Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1932 május 11-én, szerdán. 195 az oldalnak vezérét, mint e gondolat képviselőjét megemlítem, ezzel azt a megbecsülést kívánom kifejezni, hogy minden hiba és mulasizitás ellenére, amely a tízéves rendszer belpolitikai vonatkozásaiban megbocsáthatatlan bűnöket jelent, a külpolitikai kérdésben a kötelesség parancsa, hogy ne a gáncs szavával álljunk ide, hanem a megértés szavával. Miért mondom ezt?- Azért mondom, — Bethlen István nem fogja rossz néven venni, ha megemlítem — hogy ennek a gondolatnak apja nem ő, ennek Gaal Gaston t. képviselőtársain, aki már a múlt esztendőben a kibontakozás útjaként azt a gazdasági megértést jelölte meg, hogy azoknak az országoknak, amelyek egymásra vannak utalva az export és import kérdésében, amelyek nemcsak a maguk termeivény ein ék útját kifelé, hanem mások termeivényeinek útját is befelé igazságos gazdasági elosztás alapján akarják kiépíteni, egybe kell fogniok Amikor Gaal Gaston ezekről a padokról ezeket a mélyreható gondolatokat elmondotta, nem vált meg ia túloldalról >az a visszhang, amelynek meg kellett volna lennie. Egy messze látó, mélyen gondolkodó politikusnak a magyar föld és a magyar búza érdekében mondott ez a beszéde, amely ia bolettarendszert kigúnyolta, oda tendált, hogy anélkül, hogy azt a piacot, amely hajdan a magyar jólét egyik sarkköve volt, a búza kifelé való vonulása, exportja számára megfelelő árakkal biztosítsuk, de így befelé, piapirosbolettával, nem lehet a bajokat orvosolni. Akkor nem volt érzék ebben a Házban arra, hogy ezt kellőképpen méltányolj a

