Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. piócáktól, (Zaj.) félünk, hogy nem fogunk tudni ugrani és a teknősbéka most már ott lapul minden jó akarattal s minden becsületes szán­dékkal és akkor együtt lapulunk és — ki be­csül meg egy döglött békát? (Elénk derültség és taps balfelől.) Most hogy felszólalásomnak ehhez a részé­hez értem, bekapcsolódom igen t. Fenyő Miksa barátom felszólalásába, amelyet ragyogó gyöngyszemnek tekintek ebben a vitában (Ügy van! a baloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon szép volt! Gyönyörű volt!) és azt mon­dom, hogy van benne egy kis hamisság r is, (Zaj és derültség a baloldalon.) mert a végső konzekvenciája az, hogy, uraim, koncentrál­junk! Hát mi igen t. képviselőtársam, nem koncentrálunk. Nem is lehet. A szociáldemo­kratapárt amelynek igen sok tagja van nem koncentrál. Az a párt, amelyhez mi tartozunk, szintén nem koncentrál. Koncentráljanak tehát Önök t. uraim. (Andaházi-Kasnya Béla: Az egységespárt csak akkor koncentrál, ha nem tudja már magát megmenteni, de akkor nem lesz egységespárt!) Csak egyet kérek önöktől, méltóztassék előbb valamely biztosítást kötni a piócák elleni biztosítintézetnél, mert különben a koncentrációnak igen hamar halálos vége lesz. (Andaházi-Kasnya Béla: Ott is be fog­ják csapni a biztosítók!) Most, igen t. Ház, amikor pedig még sok volna a mondanivalóm, Hunyady képviselő­társamnak módot akarok adni ahhoz, hogy ő szokott, nálamnál kissé úribb modorában, (De­rültség a baloldalon.) de semmivel sem ke­vésbbé logikus és semmivel sem kevésbbé igaz észjárásával elmondhassa r a maga f mondani­valóit, most igyekezem zárni felszólalásomat, csak egy dolgot vetek még közbe a múltra visszagondolva. Hogy miért, azt önök mindjárt látni fogják. Tíz évvel ezelőtt nem voltunk semmiféle pénzügyi ellenőrzés alatt; „nyolc év előtt és hat év előtt pénzügyi ellenőrzés alá kerültünk; azután három éy előtt Hágába ment a nemzet nagy férfia és amikor onnan visszajött, azt mondotta a képviselőházban, hogy uraim, Hágából pedig hazahoztam önök­nek a pénzügyi függetlenség aranygyapját. (Andaházi-Kasnya Béla: Es az aranyborjút! De az arany ott maradt. — Derültség a bal­oldalon ) Igen t. Ház! Az a férfiú pedig, aki három esztendővel ezelőtt a pénzügyi függetlenség aranygyapját visszahozta, 1931 augusztus 21-én vagy 22-én lábban a nagyon tiszteletreméltó társaságban, amely távollétével olyan hazafias módon tündöklik., (Derültség a baloldalon.) ennek a pártnak körében felállt és elébe nézett utódjának és azt mondotta neki: Károlyi Gyula, te pedig légy erős, mert ezt a nemzetet csak erős kézzel lehet kormányozni. [Derült­ség. — Kun Béla: Mi pedig nyírjuk tovább a gyapjút!) Amikor én — akkor a törvényhozó testületnek nem voltam tagja — ezt olvastam, a ihideg borzongott végig a testemen. Mert azt megértettem ivolna, ha egy miniszterelnök, ami­kor tízévi ilyen sikeres kormányzás után ott­hagyja a miniszteri széket, utódjának azt mondja, hogy: te pedig Károlyi Gyula légy erős, nem akarom mondani, hogy a piócákkal szemben, hanem még a pártoddal szemben is, még a kartelistákkal szemben is. (Fekete La­jos: Még a felforgatókkal szemben is!) még azokkal szemben is, akik naponta elgáncsolták az én jószándékaimat, légy erős, mert a nem­zet derék és becsületes, de azokkal szemben, akik naponként elémrakták a gáncsokat, akik azt keresték, hogy hány zsebem van, és ha tíz KÉPVISELŐHÁZI