Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. Elnök: Igen t. képviselő úr! Az ön párthívei oldaláról zavarják beszédét! (Jánossy Gábor: Ügy van!) Klein Antal: Nem tudom, mióta vagyunk egy alapon Téglássy Béla t. képviselőtársammal. En legalább is tudom, hogy nem. Mert azt méltóztatott mondani, hogy az én pártomon lévők zavarnak. Elnök: Méltóztassék csak folytatni beszédét, én a képviselő úrnak mindenkivel szemben biztosítom a meghallgattatása (Elénk helyeslés balfelel. — Halljuk! Halljuk!) Klein Antal: T. Ház! (Weltner Jakab: Van olyan értékes beszéd, mint az önöké!) Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz nem abból a szempontból akarok szólni, amely szempontból ma igen értékes, igen nagy nívójú beszédek hangzottak el előttem, például Ulain Ferenc képviselőtársam részéről, aki alkotmányjogi szempontból bírálta a törvényjavaslatot. Alkotmányjogi szempontból, amit ő nálam sokkal hivatottabb megindokolni, mink kiváló jogász és pártkülönbség nélkül meg is állapíthatjuk, akik kevesen végighallgattuk megállapításait, hogy az ő beszéde, az ő logikus érvelése teljesen helytálló volt. Ha én ennek ellenére talán nem tudom beszédemet eihihez kapcsolni és nem abból a szempontból bírálom a javaslatot, és nem abból a szempontból adom le szavazatomat a felhatalmazási javaslat ellen, akkor bocsásson meg t. képviselőtársam: ez nem azért van, mintha én talán az ő jogi fejtegetéseit nem akceptálnám, nem tenném magamévá. Magam is elismerem, hogy a rendeleti jogszabályalkotást sem jobbról, sem balról senki sem tartja valami ideális törvényihozásnak. (Ügy van! Ügy van!) A rendeleti jogszabályalkotás nem az, ami után vágyik •ez a nemzet. Nagyon helyesen állapította meg egyik igen t. képviselőtársam, hogy a magyar parlamentarizmus életében erre még nem volt példa, (Ügy van! balfelöl-) erre még nem volt eset. Nagynevű kormányok és elődök sem fordultak és folyamodtak ehhez az eszközhöz. (Jánossy Gábor: Ilyen viszonyok sem voltak soha! — Ulain Ferenc: Hát a háború mi volt?) Képviselőtársam megállapította azt, hogy a kormánynak \ megvan minden lehetősége és minden módja ahhoz, hogy felhatalmazási törvény nélkül is keresztül tudjon vinni bármilyen törvényt, amelyet szükségesnek,, fontosnak és sürgősnek lát, hiszen a háta mögött egy hatalmas és — állítom — fegyelmezett párt ül és azonfelül a kormánynak rendelkezésére áll a házszabályok 149/a) — ha jól emlékszem — az úgynevezett klotürszakasz, amelynek alapján rövid időn belül bármelyik javaslatot keresztül tudja hajtani. En mégis szemben ezzel az alkotmányjogi aggodalommal, nem ebből a szempontból akarom bírálni a javaslatot és nem ebből a szempontból^ nem fogadom el. Mert — engedjék meg — ez részemről némileg konzekvencia kérdése. Midőn ugyanis én ezt a felhatalmazási javaslatot 8 hónappal ezelőtt megszavaztam, nem emeltem alkotmányjogi kifogást ellene, nem lehetek tehát inkonzekvens azáltal, hogyamit akkor akceptáltam, azt ma nem akceptálom. Elismerem, hogy talán lehetnek a kormánynak olyan szükséges intézkedései, amelyeket talán egy nap vagy egy óra alatt — miként a júliusi bankzárlat követelte — meg kell tenni, ez az úgynevezett végszükség: esete. Ezt nem akarom bírálni, ezt lehet akceptálni, ugyancsak akceptálom az ellenzéknek alkotmányjogi aggályait- Én azonban nem ebből a szempontból bírálom és nem ebből a szempontból nem tudom elfogadni, hanem tisztán