Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának pártnak programimjában is benne van, amely­nek én is tagja vagyok, nemcsak azért, mert a miniszterelnök úr is nyilatkozott már ebben a tekintetben, hanem annál a szent meggyőző­dlésnél fogva, hogy a nemzeti és polgári poli­tikának a titkos szavazás rendszere felel meg és annál a meggyőződésemnél fogva, hogy az országban olyan választójogi törvénynek kell érvényesülnie, amely kizár minden vissza­élést, minden illetéktelen befolyásolást, de ki­zárja a tömegterrior érvényesíthetését is. Mi­vel a jelenleg ismert választási módszerek kö­zül egyedül a titkos választójog módszere az, amely erre leginkább alkalmas, én igenis, híve vagyok a titkos választójognak (Helyeslés a baloldalon) és amennyiben módomban áll, ezen az oldalon ennek minden erőmmel való előse­gítésére igyekszem. (Helyeslés a baloldalon. Mozgás.) T- Képviselőház! Méltóztassanak azonban megengedni, hogy — mivel én az alkotmány­jog kérdéséről azon az oldalon hosszú vitákat folytattam, egy kissé tehát edzve vagyok a közjogi és alkotmányjogi kérdésekben —meg­jegyezzem, hogy a választójog kérdése alkot­mánybiztosíték. (Helyeslés balfelől.) És ha a titkos választójog kérdése álkotmányhiztosí­ték, ugyanez a szólásszabadság kérdése is, egyik a másiknak ikertestvére. Különös al­kotmánybiztosíték a parlamenti szólásszabad­ság biztosítéka és egyiket a másiktól különvá­lasztani nem lehet. Engedjék meg nekem túl­oldalon ülő képviselőtársaim, hogy szemükre vessem, hogy nehézzé teszik a helyzetünket ezen az oldalon a választójog kérdésében ak­kor, ha a másik alkotmánybiztosíték, a szólás­szabadság kérdésében nem viseltetnek az al­kotmánybiztosíték iránt azzal a tisztelettel, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) amely tiszte­lettel kell egy parlamentáris és alkotmányos (Ügy van! Ügy van!) törvényhozás tagjainak viseltetnie az alkotmánybiztosíték mindegyike iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) T. Képviselőház! A koncentrációról is aka­rok pár szót szólani. Az idő sürget, csak pár percem áll rendelkezésre. (Dinnyés Lajos: Lex Puky! Már van idő!) Nemcsak, hogy nem va­gyok elvi ellensége a koncentrációnak, hanem azalatt a tizennyolc esztendő alatt, amely alatt a Képviselőház tagja voltam, mindig arra tö­rekedtem, hogy a parlamentnek a polgári és nemzeti alapon álló mérsékelt rétegeit lehető­leg közös, lelki nevezőre lehessen hozni. Azonban anélkül, hogv rá akarnék mu­tatni arra, hogy milyen kínos és keserves tapasztalatokat szereztem, amikor ennek az elvnek gyakorlati megvalósítását szolgáltam, arra jöttem rá, hogy a koncentráció csak ak­kor hozhat üdvöt, csak akkor hozhat az or­szág közérdekében előrehaladást, ha a koncent­rációnak tárgyi alapjai vannak. A tárgyi ala­pok pedig nem lehetnek mások, mint a polgári és a nemzeti gondolat abban a mérsékelt for­mában, mint ahogy ez a magyar állam tradí­cióinak megfelel. A jelen nem szakadhat el a múlttól, t. Képviselőház, a jelennek nem az a rendeltetése, hogy elszakítsa azokat a szálakat, amelyek történelmileg és érzelmileg ennek a nemzetnek múltjához fűznek. A jelen csak egy epizód a nemzet életében, amely a maga apró szemecskéiből, láncszemeiből összerakja, a jövőt szolgálja. Ebből a szempontból nézem a koncentráció kérdését is és nem tudóin e pilla­natban eldönteni, lehet-e ebben a r Képviselő­házban a pártok közötti koncentrációról be­szélni. Egyet azonban felelősségem teljes tu­datában igenis követelek a Ház minden tagja- » 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. 