Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának 8 jogot az 1926-os választások alatt és kár volt meg nem. csinálni a mostani választások alatt. Kár volt meg nem csinálni nemcsak azért, hogy ezt a problémát megoldjuk, a magyar politikának ezt a rákfenéjét eltávolítsuk, hanem azért is, mert ha idáig együtt haladtunk is, én egy pillanatig sem féltettem ennek a pártnak, ennek a gondolatnak, ennek az összefogásnak a győzelmét ettől a választójogi rendszertől. (Ulain Ferenc: Hát miért nem csinálták meg?) Ezek vélemények, meggyőződések, de méltóztassanak megengedni, hogy ezt a «Szocializmus» című füzetből — amelynek pártatlanságát talán méltóztatnak elismerni—dokumentáljam, amelyeket onnan írtam ki. (Buchinger Manó: Nem reflektálunk a pártatlanságra!) Méltóztatik látni: forrásmunkának tekintettem előadásom mostani részére. A titkos kerületekről, elsősorban Budapestről lesz szó. A legérdekesebb ezekben az, hogy az 1926-os választásokon az egységespártra leszavazott 37.000 választó, 1931-ben pedig 51-000 választó. Tehát jó lz résszel töhb szavazatot kapott az egységespárt a két választás között. (Ü/~ van! Ügy van! jobbfelől.) De talán még eklatánsabb a példa, ha az 1930. évi fővárosi választások számadataival összehasonlítom, a mostani képviselőválasztások adatait, mert akkor azt lát juk, hogy az egységespárt körülbelül még egyszer annyi szavazathoz jutott a Bethlen-féle választás alkalmával. Vagy a szegedi eredményeket vegyem? Vagy azoknak a vidéki városoknak eredményeit, ahol titkos volt a választás? (Nagy zaj.) — Farkas István: Akkor miért félnek? — Ellenmondások jobbfelől. — Egy hung a baloldalon: Már régen megcsinálhatták volna!) Azt mégsem merem feltételezni, hogy a mélyen t. szociáldemokratapárt, amely itt alakult meg a fővárosban és amely az ipari termelés munkásainak lett pártjává, azoknak körében vetette meg lábát, győzelméhez nem ezeknek szavazatára és nem a hozzá közelálló kispolgári elemek szavazatára, hanem a magyar falu tömegeinek szavazatára számítana, mert nem hiszem, hogy ezt elérhetné annak, a programmnak teljesen uyilt és őszinte előadásával, amely akár a marxizmusra vezethető vissza, akár pedig a magyar szociáldemokraták alapvető tanaira. (Buchinger Manó: Rá kell bízni a népre! Majd a választások otn eldöntik! —i Farkas István: Bízzák azt a választókra!. — Berki Gyula: Hódmezővásárhelyen is megbuktak! — Buchinger Manó: Azt rá kell biízní a választókraj — Farkas István: Miiért nem csinálták meg tíz évvel ezelőtt? — Berki Gyula: Csináljuk! — Farkas István: Fenét csinálják! — Buchinger Manó: Bízzuk a népre!) Igen t. uraim, én leszegezem a magam álláspontját, amelyet ,miár nagyon sokan kifejtettek ennek a pártnak részéről, hogy szívesen megyünk titkos választással is az ország-színe elé, (Szakács Andor: Mikor?) annak véleményét megkérdezni a múltra nézve és döntését kérni a jövőre. (Ulain Ferenc: Ajánlási ívekkel persze! Mert az a fő!) Egyet azonban nem győzök hangsúly ózni: az a kérdés, hogy a jövő választás hogyan fog kiütni, milyen lesz a jövő parlament, milyen lesz annak jövő