NL4PLÓ VI. ütése 1932 április 21-én, csütörtökön. ?3 lett volna, kevés lett volna, ha száz lett volna, még kevesebb lett volna, akiknek ezer zseb kel­lett, hogy mindegyikbe belenyúlhassanak minden nap: vigyázz Károlyi Gyula, zárd le a zsebeidet, vagy vétesd le a zsebeidet testedről. (Derültség és taps a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr ezt a kifejezést két­ségtelenül a többségi párt tagjaira vonatkoz­tatta, ezért a képviselő urat rendreutasítom. (Elénk derültség. — Andaházi Kasnya Béla: Nincsenek ilyenek! — Kun Béla: Elméleti ma­gasságban beszél,, senki .se vegye magára. — Jánossy Gábor: Senkinek sem inge, tehát senki se vegye magára. — Nagy zaj és derültség a baloldalon. — Kertész Miklós: Ez a hasonlat olyan jó, hogy nem labet félreérteni. — Györki Imre: Az elnökség, úgylátszik, jobban ismeri Őket!) Ulain Ferenc: Igen t. Ház! Ha a múlt kor­mány igen t. feje, ia mi nagy vezérünk, eltávo­zása napján Károlyi Gyula grófnak ezeket mondja, azt hiszem, hogy kint millió és millió ember tapsolt volna neki és most engedje meg a mélyen t. Károlyi miniszterelnök úr... Kérek negyedórai meghosszabbítást. (He­lyeslés.) , Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbí­tást megadta. (Felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk! Nagyon érdekes!) Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Ha az igen t. volt miniszterelnök úr az utódának ilyen instrukciókat ad saját korábbi tapasztalatai alapján, akkor megtapsolta volna a nemzet, s megvallom őszintén, hogy fanyar larccal bár, de egyszer én is tapsra emeltem volna kezemet. De mélyen t. Ház, az igen t. volt miniszterel­nök úr egy másik irányban adott instrukciót utódjának. Nem akarom zavarni lazt a kelle­mes oJllanatot amelyet ő most a büffében tolt, (Derültség.) de ennek ellenére engedje meg, hogy hozzá intézzem szavaimat a következő formában. Károlyi Gyula gróf ,úr, vigyázzon, nehogy az ön kormánya is a varázslatnak azon neme alá kerüljön, amelyet egy régi mitosz szerint valamikor egy Circe nevű varázslónő végzett. Miniszterelnök úr, nem a nemzettel szemben kell önnek erősnek lennie; önnek, mélyen t. mi­niszterelnök úr, más teendője van. Tudjiai, mit kell önnek tennie? Hozza vissza a törvénynek tiszteletét. (Ügy van, Ügy van! Taps a balol­dalon.) Ne engedje azt, hogy frivol cinizmussá változtassák át ebben a nemzetben azt rá tiszte­letet, amelyet ;nagy ősök, nagy elődök,, nagy férfiak: a Deákok, az Andrássyak, a Tiszák, mindannyiunk előtt bálványként állítottak oda. Ne engedje, mélyen t. miniszterelnök úr, hogy a törvények értéktelen rongy papírdarabokká aljasuljanak le. Miniszterelnök úr, hozza haza számkive­téséből a jogot, mert egy nemzet, amelyen a jog helyett a csendőr szuronya (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) s a kartell pénze ural­kodik, a pusztulás útján van, (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) s nincs jó­akarat, amellyel ezt ia nemzetet sírjából vissza lehet hozni, ha egyszer a pusztulásnak ebbe a sírjába belekerül. Károlyi Gyula miniszterelnök úr — bo­csássanak meg, hogy nevükben kiáltom oda — légy igazságos, mert évezredek óta tanítják, hogy az uralkodásoknak fundamentuma az igazság. Kérgük vissza azt az igazságot, ame­lyet annyi év óta nélkülözünk már! Hozd visz­sza, Károlyi, hozd vissza a törvényt, a jogot és az igazságot! Hozd vissza e nem fogod Ihallani 10

Next

/
Thumbnails
Contents