Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
Àz országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 47 filmellenőrzés rendészeti tevékenység és innen indult ki az a nagyarányú filmbürokrácia, amelynek dzsungeljét ezidőszerint ismertetni kívántam. Szeretném a miniszter úr tájékoztatását erre vonatkozóan és szeretném a miniszter úr megnyugtató válaszát abban a tekintetben, hogy ezekért a dolgokért a külön napidíjak, cenzuradíjak, szóval a külön jövedelmek megszüntetnek. Ha ez rendészeti tevékenység, lássa el a rendőrség, lássák el a rendőrség központi tényezői (Jánossy Gábor: Helyes!) a hivatali kereteken belül, de a filmcenzura nem lehet indok arra, hogy külön jövedelmeket biztosítsunk. (Ügy van! balfelől.) Ezeket kívántam elmondani. {Helyeslés és taps a baloldalon. — Esztergályos János: Hasonló film játszódik le a weekend-vonatoknál, a 75%-os kedvezményes vonatoknál! — Malasits Géza: Az Ibusz. kap jutalékot! — Esztergályos János: Minden étkezés után 20 fillért kell fizetni az Ibusz. részére a 75%-os kedvezményes vonatoknál, a helyett, hogy az államvasút intézné!) Elnök: Esztergályos János képviselő úr, szíveskedjék csendben maradni, mert nem tudok előterjesztést tenni. Az interpelláció kiadatik a belügyminiszter úrnak. T. Képviselőház! Sorrend szerint következik a Láng Lénárd képviselő úr által bejegyzett interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz a termelési hitel folyósítása tekintetében felmerült nehézségek miatt. A jegyző úr lesz szíves az interpellációt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a termelési hitel folyósítása körül felmerült nehézségek miatt. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a bankok a termelési hitel folyósítását olyan súlyos feltételekhez kötik, hogy a rászoruló gazdák nem tudnak hozzájutni? Mit szándékozik a pénzügyminiszter úr tenni, hogy a bankok ezeken a feltételeken könnyítsenek 1 ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Láng Lénárd: T. Képviselőház! Miután a mai ülés már igen hosszúra nyúlik és az én interpellációm tárgya már több felszólalásban érintetett, interpellációmat csak röviden fogom elmondani és a Ház türelmét kérem ehhez. Köztudomású, hogy az utóbbi hónapokban, különösen agrárképyiselők részéről erélyesen követelték a termelés folytonosságának fenntartásához szükséges hitel biztosítását. A kormány részéről ez több alkalommal kilátásba is helyeztetett és így nagynehezen a Pénzintézeti Központ és a Központi Hitelszövetkezet folyósították is a termelési hitelt. Csakhogy ezt a hitelt olyan feltételekhez szabták, hogy sajnos, a legtöbb gazda nem tudott hozzájutni és azok, akik hozzájuthattak volna, éppen a nehéz feltételek miatt nem vették igénybe. Először is konstatálnom kell, hogy a hitel, különösen amely a falusi hitelszövetkezeteknek kiutaltatott, sajnos, igen kevés. Egy olyan falusi hitelszövetkezet, amely alaptőkéjének legfeljebb 10%-át kaphatta meg és miután köztudomású, hogy ezeknek a hitelszövetkezeteknek alaptőkéje a legtöbb esetben nem több húsz-harmincezer pengőnél, egy ilyen hitelszövetkezet csak két-háromezer pengőt kapott a termelési hitelből. Minthogy pedig nagyobbára öt nagyközség tartozik egy fiókhitelszövetkezet keretébe, így a jelentkező többszáz gazda közül egyreegyre legfeljebb 20—30 pengő jutott volna és így a szövetkezet vezetősége nem tudta, hogy tulajdonképpen kinek folyósítsa a hitelt. De nem is folyósíthatta rögtön, mert előbb össze kellett írnia a jelentkezőket és a névsort felterjesztenie a központhoz, miután csak a központ határozhatta meg, hogy tulajdonképpen Ki kaphatja a hitelt. Nézzük most, milyen feltételeket szabtak. Először is telekkönyvi bekebelezést követeltek; követeltek továbbá községi bizonyítványt, (liláin Ferenc: Üjraoltási bizonyítványt!) tűzbiztosítást, különféle egyéb bizonyítványokat és ami a legsúlyosabb, azt, hogy szeptember 17-én okvetlenül vissza kell azt fizetni. Köztudomású, hogy a mezőgazdaságban az összes fizetéseket szeptemberre halasztják, akkor kell fizetni a cséplési díjat, akkor kell fizetni a vetőmagért, a műtrágyáért stb., szóval az öszszes fizetések ebben a hónapban esedékesek. Ezt az, alkalmat a spekulánsok is kihasználják és lenyomják a gabona árát. Emiatt a feltétel miatt azután a gazdák nagyobbára nem vették igénybe a hitelt. Ezért ismételten kérem a pénzügyi kormányzatot, hasson oda, hogy ezeken a feltételeken okvetlenül enyhítsenek. Legalább a bekebelezést hagyják el, mert hiszen ha a .pénzügyminiszter úr maga azt állította, hogy a gazdák még nincsenek olyan veszedelmesen eladósodva, akkor ezt a kis, néhány pengős hitelt bekebelezés nélkül is adhatják a gazdáknak. Továbbá gondoskodjék a pénzügyi kormányzat arról, hogy azok a gazdák is, akik már tényleg eladósodtak, valamiképpen hozzájuthassanak ehhez az okvetlenül szükséges hitelhez, mert éppen ők szorulnak rá legjobban erre. Ennek ellenében kössék le termésük egy részét, de nem olyan értelemben, hogy a Euturának 2 és fél százalékot kelljen fizetni még akkor is, ha a gabonát esetleg más cégnek kénytelenek eladni. Miután a kormány részéről minden alkalommal hangoztatják, hogy segíteni akarnak a mezőgazdaságon, és miután köztudomású hogy az előbbi akció, a vetőmagakció, teljesen meghiúsult, nehogy ez az akció is ugyanerre a sorsra jusson, kérem a pénzügyi kormányzatot, hogy ezeken a feltételeken okvetlenül enyhíttessen, hogy a rászoruló gazdák hozzá tudjanak jutni ehhez a hitelhez. Elnök: A képviselő úr által előterjesztett interpelláció kiadatik a pénzügyminiszter úrnak. Sorrend szerint következik Kray István báró képviselő úrnak az összkormányhoz bejegyzett interpellációja az 5100/1931. M. E. számú kormányrendelet egyes sérelmes intézkedései tárgyában. A ^ jegyző úr felolvassa az interpellációt. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Hajlandó-e a kormány sürgősen módosítani az 5100/1931. M. E. számú rendelet 61. §-ának azt a rendelkezését, amely szerint az öröklési és ajándékozási illetéket 50 pengőig bélyegben kell leróni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Br. Kray István: T. Ház! A mai nyomorúságos időkben, amikor a szegénység és a nyomor már nemcsak a nagyváros szomorú privilégiuma, de amikor az már 'belkopogtatott nagyon, de nagyon sok falusi otthonba is, minden f kormányintézkedésnek legelsősorban a szociális szempontot kell szem előtt tartania. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mai interpellációmban az 5100. számú multévi kormányrendeletnek, az úgynevezett illetékrendeletnek egy hihetetlen antiszociális rendelkezését akarom szóvátenni, kérve az