Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-83
218 Az országgyűlés képviselőházának általános moratóriuminál, amely minden ágra kiterjed, lehetne biztosítani. (Mozgás.) A moratóriumot ugyanis ki kell terjeszteni az adóhátralékokra is. (Kun Béla: Ü<gv vlam!) De természetesen nem terjeszthető ez ki az ezévi adótartozásokra. (Kun Béla: Vallják be, mennyit szedtek be az adóhátralékok kamatjaképpen! ~ Téglássy Béla: En meg lennék elégedve, ha egyelőre .a kamatokait elengednék! — Zaj.) Ha a kisgazdáknak legalább rövid kíméleti időt adnak, akkor minden erővel törekedni fognak arra, hogy legalább egyévi adójukat be tudják fizetni, ,ami által amég valamiképpen biztosítani lehetne az államháztartás egyensúlyát is. Ezekre hivatkozva a következő határozati javaslatot terjesztem be és kérem annak elfogadását (olvassa): «A magyar gazdasági élet oly helyzetbe jutott, amelyben a magángazdasági alanyok köz- és magántartozásokból származó fizetési kötelezettségeiknek jelenlegi öszszegükben egyáltalában nem és legalább egy évig leszállított mértékben sem tudnak eleget tenni. Erre hivatkozva a Képviselőház utasítja a kormányt, hogy 30 napon belül terjeszszen oly törvényjavaslatot a Képviselőház elé, amely 1933 augusztus 30-áig általános moratóriumot állapít meg az 1932 január l-e előtt keletkezett, illetve előírott mindennemű közés magántartozásokra; (Kun Béla: Mit szól ehhez a t. túloldal? — Téglássy Béla: Mindenben benne vagyok, ami a tartozások csökkentését szolgálja! — Kun Béla: Miért van benn a kormánypártban 1 ? — Téglássy Béla: Az más kérdés! Itt is vannak csizmások! — Zaj.) a törvényhozás intézkedéséig pedig az általános moratóriumot rendeleti úton haladéktalanul léptesse életbe. A moratórium ideje alatt a külföldi adósságok tőkeösszegének leszállításával és kamatainak csökkentésével összhangban keresztül viendő^ az összes tartozásoknak és követeléseknek az árak és értékek eltolódásával arányban álló devalorizációja.» Miután a jelenlegi költségvetés az elszegényedett országgal egyáltalában nincs arányban, a költségvetést nem fogadhatom el. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kossalka János! Kossalka János: T. Ház! A költségvetésben visszatükröződik az a súlyos gazdasági válság, amely ránk nehezedik. Az illetmények, a különböző tisztviselői és alkalmazotti, valamint nyugdíjasilletmények csökkentése, az égetően sürgős állami beruházásoknak, ezek között az úthálózat fejlesztésére irányuló beruházásoknak elmaradása, végül az ország teherviselőképességének aggasztó mértékben való visszafejlődése: ezek a válság jelzőkövei. Vigasztaló csak az a tudat, hogy nemcsak mi érezzük a párizskörnyéki békék szörnyű nyomorúságát és pusztítását, hanem ma már az egész világon úgy elterjedt a nyomorúság, a győztes államokban is, hogy mindjobban előtérbe nyomul annak a belátása, hogy az igazságtalanságokat ki kell küszöbölni, a bizalmat helyre kell állítani, mert a világválság fő okozója végeredményben az a kölcsönös bizalmatlanság, amely a nemzetek között úrrá lett. Sajnos azonban, hogy míg a bizalom helyreáll, saját magunkra vagyunk utalva, és saját erőinkre támaszkodva kell folytatnunk a megélhetésért nehéz és küzdelmes életünket. Kétségtelen, hogy ilyen körülmények között —' ezt senki sem vitatja — a legmesszebbmenő takarékosságra van szükség. 83. ülése 1932 május 11-én, szerdán. Amidőn azonban súlyos terheket rakunk az amúgyis gyönge rétegek vállára, meg kell követelnünk elsősorban a közélet tisztaságát, mert csak ez biztosítja azt, hogy a közvélemény megnyugodjék abban, hogy mindig az történik, amit a köz érdeke megkíván. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) De meg kell követelnünk másrészt az erkölcsi szempontoknak a gazdasági élet egész területén való érvényesülését, vagyis olyan törvények alkotását, amelyek alkalmasak arra, hogy a gazdasági életünkben elburjánzott visszaéléseket kiirtsák vagy legalábbis kis mértékre korlátozzák. De meg kell követelnünk harmadsorban azt is, hogy a gazdasági irányú különböző intézkedésekben mélyreható tanulmányokra alapozott megfontolás, tervszerűség és a jövőre irányuló céltudatosság érvényesüljön, mert csak ez ad megnyugvást arra nézve, hogy azok a rétegek, amelyek már amúgy is nagyon meg vannak terhelve, nem terheltetnek meg még jobban. (Zaj balfelől. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Kossalka János: Felvetődik már most az a kérdés, hogy vájjon e három követelmény tekintetében megtörténik-e mindaz, aminek meg kell történnie. Megnyugvással állapítom meg, hogy a miniszterelnök úr erős kézzel fogott hozzá annak a gaznak kigyomlálásához, amely közéletünkben felburjánzott és olyan intézkedéseket tervez, amelyek a közélet tisztaságának védelmére alkalmasaknak látszanak. Megnyugvással állapítom meg azt is, hogy a miniszterelnök úr és munkatársai az erkölcsi szempontoknak a gazdasági életben való érvényesítése terén megfelelő törvényhozási intézkedéseket terveznek. Hivatkozom arra a nemrégen letárgyalt törvényjavaslatra, amely a hitelsértések megtorlását célozza; hivatkozom a részvény jog reformjára vonatkozó törvényjavaslatra, (Klein Antal: Hol van az? — Söpkéz Sándor: Megjön! — Klein Antal: Nem jön!) amely a részvény jog terén van hivatva rendet teremteni. Sajnálom, hogy az utóbbi törvényjavaslat olyan soká késik. Hallottam olyan megjegyzéseket, hogy a mai gazdasági élet nem alkalmas olyan törvényalkotásokra, amelyek mélyen belenyúlnak gazdasági életünkbe. Ezt a felfogást nem osztom azért, mert kétségtelen, hogy azoknak a bajoknak, amelyeket itthon tapasztalunk, egyik kútforrása az is, hogy gazdasági életünkben elburjánzottak a visszaélések. Éppen ezért minden olyan törvényt^ amely ezeknek a viszszaéléseknek meggátlását, a megrendült bizalomnak helyreállítását és ezzel gazdasági életünknek megerősítését célozza, a legnagyobb örömmel kell üdvözölni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen) A harmadik kötelezettség lényegében a gazdasági Programm kérdésével függ össze. Elhangzottak olyan megjegyzések, — még pedig vádként a kormánnyal szemben, — hogy a kormánynak nincs átfogó, az egész gazdasági életre kiterjedő részletes programmja. (Klein Antal: Ez igaz! Nincs!) E váddal szemben a kormány azt hozza fel, hogy a mai időben, amikor az az alap, amelyre a gazdasági programmot fel kell építeni, jóformán naprólnapra változik, olyan részletes, átfogó gazdasági programmot kidolgozni, mint normális gazdasági viszonyok között, lehetetlen. A kormánynak ebben kétségtelenül igaza van, (Ügy van! a középen.) viszont azonban tagadhatatlan,
