Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-82
Az országgyűlés képviselőházának 8 moltak el a fakitermelés számláján ugyancsak lillafüredi költségeket, súlyos ezreket. Egészen bizonyos, hogy sokba került. Ez pedig a földmívelésügyi tárca költségén ment. Csak azért említem, különben engem nem érdekel már ez az ügy, tényleg elkoptatott kérdés. De most engedjék meg, hogy ezzel szembeállítsam, hogy Alsó-Borsodban, — Lillafüred Felső-Borsodban van — Alsó-Borsodban 70.000 holdat elöntött ezidén az árvíz, a Tisza vize. (Egy hanff a jobboldalon: Elég baj!) Abból az összegből, amelyet egy esztendőben ráfizetünk Lillafüredre, a már kész Lillafüredre, meg !<hetne építeni a Tisza-gátakat, fel lehetne emelni a töltéseket, hogy ne vigye el ismételten 70.000 hold föld termését a víz. (Gaal Gaston: Mennyi kubikos kapna munkát!) Azonkívül Mezőkövesden ma 4000 ember áll aratá t si szerződés, summás szerződés nélkül, Szentistván községben körülbelül 2000 ember áll e nélkül, tehát csak ebben a két községben fiOOO-nyi ember van munka nélkül. Ilyen körülmények között egészen érthető, ha azt mondom, hogy tessék a földmívelésügyben valamit csinálni. Ebben engem csak támogatni tessék. (Lányi Márton: Meg is tesszük!) A magam részéről azonban ezt sem tudom elképzelni ezzel a rendszerrel. Ezzel nem tudom elképzelni a komoly megoldást. Hogyan tetszik ezt elképzelni, amikor — teszem fel — az én felfogásom szerint — és ezt rajtam kívül nagyon sok hozzáértő, közgazdasági kérdésekkel foglalkozó szakértő képviselő és más hozzáértő ember is szóvátette — Magyarországon nagyobbszabású, komolyabb földbirtokreformot kell csinálni, mint aminő eddig volt. Ennek a földbirtokreformnak egyik része az volna, hogy hozzá kell juttatni a földhöz a nincstelen tömegeket, akik előtt most nincs nyitva Amerika és akik Oroszországba sem vándorolhatnak ki. hiszen oda is csak szakemJberek mehetnek, paraszt oda nem kell. Itt vannak azonban ezek az emberek éhen, aratási szerződés nélkül százezrével, teíhát kell velük valamit csinálni ebben az országban. (Berki Gyula: Belső gyarmatokra kell őket letelepíteni! Van itt még egy-két gyarmat az országban!) Ezeket a gyarmatokat fel kell osztani. Ezekkel a gyarmatokkal kell valamit csinálni, az kétségtelen. Ezek a gyarmatok a latifundiumok, a papi birtokok, a holtkézi birtokok, ez a társaság. Ezeket fel kell osztani. Azt mondják a képviselő urak: igen ám, de hogy csináljunk földreformot pénz nélkül. Tisztelettel kérdem, kell ehhez pénz? (Mozgás a jobboldalon.) Ezek a birtokok túlnyomó nagy részben az államtól származnak. Bizonyos közszolgáltatások ellenében adták őket. Ezekért a birtokokért tulajdonosaiknak katonát kellett tartaniok, iskolát kellett fenntartaniuk és sok minden mást kellett elvégezniök. Mindeme kötelezettségüket az állam rég levette a vállukról, a birtokok ellenben ottmaradtak. Akárhogy cifrázzuk is a kérdést, mondhatjuk, hogy mivel jogtalanul tartották meg a birtokokat, .miután a szolgáltatások alól felszabadultak, ma kamatos kamataival együtt jár vissza ez az állami tulajdon az államnak és amikor az állam beavatkozik a 80 pengős havifizetésű szolga fizetésébe, amikor beavatkozik a nyugdíjas özvegy nyugdíjjárandóságába, amelyet a férje békeidőben békebeli jó aranykoronákkal vásárolt meg, amikor beavatkozik mindezekbe a magánjogokba, ugyanakkor én nagyon nyugodt vagyok albban, hogy joggal és szükségszerűen avatkozik bele ebbe a kérdésbe 2. ülése 1932 május 10-én, kedden. 