Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

108 Az országgyűlés képviselőházána tömegszenvedést jelent, politikailag pedig az egyéni szabadsás: teljes elvesztését,^ a szabadságjogok összeomlását és a múlt cárizmusával szemben is azon túlhaladó önkényt honosít meg. Kérdezem azonban, ha az orosz bolsevizmus, már szintén nem kollektivizmus és ha ilyen eredményekre vezetett ez a rendszer,miért kell ezt a rendszert más formában fenntartani Európa többi államaiban és fenntartani nálunk? Mert mi a két rendszer között a különbség"? Amott, mint kisebbségnek, az ipari munkásság egy részének a társadalomra rákényszerített rendszere, nálunk egy más töredék-kisebbségnek, a bürokráciának kény szer rendszere. A bolsevizmus és a fasizmus látszólag különböző, de lényegileg, módszereiben, végső elemzésében ugyanaz: ellenfele iá szabadságnak, az individualizmusnak, a kollektív gondolatra épülve, végső eredménye, hogy benne a kollektív gazdálkodás csődöt mond, átalakul kapitaliz

: nxüissá, de megmaradt belőle egy, a politikai szabadság hiányai, a triannizmus s triannizmus módszereként a diktatúra és így nemcsak a pollgári liberalizmus, nemcsak iái polgári demokrácia, hanem a szociáldemokrácia is a legélesebben kell, hogy vele szembeszálljon. Mi ennek a rendszernek eredménye politikailag, mi az, amit ez a felemás gazdasági rendszer eredményez? Eredménye a rendőrállam, eredménye az a felfogás, hogy a nép nélkül való kormányzat a legtökéletesebb metódus, eredménye az államhatalomban az alkotmány sarkalatos elveivel való könnyelmű játék,_ a parlamentarizmus elsenyvedése, a szabadságjogok rendszerének pusztulása, a kultúrpolitika terén ia tanítás és tanulás szabadságának elkobzása, a büntetőjog területén pedig az állandó statárium, mintha örökös háborúban élnénk! És mi ennek a rendszernek eredménye gazdasági téren? Eredménye az az állapot, amelyet éppen a kereskedelemügyi minisztérium költségvetésének indokolása olyképpen tüntet fel, azt mondja, hogy: «a legkomplikáltabb külkereskedelmi szerződésekkel sem sikerült kivitelünk akadályainak elhárítását elérni». Megállapítható, hogy minden állam csak eladója akar lenni a másiknak; a másik vevője egyetlenegy sem. Ha nézzük az eredményt a belső gazdálkodás terén, azt látjuk, hogy a termelési ágak elkeseredett harcot folytatnak egymás között az állami támogatásért, monopolizált helyzetekért, előnyökért, amelyek a másik rovására mennek s amelyek végeredményében az egészet teszik tönkre. Ennek a rendszernek bűne az, hogy a társadalom egységét a termelési ágak különös érdekei szerint bontotta fel. Először külön vámokat és privilégiumokat adott a gyáripar számára, szemben a ímezőgazdasággal és ai kereskedelemmel, majd előnyöket adott a mezőgazdaságnak, szemben az iparral és kereskedelemmel, favorizálta a várost a faluval szemben, majd előtérbe tolta a falut a várossal szemben. Ez a rendszer tehát megmérgezte a gazdaság tényezőinek egész mentalitását, mert azt 'a; felfogást fejlesztette ki, hogy nem az állani és a társadalomi egysége a legfőbb cél, hanem a partikulárius érdekek kielégítése, lehetőleg a többi terhére. Magas vám az iparnak, szubvenció, ármaximáláls, kartellvisSzaélések, ezek az útnak az egyik oldalon való jelzőkövei, a másik oldalon pedig böletta, termelési segély, moratórium a mezőgazdaságnak, de a többi termelési ágnak nem és adóelengedés az egyik oldalon és a má81, ülése 1932 május 9-én, hétfőn. sik oldalon nem; a kereskedelemnek lehetőleg semmi, de az exportkereskedelem organizálása megint állami szervek útján és eaáltal ismét a protekcionizmus rendszerének bevezetésével. Ez a rendszer azzal szokott jelentkezni, hogy állítólag a kapitalizmus kinövéseit nyirbálja le és azokat akadályozza meg; jelentkezik azzal a jogos panasszal, amely azonban nála csak jelszó, hogy nem lehet tűrni a kapitalisták túlkapásait, a nagyipari kartellek és bankok rettenetes uralmát( (Ügy van! balfelol.) De ha ez intervene!onizmus, akkor azt kérdezem, hogy a kormány gazdasági politikája leküzdötte-e ezeket a visszaéléseket, azt kerdezem, sikerült-e beavatkozással akár a vas, akár a szén, akár a cement, akár az olaj, akár a szesz, akár a cukor árát leszállítani? (Buchinger Manó: Drágítás volt a cél!) A rendszer nem sújtotta a kapitalistákat, csak a kapitalizmusnak, a liberális gazdálkodásnak, rendszerét. Az úgynevezett kapitalisták legjobban átlátták igen hamar a helyzetet, mind beálltak a rendszer támogatói közé és ma tulajdonképpen fenntartói, legfőbb támaszai annak a rendszernek, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon). amely rendszer a kapitalizmus, a gazdasági liberalizmus rendszerét döntötte meg. (Meskó Zoltán: Minden kormánynál így volt!) A magyar államszocializmus kapitalistákat támogatott a kapitalizmus rendszerének lassú elsorvasztásával és ilyen módon rokon Stalin rendszerével, ahol kapitalizmus van kapitalisták nélkül. A kapitalisták érdekében szabályozták a

