Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

218 Az országgyűlés képviselőházának általános moratóriuminál, amely minden ágra kiterjed, lehetne biztosítani. (Mozgás.) A mora­tóriumot ugyanis ki kell terjeszteni az adó­hátralékokra is. (Kun Béla: Ü<gv vlam!) De ter­mészetesen nem terjeszthető ez ki az ezévi adó­tartozásokra. (Kun Béla: Vallják be, mennyit szedtek be az adóhátralékok kamatjaképpen! ~ Téglássy Béla: En meg lennék elégedve, ha egyelőre .a kamatokait elengednék! — Zaj.) Ha a kisgazdáknak legalább rövid kíméleti időt adnak, akkor minden erővel törekedni fog­nak arra, hogy legalább egyévi adójukat be tudják fizetni, ,ami által amég valamiképpen biz­tosítani lehetne az államháztartás egyensú­lyát is. Ezekre hivatkozva a következő határozati javaslatot terjesztem be és kérem annak el­fogadását (olvassa): «A magyar gazdasági élet oly helyzetbe jutott, amelyben a magángazda­sági alanyok köz- és magántartozásokból szár­mazó fizetési kötelezettségeiknek jelenlegi ösz­szegükben egyáltalában nem és legalább egy évig leszállított mértékben sem tudnak eleget tenni. Erre hivatkozva a Képviselőház uta­sítja a kormányt, hogy 30 napon belül terjesz­szen oly törvényjavaslatot a Képviselőház elé, amely 1933 augusztus 30-áig általános morató­riumot állapít meg az 1932 január l-e előtt keletkezett, illetve előírott mindennemű köz­és magántartozásokra; (Kun Béla: Mit szól eh­hez a t. túloldal? — Téglássy Béla: Minden­ben benne vagyok, ami a tartozások csökken­tését szolgálja! — Kun Béla: Miért van benn a kormánypártban 1 ? — Téglássy Béla: Az más kérdés! Itt is vannak csizmások! — Zaj.) a törvényhozás intézkedéséig pedig az általános moratóriumot rendeleti úton haladéktalanul léptesse életbe. A moratórium ideje alatt a külföldi adósságok tőkeösszegének leszállításá­val és kamatainak csökkentésével összhang­ban keresztül viendő^ az összes tartozásoknak és követeléseknek az árak és értékek eltolódásá­val arányban álló devalorizációja.» Miután a jelenlegi költségvetés az elsze­gényedett országgal egyáltalában nincs arány­ban, a költségvetést nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kossalka János! Kossalka János: T. Ház! A költségvetés­ben visszatükröződik az a súlyos gazdasági válság, amely ránk nehezedik. Az illetmények, a különböző tisztviselői és alkalmazotti, vala­mint nyugdíjasilletmények csökkentése, az égetően sürgős állami beruházásoknak, ezek között az úthálózat fejlesztésére irányuló be­ruházásoknak elmaradása, végül az ország teherviselőképességének aggasztó mértékben való visszafejlődése: ezek a válság jelzőkövei. Vigasztaló csak az a tudat, hogy nemcsak mi érezzük a párizskörnyéki békék szörnyű nyo­morúságát és pusztítását, hanem ma már az egész világon úgy elterjedt a nyomorúság, a győztes államokban is, hogy mindjobban elő­térbe nyomul annak a belátása, hogy az igaz­ságtalanságokat ki kell küszöbölni, a bizal­mat helyre kell állítani, mert a világválság fő okozója végeredményben az a kölcsönös bi­zalmatlanság, amely a nemzetek között úrrá lett. Sajnos azonban, hogy míg a bizalom helyreáll, saját magunkra vagyunk utalva, és saját erőinkre támaszkodva kell folytatnunk a megélhetésért nehéz és küzdelmes életünket. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között —' ezt senki sem vitatja — a legmesszebbmenő takarékosságra van szükség. 83. ülése 1932 május 11-én, szerdán. Amidőn azonban súlyos terheket rakunk az amúgyis gyönge rétegek vállára, meg kell követelnünk elsősorban a közélet tisztaságát, mert csak ez biztosítja azt, hogy a közvéle­mény megnyugodjék abban, hogy mindig az történik, amit a köz érdeke megkíván. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De meg kell követelnünk másrészt az erkölcsi szempontok­nak a gazdasági élet egész területén való ér­vényesülését, vagyis olyan törvények alkotá­sát, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazda­sági életünkben elburjánzott visszaéléseket kiirtsák vagy legalábbis kis mértékre korlá­tozzák. De meg kell követelnünk harmadsorban azt is, hogy a gazdasági irányú különböző intéz­kedésekben mélyreható tanulmányokra alapo­zott megfontolás, tervszerűség és a jövőre irá­nyuló céltudatosság érvényesüljön, mert csak ez ad megnyugvást arra nézve, hogy azok a rétegek, amelyek már amúgy is nagyon meg vannak terhelve, nem terheltetnek meg még jobban. (Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kossalka János: Felvetődik már most az a kérdés, hogy vájjon e három követelmény te­kintetében megtörténik-e mindaz, aminek meg kell történnie. Megnyugvással állapítom meg, hogy a miniszterelnök úr erős kézzel fogott hozzá annak a gaznak kigyomlálásához, amely közéletünkben felburjánzott és olyan intézke­déseket tervez, amelyek a közélet tisztaságá­nak védelmére alkalmasaknak látszanak. Meg­nyugvással állapítom meg azt is, hogy a mi­niszterelnök úr és munkatársai az erkölcsi szempontoknak a gazdasági életben való érvé­nyesítése terén megfelelő törvényhozási intéz­kedéseket terveznek. Hivatkozom arra a nem­régen letárgyalt törvényjavaslatra, amely a hi­telsértések megtorlását célozza; hivatkozom a részvény jog reformjára vonatkozó törvényja­vaslatra, (Klein Antal: Hol van az? — Söpkéz Sándor: Megjön! — Klein Antal: Nem jön!) amely a részvény jog terén van hivatva ren­det teremteni. Sajnálom, hogy az utóbbi tör­vényjavaslat olyan soká késik. Hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a mai gazdasági élet nem alkalmas olyan tör­vényalkotásokra, amelyek mélyen belenyúl­nak gazdasági életünkbe. Ezt a felfogást nem osztom azért, mert kétségtelen, hogy azoknak a bajoknak, amelyeket itthon tapasztalunk, egyik kútforrása az is, hogy gazdasági életünkben elburjánzottak a visszaélések. Éppen ezért minden olyan törvényt^ amely ezeknek a visz­szaéléseknek meggátlását, a megrendült biza­lomnak helyreállítását és ezzel gazdasági éle­tünknek megerősítését célozza, a legnagyobb örömmel kell üdvözölni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen) A harmadik kötelezettség lényegében a gazdasági Programm kérdésével függ össze. Elhangzottak olyan megjegyzések, — még pe­dig vádként a kormánnyal szemben, — hogy a kormánynak nincs átfogó, az egész gazdasági életre kiterjedő részletes programmja. (Klein Antal: Ez igaz! Nincs!) E váddal szemben a kormány azt hozza fel, hogy a mai időben, amikor az az alap, amelyre a gazdasági programmot fel kell építeni, jóformán napról­napra változik, olyan részletes, átfogó gazda­sági programmot kidolgozni, mint normális gazdasági viszonyok között, lehetetlen. A kor­mánynak ebben kétségtelenül igaza van, (Ügy van! a középen.) viszont azonban tagadhatatlan,

Next

/
Thumbnails
Contents