181 is és egyszerűen visszaveheti saját tulajdonát, kisajátíthatja ezeket a birtokokat. Amennyiben pedig kisajátítja, eladhatja megfelelő áron örök bérletbe, eladhatja magántulajdonba, apró kis birtokokban, szóval megcsinálhatja a megfelelő földbirtokreformot. Azt mondják, íuogy erre pénz kell. Természetes, világos, hogy pénz kell, de tessék más tárcáknál megtakarítani, tessék a belügyi tárcánál, a honvédelmi tárcánál és egyéb tárcáknál megtakarítani azt a pénzt, ami szükséges és itessék idekoncentrálni ezt az összeget. Mert ha igaz az, hogy ez a baj kútforrása, akkor itt kell keresni a megoldási Nevetséges és bűnözés számba megy az, hogy megállapítjuk, hogy a mezőgazdaság ^ problémája a baj kútforrása, ugyanakkor pedig a mezőgazdaságért nem csinálunk komoly dolgot, nem használom tudatosan azt a szói hogy semmit sem csinálunk, mert látom, hogy ebiben a költségvetésben v an apró toldás-foldás, de korántsem annyi, amenynyinek lennie kellene, korántsem olyan nagy ez a fedezet, amilyennek lennie kellene. így te-hát nem lehet megoldani gyökerében a bajokat. De ezek a birtokok meg vannak terhelve. Akkor kezdődött elsősorban ennek a rendszernek a bűnözése, amikor meg hagyta terhelni ezeket a hirtokakat. mert, mint méltóztatnak tudni, a holtkézi birtokok csak a kormánv hozzájárulásával terhelhetők meg és amennyiben most már mind meg vannak terhelve, talán nem oktalan az a gyanúm, hosy ezeket a birtokokat tendenciózusan terhelték meg és a kormány ^űnös kézzel hozzájárult ehhez a megterheléshez. Mindezt azonhan el lehet intézni a töryényhozás útján, a népképviselet mem tudja oldani ezt a kérdést és rendezni lehet a rajtuk levő terheket annak rendje és módja szerint és meg lehet csinálni az okszerű, becsülete« földbirtokreformotElőrebocsátom, hogy nem hallottam nagyszabású orogrammot a földmívelésügyi minister úrtól, hogy mit óhajt hát csinálni a költségvetésen frívüL hogyan óhajtja megoldani n mezőgazdaság átszervezésének problémáját 1 ? "RV-rr cikkét azonban olvastam a Budapesti Hirlírohan «A mi teendőink» cím alatt, amelyet a földmívelésügyi miniszter űr írt. Ebiben a cikkben foglalkozva azzal is, hogy mennyi területet lehet kivonni a búzatermelés alól — az ő becslése szerint több mint 200.000 holdat — többek között ezt mondja (olvassa): «Nos, hát a kieső búzaterületeken termesszenek magyar gazdáink csupa olyan terméket, amely az illetői vidéken a talaj összetétele a sajátos időjárási viszonyok és az értékesítési körülmények figyelembevételével minőségileg a legjobh eredménnyel biztat, s ami ezzel egyformán fontos, eladható akár a belföldön, akár az exportpiacon.» Termeljenek gazdáink — mondja a íföldmívelésügyi miniszter úr — ott, ahol alkalmas, akkor, amikor alkalmas, olyant, aminő eladható, bevonható, kivonható stb. Csizmadia t. képviselőtársam most szíveskedjék ide figyelni. A földművelésügyi miniszter úr mindent megmond, csak azt nem, amit kellene. A magyar paraszt lélektanát tudniillik Csizmadia képviselő úr és az egész jobboldal éppúgy ismerheti, mint én és tudhatja azt, hogy azzal, hogy a miniszter úr a Budapesti Hírlapban figyelmezteti a gazdákat, mondjuk egy csomó okosságra, ímlég nem csinált semmit. A Budanesti Hirlap, úgy tudom, a nagygazdaközönség olvasmánya, de a gazdaközönség háromnegyed része még nem is látott Budapesti Hirlapot, (Csizmadia András: Ügy van!) nem