r kereslet és kínálat viszonyából kialakuló árakat a szabad áralakulásnak törvényével r szemben, amelyet megfosztottak ezáltal ható erejétől és ezáltal ugyanazt az eredményt érték el, mintha valaki a fizika törvényeiben a gravitáció erejét óhajtaná szabályozni. Az volt mindig a válasz az ellenvetésekre, hogy a gazdasági liberalizmus levitézlett rendszer, a gazdasági szabadság a mai viszonyokhoz nem alkalmazható. Miből ered ez, t. Ház? Egy félszázad agitáció ja mindenkit többé-kevésbbé fogékonnyá tett a kollektív gazdálkodás iránt és ezért érthetetlen a túlsó oldalon a harag felcsattanása olyan esetekben, amikor szociáldemokrata képviselőtársaink az ő programmjukat terjesztik elő. Azért mondom ezt, mert bármilyen furcsa is, de ez a rendszer némely pontokban azonos a szociáldemokrácia rendszerével, csak annyiban tér el tőle, hogy a szociáldemokrata felfogás a tiszta kollektív rendszert jelent, egyenes^ és mindenki által világosan meghatározható és megérthető rendszert, míg ezzel szemben áll a protekcionizmus hibrid és hermafrodita rendszere, az a vegyes rendszer, amellyel önök tíz év óta politikájukat űzik. Ennek a rendszernek eredménye az, hogy a társadalom osztályok és foglalkozások szerint oszlik meg. Ennek a rendszernek eredlménye, hogy nemzetiségeinknek sajnálatos elvesztése után új nemzetiségeket akartak kreálni, előbb egy osztályból, a munkásosztályból, majd egy felekezetből, ahelyett, Wogíy a nemzet egységét teremtették vol niai meg. Mert ha a túlsó oldal vezérszónoka azt Mondotta, hogy az önök politikája nemzeti és konzervatív, akkor hozzá kell tenni azt, hogy nemzet ós nép csak: egy fogalom lehet és ez az igazi egység, nem pedig egyedül egy párt, amely az egység nevét viseli. (Ügy van! baloldalon.) Ezzel szemben egy másik irányzat is talpraáll és lábrakap az utóbbi időkben és azt hirdeti a parlament némely nagytekíii-