköltségeit. A racionalizálásnak elvét vittük keresztül, mert így meg lehet óvni a termelőt attól, hogy a vállalatok a különböző versengésben maguknak ne tudjanak hasznot húzni, és hogy a gazda termelési költségeit megkapja. (Sauerborn Károly: Szóval újabb kartell! — Zaj.) Ez a

r kérdés az első megindulása annak az elgondolásnak, hogy a gazdák igenis, ne szervezetlenül, hanem termelési ágak szerint tömörítve álljanak szemben mindazokkal, akikkel szemben az ő érdekeik megóvása nemcsak agrárérdek, hanem nemzeti érdek is. Ezt célozza és ezt van hivatva ez a rendelet is teljesíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Zaj a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! Az a kérdés, amelyet az előttem szólott képviselőtársam itt felhozott, egyik következménye annak a fojtogató gazdasági atmoszférának, amely ennek a kormányzati rendszernek a következménye. De nemcsak gazdasági és politikai téren nem juthatunk szabad levegőhöz, hanem a kultúra fáj kultúrának csak a szabad levegőn megélni tudó és izmosodni tudó fája is elcsenevészedik ebben a fojtogató atmoszférában. Ennek igazolására a közelmúlt eseményeire és ezeknek az eseményeknek várható következményeire akarok most rámutatni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Magyarország néhány• nap múlva nagyon jelentős kultúresemény színhelye lesz: a nemzetközi Pen Club látogatja meg Budapestet, azzal tisztelt meg bennünket, hogy kongreszszusát itt tartja meg. Azt mindenki tudja, hogy az írótollnak, az alkotó művészetnek ez a nemzetközi alakulata, a humanista, a pacifista, a nemzetek feletti szellem kifejezője mindenütt és kötelességszerűen őre mindenütt az írótoll szabadságának. Aki a mai művészeti viszonyainkat ismeri, aki a szabad lélekzethez egyáltalán nem jutó atmoszférát^ ismeri, amely nálunk különösen művészeti téren jelentkezik, aki például látja és figyelemmel kíséri a Képzőművészeti Társulatban lefolyó csetepatékat, azt egyáltalán nem lepi meg az, hogy ia Pen Club magyarországi névsora az anyaegyesület célkitűzéseivel egyáltalán nem kvadrát. Azt kérdezhetné valaki: vájjon miért? Talán a magyar irodalomnak hű képét adja és a magyar irodalom ezt a képet vetítené a külföld felé, amely ebből a névsorból kiderül? Nem, éppen ellenkezőleg. Az a panasz, az a vád, — és én, akinek alkalmam volt ebbe a névsorba beletekintenem, ezt a vádat teljesen jogosultnak is tartom — hogy megint érvényesült ennél az írótestületnél is az az elv, amely művészeti téren egyedül is eléggé érvényesül, hogy: ha rövid a tehetséged, toldd meg egy lépéssel a reakció felé. Ismeretlen nevű, vagy pedig főleg faj védelmi és pártpolitikai türelmetlenségükről nevezetes írók majorizálják ennek a nemzetközi testületnek magyarországi csoportját, ami nagyon alkalmas arra, hogy diszkreditáljanak bennünket, hogy téves képet alkossanak rólunk, hogy megtévesszék a külföld közvéleményét, mintha itt az egész magyar irodalom tetőtől-talpig a reakió szolgálatában állana. Azokat, akik ezzel a szellemmel szemben állanak, akik valóban európai, a Pen Clubihoz méltó szellemet képviselnek, ezeknek igen nagy részét kevés kivétellel ebbe a magyar csoportba nem vették fel. Szerintünk nem egészen a magyar csoport magánügye az, hogy kiket vesz fel és kik előtt csapja be a kaput s ha az irigy kontárok olyanok előtt is elállják az utat, akik a magyar irodalomnak nem állami segítséggel és nem politikai hangulatkeltéssel dicsőséget tudtak szerezni a határokon belül és a határokon kívül is, akkor ehhez a kérdéshez igenis köze van mindenkinek, de főleg közük van azoknak, akik a Pen Clubot, annak humanizmusra és lojalitásra törekvő nemzetközi szellemét idehaza is tiszteletben akarják tartani és tiszteletben tartatni is; különösen közünk van azonban ehhez az elbánáshoz, amellyel ezek felé a kizárt, fel nem vett írók felé fordul ez a csoport; különösen közünk van ezután a példátlan beavatkozás után, amellyel hivatalos helyről adnak súlyt az ott összegyülekezett reakciós csoport játékainak; közünk van hozzá, amikor hivatalos állami helyről beavatkoznak ezekbe a dolgokba és közünk van hozzá annyira, hogy kénytelenek vagyunk ezt a nyilvánosság elé is hozni. Rákosi Jenő halála után Kosztolányi Dezsőt választotta meg ez- a csoport elnökének. A baloldal honorálta r benne irodalmi érdemeit és európai műveltségét, a jobboldal honorálta a közismerten és gyakran harciasan ' jelentkező konzervativizmusát. Kosztolányi készítette elő a budapesti kongresszust is és ekkor egészen meglepetésszerűen a külügyminisztérum egyik vezető funkcionáriusa néhány Pen-vezetővel együtt félreérthetetlen módon ráüzent a_ csoportra, illetőleg a csoport elnökére, hogy jónéven venné, ha helyét, a pozícióját átadná Berzeviczy Albertnek. (Büchler József: Mi köze van ehhez a külügyminisztériumnak?) En szintén azt kérdezem, hogy mi köze van ehhez a külügyminisztériumnak ós nem keresem azt, hogy Berzeviczy Albert tudott-e róla, tudott-e arról, hogy sok elnöksége mellé még egy elnökséget teremtenek neki és nem tudom, ambicionálja-e ezt a szerepet, de ha nem is. akkor sem változtat semmit a tényen. Nem változtat a tényen különösen azért, mert e mellé a gyöngéd figyelmeztetés mellé hangsúlyosabbá tenni ezt a figyelmeztetést, közölték a klubbal azt is. hogy nem (számíthat a szükséges anyagi és erkölcsi támogatásra, nem számíthat az állam és főváros részéről kedvezményekre^ akkor, (Büchler József: Ezt is a kamiarilla intézi, ez a kamarilla követelése.) ha ezt a kívánságot nem fogja teljesíteni. Ez teszi külüggyé a dolgot: milyen címen dobják bele a maguk reakciós privát játékainak mérlegébe a közpénzeket, hogy mernek ezzel 32*