Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. nök úr a felvilágosításokat és teljesen jóhiszeműen, a számszék elnökének és Scholtz államtitkár úrnak felvilágosításai falapján megcáfolta Fábián Béla vádjait és a végén még hozzátette, amikor mindezek ellenére Fábián Béla fenntartotta vádjait, hogy: «ennek az lesz a konzekvenciája, hogy azután, ha majd a vizsgálat felderíti az ügyet, kérni fogom, hogy a t. képviselő úr itt a Ház színe előtt kérjen bocsánatot azoktól, akiket megsértett.'» (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Ki mondotta eztf) Bethlen István gróf mondotta. (Simon András: Ez csak helyes volt! — Andaházi-Kasnya Béla: Sajnos, nem volt módjában Fábiánnak bocsánatot kérni! — Elnök csenget.) Fábián Béla képviselőtársam tehát súlyos vádakat emelt (Ulain Ferenc: Miniszterelnöki szavahihetőség! Simon András: Ez csak azt mutatja, hogy ő sem volt tájékozva! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy kijelentsem, szemben azzal a sajtóval vagy bárkivel, aki most engem felelőssé tesz azért, hogy én teljesen jóhiszemű voltam, ezért nem vagyok felelős és ezt kell állítanom arról a pártról is, amelyhez akkor tartoztam, hogy ezért a múltért nem lehet felelős akkor, amikor — mint azt előbb mondottam, — egy pénzügyminiszter előttünk nem tárta fel a valót, ( amikor ;a miniszterelnök az állami számvevőszék elnökének és Scholz államtitkárnak jelentése alapján ezeket a vádakat határozottan megcáfolta. Meg vagyok róla győződve, hogyha mi ezeket tudtuk volna, a .párttal együtt egy percig sem fedeztük volna. (Andaházi-Kasnya Béla: Hiszen a pénzügyminiszter úr a Földhitelbankról is azt mondotta, hogy aktív s csupán immobil. Végül kisült, hogy megbukott.) Elnök: Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédeket tartani. (Györki Imre: Csak közbeszólt! — Derültség.) Klein Antal: T. Képviselőtársaim, akik velem együtt voltak a pártban, bizonyára nagyon jól méltóztatnak emlékezni arra, hogy mi nem tartoztunk annak ä pártnak ama tagjai közé, akik mindent készpénznek fogadtak el, hanem sok esetben feltártuk a valót, kértük a segítséget és az orvosságot és hogy ezt nem kaptuk meg, ez nem rajtunk és nem rajtam múlott, (Ulain Ferenc: Ellenzék voltál a pártban! Mondd csak meg, egészen bátran.) hiszen ezt nagyon jól méltóztatnak: tudni, s én csak azokra a vádakra, amelyek elhangzottak, tartottam szükségesnek ezekben reflektálni. Áttérve most már arra, hogy a kormány tulajdonképpen hogyan élt ezzel a törvényes felhatalmazásával, hogy a gazdasági és hitelélet terén minő rendet teremtett, meg kell állapítanom, amint már az előbb is megállapítottam, hogy az adók, az illetékek és a kincstári haszonrészesedések terén valóságos rekordot ért el, a magángazdaságok terén azonban, sajnos, semmit sem ért el. Korányi báró professzor úr nagyon helyesen állapította meg, (Propper Sándor: Zeneszerző! — Vázsonyi János: Zeneprofesszor!) hogy igen súlyos beteg a mezőgazdaság, azonban mint professzor nem tud olyan receptet adni, amellyel ezt a beteget meg is lehetne gyógyítani, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem professzor!) mert azt a beteget, aki agonizál, injekciókkal fenntartani, meggyógyítani már nem lehet, (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) az ilyen beteg meggyógyításához nem belgyógyász, hanem opsratőr kell, ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 83 kés amely felvágja a fekélyt amely azt kitisztogatja és a parazitákat elöli, eltiporja. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) En tehát a magángazdaságok szanálását kívánom és ha tudnám, hogy a kormány ezt megteszi,^ szívesen megszavaznám ezt a felhatalmazást, de ama szorúorú tanulságok alapján, amelyeket a múltban szereztem, nincs módomban ezt megtenni. Tudom azt, hogy a magángazdaságok szanálása, megjavítása, meggyógyítása nem olyan egyszerű, hogy talán azok az eszközök, amelyek err« szükségesek, nincsenek is a kezünkben, de ezt mégis meg kell kísérelni, meg kell próbálni. (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk a javaslatot!) Rátérek. Őrgróf Pallavicini t. képviselőtársam azt mondta . . . (Simon András: A saját javaslatait mondja!) Ugy tudtam, hogy programmot adni a kormány kötelessége. Mi az ellenzéken már megpróbáltunk mindent, a mi javaslatainkat úgysem szokták elfogadni, de majd rátérek ezekre is. Emlékeztetni fogom önöket, t. képviselőtársaim és Gáspárdy Elemér barátomnak is módja és alkalma lesz, hogy az általa is hirdetett egyik receptet megszavazhassa. Beadunk indítványokat majd az álláshalmozások megszüntetését illetőleg. (Gáspárdy Elemér: Nem kell beadni, folyamatban van!) A múltkor, ha jól emlékszem, Hegedűs Kálmán képviselő úr is adott be egy javaslatot, de a többség leszavazta, ne kívánjanak tehát tőlünk olyan javaslatokat recepteket, amelyeket úgysem tudnak elfogadni. (Jánossy Gábor: Négyen megszavaztuk! — Gáspárdy Elemér: Csikvándy, Jánossy és én megszavaztuk!) A teljes gyógyuláshoz — elismerem — nincs recept, ehhez nincs módunk és eszközünk, csak a válság enyhítéséhez, elviselhetőbbé tételéhez. Az alapos gyógyításra nem állanak az eszközök teljesen rendelkezésünkre, csak az enyhítéshez és sajnos, erre sem találunk sürgős segítséget a kormány részéről. Î Pallavicini György őrgróf úrnak és t. képviselőtársamnak felszólalására, amelyben bizonyos tényeket állapít meg, kénytelen vaj gyök reflektálni. Pallavicini György t. képviselőtársam szerint a Tardieu-féle terv talán megoldaná a gazdasági válságot, de ezt Németország elgáncsolta. Ezzel kapcsolatban a következőket akarom megállapítani. A Tardieu-féle terv — amiként az napvilágot látott, méltóztatnak emlékezni a lapokból — három agrár és két ipari állam kollaborációjából alkotott Duna-konföderáció, az én szerény véleményem szerint sem lett volna alkalmas arra, hogy ezt a súlyos agrárválságot meggyógyítsa. Szemben a Tardieu-féle tervvel a konferencián a német államot képviselő Bülow megállapította, hogy nekünk, igenis, szükségünk van a német és olasz piacra, vagy pedig vissza kell állítani azt a monarchiát, amelyet bűnös és könnyelmű kezek széjjeltéptek. Erre vonatkozólag adatokkal tudok szolgálni. Egy német lap, a «Schönere Zukunft, Wochenschrift für Kultur und Politik, Volkswirtsaft und Soziale Frage», a következőket írja és állapítja meg statisztikai adatok alapján (olvassa): «Die Zerschlagung des Reiches der Habsburger war nicht nur vom kulturellpolitischen, sondern auch vom wirtsaftlichen Standpunkt aus Unsinn und Verbrechen. In wirtschaftlicher Hinsicht standen die einzelnen Gebiete des alten Reiches im Zeichen der Arbeitsteilung

...» (Felkiáltások a jobboldalon: Magyarul!) Rögtön! Andris bácsinak nagyon szívesen át fogom fordítani. (Tovább 11*