103 tói, azt, hogy az ország mostani rettenetes anyagi és leromlott gazdasági helyzetében te­remtsünk ebben a Képviselőházban lelki kon­centrációt. (Ügy van! jobbfelől.) En ebben job­ban bízom, nagyobb eredményeket várok tőle. Ha az alkotásnak felelősségérzete és köteles­ségtudása párosul a bírálat komolyságával és a hazafias érzéssel: ezt tartom^ én lelki kon­centrációnak és ennek eljövetelét teljes szí­vemből kívánom ennek az országgyűlésnek tartamára. (Helyeslés.) Ebben a gondolatban, minthogy időm is már lejárt, elfogadom a költségvetést a kor­mány iránti bizalomból nemcsak azért, amit idáig tett, hanem azért is, mert remélem, hogy a jövőben azokon a nyomokon fog ha­ladni, amelyeken az ország boldogulása, az adófizető közönség megterheltetésének lecsök­kentése és az ország népének boldogabb jövője alapul. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam beszédében volt egy mon­dat, amelyre feltétlenül kötelességemnek ér­zem, hogy visszhangot adjak erről az oldalról is. Igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nem akadhat Magyarországon olyan kormány­zat, amely a revízió gondolatát -. feladhatja. En úgy érzem, kötelességet teljesítek, amikor a baloldalról felszólalva, azonnal bekapcsoló­dom ebbe a gondolatkörbe és helyeslésemet fejezem ki igen t. képviselőtársam megálla­pításával kapcsolatban, mert Magyarországon sem a parlamenten belül, sem a parlamenten kívül nem lehet soha senki, aki a revízió gon­dolatát szívéből bármikor is kitörölné. (He­lyeslés. — Létay Ernő: Néhai édesapja a leg­nagyobb híve volt!) A költségvetés tárgyalásánál csak általá­nosságban óhajtok a költségvetés bírálatával foglalkozni és miként azt legutóbbi felszólalá­saim alkalmával is tettem, — amikor a kis­iparnak és a kereskedelemnek, valamint a köz­alkalmazottaknak sirámait tettem szóvá — a részletes vita során óhajtok foglalkozni egyes foglalkozási agaknak, így a tanítói karnak, a viasutaskarnak és az ügyvédi karnak külön­böző 1 sirámaival, a részletes vita során óhaj­tok foglalkozni a külügyi 1 helyzettel, Magyar­ország külpolitikájával és ott óhajtok foglal­kozni a honvédelmi tárca keretén belül azzal a kérdéssel, ^ amelyet az egész ország legna­gyobb adósságának tekintek, azzal a kérdéssel, amely mindannyiunknál kell, hogy visszhangra találjon: a rokkantak szomorú kérdésével. A költségvetésnél, amikor azt általánosság­ban tárgyaljuk, csupán a rendszer bírálatával óhajtok foglalkozni. Itt kritikámat röviden talán egy mondatban is összesűríthetném, ami­kor megállapítom azt, hogy egy 806 milliós költségvetéssel szemben az államadósságok évi terhe 105 millió pengőt tesz ki és ezzel szem­ben áll egy 3 milliárdos nemzeti jövedelem. Ez az egy megállapítás mindennél eklatán­sabban beszél, t. Képviselőház. S ha én elis­merem is azt, hogy a kormányzat igyekezett lefaragni a tavalyi költségvetésből annyit, amennyit az egyedül üdvözítőnek hirdetett több mint tízesztendős rendszer sérelme nél­kül lehetséges volt, ha elismerem is azt, hogy kezdenek eltérni attól a politikától, amely a belső rend látszólagos fenntartása érdekében a kitartottaknak seregét termelte a múltban, s ha elismerem is azt, hogy szakítani akarnak azzal a módszerrel» hogy külföldi kölcsönök-.

Next

/
Thumbnails
Contents