1 politikai élete és ezzel a nemzet megélhetési lehetőségei hogyan fognak alakulni: az nem csak az új parlamenttől függ, hanem attól i§, hogy mi hogyan megyünk széjjel innen, egy esetleges új választási idején. Mert, ha úgy megyünk széjjel, hogy egyebet sem tudunk mi polgári pártok, mint egymást szennyel és piszokkal megdobálni, (Üy van! Ügy van! joob. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. ílí felől. — Ulain Ferenc: Ne tessék alkalmat adni rá!) akkor ne tessék csodálkozni azon, hogy azok a szomorú következmények beállanak, amelyektől fél ez a párt és amelyekkel szemben aggályai vannak. Jelszavakkal hiába megyünk ki, mert a jelszavak versenyében — higyjék meg, uraim — önök éppúgy, mint mi, alul fogunk maradni egy új választáson. Ha azonban kimegyünk elvekkel és férfiakkal, (Ulain Ferenc: Csendőrök nélkül és kartellpénz nélkül! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) ha a polgároknak nem a jelszavak versenyében kell tétován nem tudníok, hova szavazzanak, hanem majd dönthetnek a férfiak és az elvek felett, (Ulain Ferenc: Hitvány terror nélkül!) akkor nem félek attól, hogy a polgárság meg fogja önmagát tagadni (Ulain Ferenc: Akkor nem!) és olyan parlamentet fog összehozni, amely titkos választójog mellett is az egyetemes nemzeti célokat fogja tovább szolgálni. (Ügy van! Ügy van! — Taps jobbfelől.) Nagy lelkiismeretben feladatunk ez nekünk, akik most itt vagyunk. (Szilágyi Lajos: Ebben csak egyetértünk? — Kabők Lajos: Gyerünk azzal a titkos választójoggal!) Ami a terrort illeti, engedjék meg, hogy személyi motívumokat hozzak bele a kérdésbe. Engem megválasztottak titkosan, megválasztottak egyhangúan, de megbukni, nyiltan buktam meg; (Ulain Ferenc: De Dombóvárról elment, úgy-e?) mint az újságokban oly sokat hangoztatott óriási pénzeknek és óriási erőszaknak birtokosa, megbuktam nyilt választáson. Eklatáns példája vagyok annak, hogy van erre eshetőség. Vagy még egy példát mondok. Emlékszem azokra az időkre, amikor nem egy törvényhatóságnak, hanem úgyszólván mindegyiknek tisztviselői kara a Bánffy-féle híres erőszakos választások alatt egyhangúan szavazott le az ellenzéki Justh-párti jelöltre. Ha a nemzetnek van célja, ha a nemzet egy irány iránt lelkesedik, ha a nemzetben vannak olyanok, akik szembeszállnak a terrorral: akkor annak az erőnek érvényesülését megakadályozni, azt letörni Magyarországon, magyar emberekkel, magyar polgárokkal szemben, nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj. — Szilágyi Lajos: Jó jelölteket kell állítani! — Ulain Ferenc: Csupa jó jelölt volt ott! Száznegyven jó jelölt volt! Hogy ki tudták választani! Bethlen István zseniális ember! — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Ulain Ferenc: Száztizenegy tisztviselő volt közöttük!) Elnök: Ulain képviselő úr maradjon csendben! (Berki Gyula: Ült maga már ezen az oldalon!) Kérem 'a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Tessék folytatni beszédét! Kálla

y Miklós: A^ választójoggal kapcsolatban a demokrácia kérdéséről is kell néhány szót szólnom. Egészen más jelentősége és lehetősége van a titkos választó jognak egy demokratikus országban, mint olyan országban, amely összetételében nem érte el Daléig a demokráciának azt a fokát, amelyet a nagy nyugati demokráciák felmutatnak. (Buchinger Manó: Meg kell kezdeni egyszer!) A demokráciákat sehol sem kormányintézkedések csinálták meg; a demokráciákat mindenütt a tömegek csinálták tmieg; nem vívták ki maguknak, nem küzdöttek ki maguknak, hanem az megvolt és megvan bennük. A nagy nyugati demokráciák demokratikusak, mert tömegeik száz százalékig nacionalisták és konzervatívok. (Ügy van! jobbfelől.) — Derültség és zaj balfelől.) Igaai demokrácia csak nacionalista, és konzervatív tömegeken épülhet fel. (Propper