% Es ha ebben a külpolitikai gondolatban találkozni tudnak olyan elmék, mint Gaal Gaston és Bethlen István, akkor azt mondom: ne a koncentráció parlamentáris művelete érdekelje a t. Házat. Mert, amint ugyancsak Gaal Gaston mondotta, amikor támogatást ígért ia múlt évben a kormánynak ebben a gondolatkörben: nehogy félreértés legyen, uraim, ez nem felkínálkqzás, ez nyilt és egyenes beszéd, nem kacérkodás, mert azon az úton együtthaladni, amely ezt ia nemzetet ebből a szörnyűséges letargiából, ebből az elnyomottságból, éhből a gazdasági legyűröttségből kisegíti, nem szégyen, ebben a gondolatvilágban a kölcsönös megbecsülés hangján találkozni nem szégyen. Egy^ okmány van a kezemben, amelynek jelentőségét nem lehet lebecsülni. Ez taz okmány a Magyar Nemzeti Banknak ebben az éviben tartott közgyűlési jelentésében foglaltatik. A Nemzeti Bankról külön szándékozom beszélni, ezt a megállapítást azonban, mint leglényegesebbet, ia kibontakozás szempontjából ebben az országban legjelentősebbet fel kell említenem. Mert előttem sem a statisztikai kimutatások, sem a Gyáriparosok Szövetségének, az Omge.nek, vagy Omke.-nek vágyakozásokat tartalmazó kijelentései nem hatnak úgy, mint amikor az ország pénzügyeinek legjelentékenyebb ^ tényezője, a Jegybank közgyűlése a következőket fejezi ki. (Olvassa): «A nemzeteket fenyegető komoly pénzügyi és gazdasági veszélyek elhárítása csak messzemenő nemzetközi együttműködéssel lehetséges.» Hinnék a nemzetközi együttműködésnek kiépítése ia leglényegesebb feladat. Semmit setm) ér, ha idebenn akármikép bíráljuk egymás tevékenységét és akármikép korholjuk egymást. Ez nem. segít, csak egy segít: ha, együtt megyünk azok felé a nemzetek felé, amelyek a maguk gazdasági és politikai berendezkedésükben a demokráciát képviselik. Mi pedig tíz év óta valóságos kivonulást rendezünk Európából, (Ügy van! balf elől.) elkerüljük Európát, mindig a magyar virtusra szeretünk hivatkozni és azt imondjuk, hogy mi nem nézünk a külföldre. (Propper Sándor: Sokra mentünk vele!) Ne majmoljuk, az igaz; de ha arról van szó, hogy tönkre ne menjünk, — mert beszéljünk magyarán, itt veszély es helyzet fenyeget bennünket, (Vázsonyi János: Már nem is fenyeget! •— Propper Sándor: Benne vagyunk nyakig!) majd a Jegybank számadásai megmutatják, — akkor nekünk nem szembe kell helyezkednünk Nyugat-Európának azokkal a nemzeteivel, amelyek a demokratikus fejlődéig talapzatán, titkos választással összehívott parlament munkájával állnak velünk szemben. És nem közhely, amikor emlegetjük, hogy ennek a parlamentnek nincs jogosultsága arra, hogy a megoldást keresse, mert nemi fejezi ki a magyar nép akaratát. {Ügy van! a baloldalon. — Szűcs István: Nem így van!) Mindjárt bizonyítom. Azt szokták mondani, még Tisza István is azt mondotta •egy időben, hogy a titkos választói jog ugrás a sötétbe. Azt mondották, hogy a magyar nép jelleméhez a nyíltság tartozik. Bocsássanak meg, más jellemes népek is vannak tt világon. Ne kérkedjünk, egy választói jog megbirálásánál és annak felépítésénél azzal, hogy a nemzet jelleme így kívánja. Ezt százados munkával érték el a külföld! nagyszerű nemzetei, és mindenki kalapot kell, hogy emeljen azok előtt a politikusok előtt, akik nemzetüket a titkos választói jog révén és útján elvezették a megélhetésnek és a politikai érvényesülésnek arra a magaslatára, ahonnan mi lemaradtunk. Higyje el a t. Képviselőház, hogy elmaradottságunknak és gazdasági letöröttségünknek egyik legjellegzetesebb oka, hogy nem ismernek el bennünket magukhoz hasonlónak a nyugati nemzetek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Buchinger Manó: Nagyon igaz! Ez tökéletesen úgy van!) Most bizonyítani fogok. A titkos választói jog Magyarországon olyan törvényt termelt, amelyre önöknek kellene á legbüszkébbnek lenniök, túloldalon ülő t. képviselőtársaim. Amikor összeült Magyarországon az alkotmányozó nemzetgyűlés, akkor az az egyszerű titkos választói jog alapján összeült nemzetgyűlés alkotta meg a magyar szuverenitásról, az alkotmányos főhatalomról szóló 1920:

1. törvénycikket. Ahol a titkos választójog alapján összeülő parlamentben ilyen törvényt alkotnak, ott nem lehet azt mondani, hogy titkos választói jog ugrás a sötétbe; mert az, hogy ez az ország nem esett áldozatul kalandoknak és hogy alkotmányos főhatalom gyakorlása megvan, az 1920 :

1. törvénycikken .nyugszik. Ne féljenek tehát ettől, t. képviselőtársaim. (Szűcs István: Nem aizt jelenti!) Ahol a szuverén magyar nemzet a maga szuverenitását a főhatalömnak olyan korlátozásával, hogy a nemzeti egységnek és a nemzeti felsőbbségnek ily nagyszerű palládiumát ruházta rá a magyar népre, mint amely ebben a törvényben van lefektetve, ott nem kell aggódni, az a nemzetgyűlés, talán kevesebb vasalt nadrágot látott, de józanságot sokat látott. Hibázott is, de hiszen hol nem hibáznak? Hiszen nézzék meg a német parlamentarizmus vergődését, (Vázsonyi János: De nézzük meg a francia választás eredményét is a titkos választójog alapján!) azonban nézzék meg másutt, nézzék meg, hogy titkos választójog alapján hogyan változik a nemzeti akarat kifejezése. Mert az nem stabilis. Amit a parlamenti váltógazdaiaágnak^ neveznek, az azt jelenti, hogy amint a nép a 27*