és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 81 kizárólag bizalmi kérdésként akarom kezelni és bírálni. (Halljuk! Halljuk balfelől.) Annakidején nyolc hónappal azelőtt az akkori felhatalmazási törvényjavaslatot megszavaztam abban a hitben és abban a gondolatban, hogy a kormány tényleg és valóban megteszi azt, amit ez a törvény előír és pedig azt, hogy a gazdasági és hitelélet rendjét és az álliamnáztartás egyensúlyát íbiztosítja« ; Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy az a költségvetés, amelyet a kormány beterjesztett, a papíron — hangsúlyozom a papíron —, az államháztartás egyensúlyát biztosítja, de csak papíron. Mert hiába mondja Korányi t. miniszter úr ma, hogy talán az ellenzék izgat ezzel szemben és mondja, hogy nem reális a költségvetés, ő azonban azt állítja, hogy reális, ő volt az, a pénzügyminiszter úr sajátmaga, aki sajátmaga cáfolta meg múltkori beszédében sajátmagát, amikor azt mondotta, hogy ez a költségvetés reális. Ö ugyanis akkor, azt mondotta — méltóztassanak visszaemlékezni —, hogy az a 800 millió talán be fog jönni, talán nem. Talán igen, talán nem. Akkor tehát biztosan nem lehet reális, hogy ha ő maga sem hiszi, ha maga sem bízik abban, hogy ez be fog következni és ez a 806 millió be fog jönni. (Egy hang balfelől: Nánássy sem bízik benne— Derültség balfelől. — Zaj jobbfelől.) Sokan nem bíznak, azt hiszem, a pénzügyminiszter úr maga sem. Kátérek azonban arra, hogy miképpen élt a kormány a másik jogával, arra, hogy a gazdasági és hitelélet rendjét miképpen biztosította. Ha végignézem a rendeletek sorozatát, amelyeket a kormány július 31-től kezdve a mai napig e felhatalmazási törvény alapján kiadott, meg kell állapítanom, hogy e sorozatban igen kevés olyan rendeletet látok, amelyek a gazdasági és hitelélet rendjét biztosították volna, hanem látom a sorozatát annak, hogy miként emelte az adókat, az illetékeket, a kincstára árrészesedést, és miként szállította le a fizetéseket- E rendeleteknek legalább 90 százaléka ezekről szól. Talán a rendeleteknek másik 8 százaléka szól arról, amit a bankok ép a hitelélet, terén tett, a bankzárlat felszabadítása stb. A rendeleteknek talán egy százaléka az. amely a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítását célozza, talán az egy tej forgalmi rendelet, vagy a motalkókérdés rendezése, de más ilyen intézkedést nem látok. Ha tehát láttam, hogy miként él a kormány ezzel a hatalmával, akkor teljesen meg fogja érteni még Ulain Ferenc képviselőtársam is, hogy én nem hiszek és nem bízom és hogy talán nem alkotmányjogi szempontból, hanem tisztán, mint bizalmi kérdést kezelem ezt a törvényjavaslatot és ezért nem fogadom el. A kormánynak módjában volt a nyolc hónapon keresztül élni ezzel a törvénnyel és nem élt, akkor hogyan bízhatom én abban, hogy a jövő nyolc hónapban, vagy a jövő másfél év alatt élni fog vele. A gazdasági és hitelélet rendjén nem rendet teremtett, hanem káoszt (Vázsonyi János: Keresztrejtvényt. A szerencsés megfejtő résztvehet a pénzügyminiszter kvartettjében.) és nem fejlődést, hanem visszafejlődést, nem bizalmat és reményt, hanem a kétségbeeséssel határos bizonytalanságot teremtett itt ebben az országban. T. kormánypárt, talán ez volt egyik legfőbb oka annak, hogy én fájdalommal bár, de kénytelen voltam kilépni abból a pártból, kénytelen voltam levonni a konzekI venciákat. Mert amiket Ulain Ferenc t. bará11